Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Kisebbség rovat

Bernáth Gábor – Messing Vera

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske (2/6)

Roma karakterek a sorozatokban: két szakmai vélemény

1998-ban (amikor a magyar televíziók szórakoztatóműsoraiból teljes egészében hiányoztak a roma karakterek, szereplők) interjút készítettünk a két akkori magyar szappanopera producerével. Többek között azt próbáltuk meg feltérképezni: (1) mi a véleményük a magyarországi romák többségi médiaképéről, (2) mennyire lennének nyitottak roma karakter szerepeltetésére és (3) mire figyelnének egy ilyen karakter megalkotásakor.

A többségi médiaképről mindkét interjúalanyunknak lesújtó volt a véleménye: „óvakodnak a problémától, mert nem tudják a megoldást. Azok az alibiműsorok, amiket a közszolgálati televízió ad kisebbségi műsorok címén, az, hogy heti huszonöt percben el van intézve a közszolgálatban a romakérdés, a németkérdés, a szerbkérdés, az nem old meg semmit” – fogalmazott egyikük. Ugyanakkor másik interjúalanyunk azt hangsúlyozta: „ahol a kulcspozíciókban nem romák ülnek, ott nincs sok esély a helyzet javítására”. Ugyanő egy erőteljesebb nyomásgyakorló képességgel rendelkező roma önszerveződésben és egy eltökéltebb kormányzati politikában látta a garanciáját annak, hogy e kép megváltozzon: „a média és a roma kisebbség viszonyában az amerikai mintát kellene követni: ott normákkal kötelezték a médiát, hogy milyen arányban kell megjeleníteni színes bőrűeket. Amerikában ebbe a kérdésbe kőkeményen belenyúlt az állam, mondhatni cenzúrázott, ezt ugyan általában egy demokráciában nem lehet, de a megoldáshoz szükséges. […]

Egyezségre kell kényszeríteni a médiát a roma kisebbséggel. Átfogó médiastratégiára van szükség, médiamixekkel és normatívákkal”.
A sorozatokba beépíthető roma karakterekkel kapcsolatban homlokegyenest eltérő véleményeket fogalmaztak meg: az egyik sorozat producere határozottan fontosnak tartotta, hogy romák is szerepeljenek a magyar szappanoperákban: „sztárokat kell létrehozni. Mert a sztárok hordozóként szerepelnek”. A másik úgy vélekedett, hogy ez nem oldana meg semmit: „én fontosabbnak tartom, hogy ne a mesejátékokban [szappanoperákban] szerepeljenek romák, hanem egy valódi televízióműsor legyen, romákról, romák is, nem romák is próbáljanak tenni, segíteni, tanítani, nem a botrányok mentén, hanem éppen ellenkezőleg: a botrányok ellenében. […] ide nem díszromák kellenének, nem egy-egy kiemelt roma személyiség kell, hanem általános strukturálódást kellene végrehajtani. Az, hogy a híreket romák mondják be, hogy az interjúkat roma fiatalok készítik, az a roma helyzeten édeskeveset változtat. Csak egy példát mutat, hogy lám, szorgalommal ilyen messzire lehet eljutni, de ennyi az egész”.

Mindketten aggályuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a televíziós sorozatok hangsúlyosan szerepeltessenek romákkal kapcsolatos kérdéseket, vagy hogy e műsorok a többségi előítéleteket célozzák meg. Egyikük úgy fogalmazott saját sorozatáról: „konfliktus csak a roma mivolt miatt nem volna benne. Azzal foglalkozzon a »Híradó«. A szórakoztatás oldaláról kell megnézni a dolgot. […] Az persze, ha elkezdenék foglakozni a cigánykérdéssel, biztos, hogy ártana nekem. A szereplőről látszik majd, hogy roma, de nem a romakérdéssel foglalkozom”. A másikuk: „hogy a diszkriminációs vitát belevigyük-e a műsorba, az már egy problematikusabb kérdés. Egy olyan vitát, amit a társadalomnak a széles rétege folytat kiközösítő alapon, átemelni ide, és megismételni a kiközösítési kísérletet és annak kivédését, ezt én egy életveszélyes útnak tartom”.

