Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Kisebbség rovat

Bernáth Gábor – Messing Vera

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske (4/6)

A többségi társadalom percepciója

Amennyire fontos hatása lehet egy ilyen sorozatnak a kisebbségi identitás alakítása, ugyanannyira lényeges, hogy a többségi társadalmat, illetve a hozzá fűződő viszony érzékelését is befolyásolhatja. A beszélgetések kitértek ezért arra is, hogy a résztvevők szerint hogyan értelmezik a filmet a nem romák és a romák. E kettő különbségéből következtetni lehet arra a távolságra, amelyet a romák feltételeznek maguk és a nem romák között.

Nagyon érdekes különbséget tapasztaltunk ebben a tekintetben a különböző csoportok között. Elsősorban a budapestiek osztották azt a véleményt, hogy a szimpatikus roma karakterekkel a nem roma közönség is azonosulni tud, és a film így szolidaritást válthat ki: „Szerintem mindenkiből sajnálatot vált ki. […]Pozitív benyomást keltett a nézőkben az ügyvédnő viselkedése, és a Bezerédi [a Nóra apját játszó színész] is. Mert szerintem mind a kettő nagyon emberi tulajdonságokból fakadó reakciót adott”. Többen azonban már kételkednek abban, hogy a többségi nézők mindegyikében felépíthető ez a szolidaritás: „van egy bizonyos százalék, aki odaáll a cigányság mellé a film miatt. Nem lehet azt mondani, hogy a magyarok teljesen melléállnak, olyan ötven-ötven százalék”.

A vidéki csoportokban azonban erősebb volt az a vélemény, hogy a nem roma nézők az előítéletes (és egyébként negatívan beállított) szereplőkkel fognak azonosulni, és a film ezáltal megerősíti a magyarok előítéleteit. Egyik debreceni beszélgetőtársunk azt mondta: „Nem biztos, hogy szemléletváltást okoz például abban a magyar valakiben, akibe eleve már belerögződött, hogy én gyűlölöm a romákat és a gyerekemnek is azt mondom, hogy piszkos cigány, látod itt megy, nehogy játsszál vele”. Az egyik debreceni férfi egyenesen úgy fogalmazott: „van, akit megerősít az előítéletben. Megerősíti és alátámasztja ezekkel a példákkal”. „Így nézik: mit akar az a kis roma származású nő”.

Kalocsán voltak a legpesszimistábbak ebben a kérdésben: „Azt gondolják [a gádzsók], hogy igaza van a munkáltatónak, hogy a cigányok nem odavalók […], hogy ügyvéd, […] mert a cigány csak koszos lehet. Egy ilyen ügyvédi munkát nem lehet cigányra rábízni…”
Itt kisebb vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy változtathat-e a film a romákkal kapcsolatos attitűdökön:
„– Lehet, hogy változtat, mert van azért a magyarok közt is aki...
– Szerintem meg nem. Marad ez így. A cigány cigánynak marad, a magyar meg magyarnak. Jó, lehet, hogy egy-kettő elgondolkodik, de szerintem ez marad így, ahogy van. Szerintem filmbe se, meg sehogy se tudják már ezt megváltoztatni”.

A második budapesti csoport egy tagja a lehetséges hatással kapcsolatban úgy fogalmazott: „Szerintem annyit elérhet ez a film, hogy nem lesz sikk egy-két munkahelyen ilyen nyíltan cigányozni, csak sunyiba. Ennél többet nem”.

Meglehetősen eltérő vélemények alakultak ki a csoportokban azzal kapcsolatban is, hogy milyen üzeneteket közvetíthet a sorozat a roma közösségek felé. A második budapesti csoport – amelyikben leginkább elfogadott volt az a vélemény, hogy a nem roma közönségből szolidaritást válthat ki a sorozat – egyhangúlag úgy vélekedett, hogy a roma nézők nem tudnak majd azonosulni Nórával és apjával. A csoport egyik tagja szerint „nem tudnak azonosulni se az apával se a lánnyal. Annyira speciális helyzetben van a lány is meg az apa is”. Egy másikuk úgy fogalmazott: „inkább úgy fogják nézni, hogy őket hogyan látják [a gádzsók]”.

A többi csoport, amelynek tagjai valószínűnek tartották a nem roma közönség előítéleteinek megerősödését, sokkal inkább vállalta az álláspontot, hogy a romák azonosulni tudnak a film roma karaktereivel. Ők elsősorban Nóra szerepének üzenetértékére koncentráltak, és ezt a résztvevők túlnyomó többsége rendkívül fontosnak értékelte: „Hát a romák igazat adnak nekik, mér’ hát nem igaza van? Ne is hagyja magát, mink is mellette vagyunk” – foglalta össze a kalocsai csoport véleményét az egyik asszony. Az egyik hajdú-bihari roma vezető pedig úgy fogalmazott: „egy üzenet volt ez, hogy érdemes tanulni, meg érdemes fejleszteni az embernek magát, mert a tudásával ilyen akadályokat le lehet győzni”.

Ezek a véleménykülönbségek ugyanakkor azt mutatják, hogy igen erős a feltételezett szakadék a roma és nem roma közönség között: azok, akik szerint a romák azonosulni tudnak Nórával és apjával, azt is gondolják, hogy a nem romákat a film csak megerősíteni fogja előítéleteikben. Azok viszont, akik úgy érzik: az ügyvédnő és apja olyan karakterek, akikkel a romák nem tudnak azonosulni (mert romaságukat csak a környezet előítélete határozza meg, pozitív identitást nem hordoz) azt tartották valószínűnek, hogy a többségi közönségből szolidaritást és együttérzést vált ki a film.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Beszámoló a sorozat kapcsán készült fókuszcsoportos vizsgálatról
• Roma karakterek a sorozatokban: két szakmai vélemény
• A roma vélemények
• A többségi társadalom percepciója
• Hogyan tovább?
• Irodalom

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről