Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2000 ősz – Térkép rovat

Magyari Tivadar

A romániai magyar média (6/8)

A médiadiskurzus jellegzetességei

A romániai magyar sajtóban uralkodó médiadiskurzus két legfontosabb sajátossága az „igenlő” diskurzus és a kisebbségi neurózis.
A „igenlő” diskurzus fogalma voltaképpen arra utal, hogy a romániai magyar sajtó a kisebbségi közéletet lényegében egyféle, homogén diskurzussal – monopol diskurzussal – közelíti meg, és ennek a diskurzusnak egyik fő jegye a magyar közélet „egészének igenlése” – ezt nevezi a csíkszeredai társadalomkutató, Bíró A. Zoltán „affirmatív” diskurzusnak (Bíró 1995:37-39).

Az egyes tekintélyes személyekkel (szervezetekkel) kapcsolatos kritika tehát hiányzik, s a romániai magyar közbeszéd nem annyira véleményütközések, viták, a politikai pluralizmus jegyében él, hanem inkább az általános igenlés jegyében. Ez az „igenlői” viszonyulás összefügg azzal is, hogy a történelmi körülmények és maga a kisebbségi helyzet folytán a romániai magyar közösség látszólag teljesítményelvűen, de végső soron tekintélyelvűen legitimálja vezetőit, személyiségeit, véleményirányítóit, képviselőit6.

A tekintélyes személyek (szervezetek stb.) visszahatnak a sajtóra, sőt véleményirányítóként annak piaci helyzetét is befolyásolhatják. Az az aggodalom például, hogy a papot zavarja a szextelefonról szóló reklám, nem teljesen alaptalan a piaci viszonyokra érzékeny napilap esetében: az egyház (vagy más tekintély) hatékony ellenreklámmal veszélyeztetheti a lapot. Ehhez kapcsolódva a tekintélyelvűség különleges esetére adunk további példát a következőkben. Ez a példa alkalmas a tekintélyelvűség (meg az akommercializmus, literaturizáltság stb.) és a racionális gazdálkodási magatartás közti kontraszt szemléltetésére is. A Krónika című napilap jórészt magyarországi tőkebefektetéssel jött létre, és az akommerciális romániai magyar sajtóhoz képest szokatlan nyugati menedzselési módszerekkel jelentkezett (a munkatársak szigorú megválasztása és szankcionálása, beleértve a gyors elbocsátást, gyors főszerkesztőcserét, a fegyelmet, a racionális munkamegosztás stb.). Viszont a lap megjelenését az értelmiségi elit egy részében nagy várakozás előzte meg, és egyes személyiségek saját ötletük megvalósítását látták benne (okkal, mert valóban létezett ilyen ötlet). A Krónika menedzsmentje vélhetőleg felismerte, hogy a lap körül kialakuló közhangulat (értsd: reklám) szempontjából is jó hatású, ha létrehoz egy erdélyi magyar tekintélyekből álló „szerkesztőtanácsot”, s ezzel a lapalapítás ötletgazdáira is támaszkodhat. A tanácsnak konzultatív, de voltaképpen szimbolikus szerepe volt; a jellegzetes romániai magyar „sajtótudat” és a racionális gazdálkodási tudat szimbiózis-kísérletét jelentette. Viszont az üzleti alapon álló, tömegtájékoztatást célzó hírlapkiadásból hamarosan kilépett az elitkultúrában gondolkodó és akommerciális beállítódást képviselő tanács összes tagja.

A kisebbségi neurózis fogalma azzal kapcsolatos, hogy a sajtó dramatizálja a kisebbségi létet, fokozza az etnikai viszonyok problémás voltának érzetét, azt a hétköznapi élet egyik fő problémájaként tematizálja. (A kisebbségi lét persze valóban nem problémamentes, ám a hétköznapok jóval összetettebbek.) Ez nem volna tipikus, ha a romániai magyar sajtó néhány kisebbségi kiadványban, illetve csekély adásidőben jelenne meg, és a „röpirat” vagy „memorandum” jelleget tűzné ki célul, mozgósító szándékkal. A romániai magyar sajtótermékek deklarált célja azonban az, hogy a sajtó valamennyi funkcióját ellássák, azaz igazi politikai napilapok legyenek kül- és belpolitikai hírekkel, sportoldalakkal, reklámokkal, apróhirdetésekkel, tévéműsor-melléklettel.