A romák egy ilyen karakterre adott lehetséges reakciójával kapcsolatban jelentősen eltértek a feltételezések. Egyikük úgy vélekedett: „A roma egy büszke nép. Van benne egy alapvető tartás. Biztos lenne valami pozitív hatása”. Másikuk azonban megerősítette a roma társadalom lehetséges reakcióival kapcsolatos – a reklámszakemberekkel készült interjúkban is hangsúlyozott – bizonytalanságot: „Azt kitalálni, hogy hogyan lehet megszólítani a romákat – hiszen jelentős részük a lemaradt kategóriába tartozik – nehéz. Ha én behozok a sorozatba egy-egy parádés roma ügyvédet, azt a lemaradottak nem fogják-e jobban utálni, mintha nem roma lenne? Hogy lehet egy roma társadalmat filmen úgy kitalálni, hogy egyik szélét se irritálja, azt nem tudom”.

Az RTL Klub „Barátok közt” című sorozatában 2000-ben megjelent roma karakter a jelek szerint utólag az összes fenti félelem megalapozatlanságát bizonyította. A sorozatban igen élesen merül fel a többségi diszkrimináció és előítéletek kérdése, ráadásul szerepel egy – úgy tűnik a romák részéről is kedvelt – „parádés roma ügyvéd”. Mindeközben a többségi közönség sem pártolt el ennek hatására a sorozattól. A szórakoztató műsorokban megjelenő romák – pontosabban fogalmazva roma tematika – elidegenítő hatásának túldimenzionálását egy, a sorozatban a roma karakter megjelenését közvetlenül követő telefonos kutatás is bizonyította.⁶

Ennek során azt szerettük volna megtudni, hogy hogyan fogadja a magyar közönség azt, ha egy kereskedelmi televízió szórakoztató műsorában roma karakter tűnik fel, és hogy általában milyen attitűddel fogadná a roma tematikát és roma szereplőket a fikciós műfajokban.
A kérdezettek nem egészen egy ötöde ellenezte azt, hogy szó legyen romákról az ilyen sorozatokban. Ez ellentmond annak a közkeletű vélekedésnek, miszerint a „roma tematika” szerepeltetése a televízió szórakoztató műsoraiban jelentős közönséget idegenítene el. Ráadásul az e kérdésre adott válaszok függetlenek attól, hogy a válaszoló nézi-e a sorozatot – tehát nincs arról szó, hogy tömegesen elpártoltak volna a nézők.

Az 1. táblázat a kérdésre adott válaszok demográfiai jellemzők szerint megoszlását mutatja.

Legyen-e cigányokról szó? Demográfiai jellemzők szerint ( N=500)
Nem			Kor				Iskolai végzettség			Település típusa			Össszesen
	Férfi	Nő	16-34	35-49	50-64	65+	Alap	Közép	Felső	Budapest	Város	Község
Igen	46%	41%	41%	49%	46%	33%	37%	52%	63%	44%	42%	43%	43%
Igen, de csak a rendesekről	31%	43%	34%	28%	41%	56%	46%	22%	19%	29%	37%	42%	37%
Ne	23%	16%	25%	24%	14%	11%	18%	26%	18%	27%	21%	14%	20%

Előfeltevésünkkel szemben a fiatalok között a legmagasabb azok aránya, akik kategorikusan elutasítják a roma témák megjelenítését a szórakoztató műsorokban, a középkorúak között viszont a legmagasabb az egyértelmű támogatók aránya. Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével nő a roma tematika szórakoztató műsorokban történő szerepeltetésének támogatottsága. Legkevésbé a községi lakosok, leginkább a budapestiek utasítják el azt. A roma tematika szerepeltetésével szemben sokkal kevesebben – a kérdezettek csupán harmada (33 százaléka) – tartotta kívánatosnak azt, hogy romák maguk is szerepeljenek a televízióban (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat

Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint
Nem			Kor				Iskolai végzettség			Település típusa			Össszesen
	Férfi	Nő	16-34	35-49	50-64	65+	Alap	Közép	Felső	Budapest	Város	Község
Igen	36%	30%	33%	37%	35%	23%	27%	41%	51%	41%	30%	31%	33%
Igen, de csak a rendesekről	41%	45%	37%	37%	46%	61%	49%	33%	30%	38%	44%	45%	43%
Ne	23%	25%	29%	26%	22%	16%	24%	26%	19%	21%	26%	24%	24%

 

A demográfiai változók szerinti véleménykülönbségek az előző kérdéshez nagyon hasonlóak: a fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek és a budapestiek a legelutasítóbbak.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Beszámoló a sorozat kapcsán készült fókuszcsoportos vizsgálatról
• Roma karakterek a sorozatokban: két szakmai vélemény
• A roma vélemények
• A többségi társadalom percepciója
• Hogyan tovább?
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink