Lapunk 2007-es és korábbi számai
kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!
2000 ősz – Térkép rovat
Magyari Tivadar
A romániai magyar média (4/8)
Médiapolitika
Összevetve a Kárpát-medence más országaiban élő magyar
kisebbségek helyzetével
azt mondhatjuk, hogy a romániai magyar média függ a legkevésbé a
többségi nemzet
államának pénzügyi juttatásaitól. Az állami (központi) finanszírozás
kapcsán
ritkán jelennek meg azok az általános politikai, médiapolitikai,
diskurzusbeli
és jogi kérdések, amelyek például Szlovákiában vagy Jugoszláviában
felmerülnek
a magyar sajtó kapcsán. Így például ritkábban fogalmazódik meg a
kisebbségi
nyilvánosságban az a követelés, hogy román állami támogatásban
részesüljenek
az amúgy nagyrészt magánvállalkozásként működő sajtótermékek –
bár többször
felmerült már az a gondolat, hogy a sajtót és különösen a kisebbségi
sajtót
az államnak támogatnia kellene.
Az állami támogatást főleg azoknak a termékeknek az esetében
várják el, amelyek
valamilyen módon az elitkultúrát szolgálják (vagyis többnyire
szépirodalommal
és irodalomkritikával foglalkoznak), és amelyek eddig is részesültek
állami
– pontosabban művelődésügyi minisztériumi – támogatásban.
A kisebbségi elit
politikai diskurzusában nem jelenik meg például az, hogy az állami
támogatás
veszélyt jelenthet, mert együtt járhat valamiféle központi
ellenőrzéssel. A
politikai diskurzus erről szóló része eleve olyan
„csendestársként” képzeli
el a román államot, amely fizet, alanyi jogon járó erőforrásokat
juttat, de
nem avatkozik a sajtó dolgaiba. A konkrét alkufolyamatban egyébként a
felek
(a többségi román politika és a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek)
a maguk
érdeke szerint gondolkodnak a kérdésről: a mindenkori többségi román
hatalom
a maga részéről ezzel is „oldja” vagy
„kezeli” a „kisebbségi kérdést”, diplomáciai
„jópontokat” szerez; a kisebbségi elit képviselői pedig
úgy tekintik, hogy alanyi
jogon jár számukra a magyar sajtó támogatása.
A támogatás egyébként a mintegy 60 sajtókiadványból hármat-négyet
érint – például
a Művelődést, a Korunkat vagy A Hét című lapot –, és ezek is
csak néhány száz,
legfeljebb egy-két ezer példányban jelennek meg. Az állami támogatás
akadozó
és esetleges. 2000. őszén a romániai választási kampány során ismét
többen fogalmazták
meg azt az igényt, hogy a támogatások jobbak, biztosabbak
legyenek.
A központi, a többségi román etnikumot reprezentáló intézményekkel
való alku
tárgyai főleg a közszolgálati televízió és rádió magyar nyelvű
műsorai. A magyar
fél főleg a műsoridővel vagy az erőforrásokkal elégedetlen. A magyar
műsorok
szerkesztőségeinek helyzetét meghatározza a közszolgálati intézmény
mindenkori
speciális jogi, gazdasági és szervezési helyzete is.
A helyi magyar kereskedelmi rádiók és televíziók is függenek az
Országos Audiovizuális
Tanács (a magyarországi ORTT romániai megfelelője) döntéseitől
– ez a függés
azonban nem jelent akkora kiszolgáltatottságot, mint a gazdasági
függőség, és
sokkal jobb alkupozíciókkal járhat. A közvetlenül gazdasági
természetű függőség
részleges és esetleges: a kis példányszámú, értelmiségiek által
használt folyóiratoknak
juttatott támogatás léte is inkább a mindenkori költségvetési helyzet
függvénye,
mint valamilyen tudatos központi médiapolitikáé. A mindenkori román
hatalom
már 1989. előtt is gyakran hivatkozott a magyar sajtókiadványokra,
műsorokra,
amikor amellett érvelt diplomáciai körökben, hogy a kisebbségi magyar
kultúrának
jó körülményei és lehetőségei vannak Romániában.
A magyar médiaszereplők a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete
(MÚRE) révén
vesznek részt a különböző összromániai szakmai érdekvédelmi
tevékenységekben.
1997-ben például a MÚRE elnökét is meghallgatta a román parlament
művelődésügyi
és tömegkommunikációs bizottsága a parlament elé kerülő
sajtótörvény-tervezettel
kapcsolatban. A többi meghallgatott romániai újságíró-szervezet közül
kettő
támogatta, hogy legyen a sajtót szabályozó törvény Romániában, kettő
pedig ellenezte
azt. A MÚRE – az ötödik szervezet – szintén ellenezte, s
így a „mérleg nyelvének”
szerepét töltötte be. A törvénytervezetet (s annak gondolatát, hogy a
sajtót
szabályozni kell) ezért végül elutasították.
A médiaszereplők és a politikusok sajátos elvárásokat fogalmaznak
meg a magyarországi
médiapolitikával szemben is. Ezek közül leggyakrabban Boros Zoltán (a
bukaresti
magyar műsor főszerkesztője, a MÚRE audiovizuális sajtóért felelős
alelnöke)
ötlete kerül terítékre. Eszerint az összes kárpát-medencei magyar
nyelvű televíziónak
(és külön a rádióknak) valamiféle integrációját kellene létrehozni,
megszüntetve
a mostani atomizáltságot. Az elképzelés konkrét kidolgozására
(elemzés, hatásvizsgálat,
tételes indoklás, konkrét lépések megfogalmazása stb.) még nem került
sor.
A romániai magyar sajtó magyarországi támogatása a következő
pontokban vázolható:
- az Illyés Közalapítvány révén nyújtott támogatás (ennek értéke az
elmúlt
években mintegy 25 millió forint körül mozgott);
- a Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatása;
- a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Újságírók
Közösségének
erkölcsi és szakmai támogatása a MÚRE-nak;
- a Duna Televízió, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és számos
magyarországi
lap támogatása, amely főleg abban áll, hogy közlik a határon túli
magyar televíziósok
(illetve rádiósok, újságírók) alkotásait, ottani tudósítókat
foglalkoztatnak,
és ezáltal hozzájárulnak szakmai fejlődésükhöz;
- négy erdélyi magyar napilap, illetve a helyi rádiók
hírszerkesztői térítésmentesen
jutnak hozzá a Magyar Távirati Iroda műholdas
szolgáltatásaihoz.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. ::
Főoldal ::
Impresszum ::
Szerzőinkhez ::
Beköszöntő
|  |
Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.
|
|