A kisebbségi érdekvédelem okán vállalt feladat olykor maga is árt a professzionalizmusnak, de legtöbbször csak egy jellegzetes színezetet ad: mozgósító-propagandisztikus jellegű, a nyugat-európai értelemben vett pártsajtóra emlékeztet. Emellett a romániai magyar sajtó nem nacionalista vagy xenofób, vagyis nem fordul elő a román nemzetet vagy kultúrát egészében lekicsinylő, lekezelő, elítélő szöveg – habár ez a sajtó néha magyar felsőbbrendűségi érzetet sugall, az összmagyar közbeszédhez hasonlóan. Ezért e sajtó jellemzésére inkább a kisebbségi neurózis fogalma, mintsem a kisebbségi nacionalizmus fogalma alkalmas.
Ezzel kapcsolatban álljon itt két típuspélda. Az egyik a kisebbségi neurózisnak a témaszelekcióra, a figyelemterelésre, a fókuszolásra gyakorolt jellegzetes hatását illusztrálja. A másik arról szól, hogy a kisebbségi diskurzusban kialakult retorikának bármit alárendelhetnek a médiaszereplők, még a nyilvánvaló tudományos megállapításokat is.

2000. szeptemberében egy magyar újságíró, az egyik helyi napilap munkatársa tudósítani indult a városban és környékén zajló nagyszabású nemzetközi hadgyakorlatról. Míg a többi (román) helyi újság több-kevesebb részletet közölt a gyakorlatról, a magyar lap tudósítója írása terjedelmének 22 százalékát arra a részletre fordította, hogy a helyszínen jelen volt az egyik nacionalista román civil szervezet mintegy hét-nyolc civil tagja is. (Mint kiderült, háborús veteránok és kísérőik voltak, akiket Romániában mindenféle katonai rendezvényre meghívnak.) A szóban forgó tudósításezen kívül voltaképpen egyetlen további részletet közöl: azt, hogy a sajtóval való kapcsolatot rosszul szervezték meg. Példánk azt illusztrálja, hogy a kisebbségi neurózis egy bizonyos irányban fókuszálja a figyelmet.
Másik példánk arról szól, hogy gyakran még a tudományos érvek is alárendelődnek a kisebbségi neurózis reflexeinek. Egy újságíró arról vitatkozott egy geológussal, hogy puha-e vagy kemény a Kolozsvár felett emelkedő Feleki-domb kőzete. Az újságíró azt állította, hogy a domb kemény kőzetű, míg a szakember – geológia szakos egyetemi tanár – azt mondta, hogy a használatos szakmai kritériumok szerint viszonylag puha kőzetű a Feleki-domb. Ekkor a lap helyt adott az újságíró viszontválaszának, ő ugyanis továbbra is úgy vélte, hogy a domb kemény kőzetből áll. Mi a tétje ennek a vitának, amelyben nem lehet a szakértőé az utolsó szó? A szélsőjobboldali, nacionalista, és főleg magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Gheorghe Funar polgármester választási kampányában azt ígérte, hogy alagutat fúrat a Feleki-dombba, és így lerövidíti a városba dél felől érkező utat, elejét véve a súlyos közlekedési baleseteknek, amelyeket a meredek lejtő okoz7. Az újságírónak az az információ kedvezett volna, ha kemény a Felek kőzete, ugyanis akkor nevetségessé lehetett volna tenni Funárt, aki alagutat akart fúrni ebbe a dombba. Funárt nevetségessé tenni a magyar sajtóban „nemzetpolitikai érdek”, s ennek alárendelődik bármi – ezért volt bosszantó a geológus pontosítása.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.