Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Politika rovat

Hegedűs István

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén (1/8)

Bevezetés

A Kádár-korszak három évtizede során a sajtóirányítás a korszak legvégéig nem adta fel a számára kijelölt alapelveket. A rendszer kultúrpolitikájának szolgálójaként a sajtó mindaddig kitartott a tudatformálás – a rendszer által nyíltan vallott – szerepe mellett, amíg a társadalom, a szakma és a hatalom között lehetséges volt az alku. Attól kezdve, hogy ezt az alkut már nem lehetett tartani, ez a szabályozott viszonyrendszer rövid idő alatt felmorzsolódott. A szerző újságírókkal készült saját mélyinterjúi és korabeli dokumentumok alapján tekinti át az egykori sajtóirányítási gépezet működését és a benne kialakuló emberi helyzeteket.

Milyen is volt a Kádár-korszak? Több mint tíz évvel a rendszerváltás után egyfelől primitív, gyakran hisztérikus, sőt álszent antikommunista retorika jellemzi megítélését. Másfelől leginkább az első szabadon választott parlamenttel és kormánnyal szemben érzett kiábrándulás nyomán elterjedt a hetvenes évek iránti nosztalgia. A legfeltűnőbb jelenség mégis a pártállammal, a puha diktatúra gépezetével foglalkozó művek, elemzések viszonylag csekély száma – ellentétben például a németországi hatalmas irodalommal –, és a gyors felejtés. Kissé fontoskodva még azt is hozzátehetjük ehhez a megállapításhoz, hogy közben felnőtt egy új nemzedék, amely számára az egykori létező szocializmus már csak történelem.

E tanulmány, hosszabb terjedelemben, először a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete kiadványaként jelent meg – a könyvesboltokban és az utcán nem árusították. 1987-88-ban íródott, akkor, amikor a rendszer még működött, a politikai hatalom birtokosai ellenőrizték és vezették az országot, de már sokfelé megjelentek a „bomlás színes virágai”. A tudományos kutatóintézetek engedélyezetten szabadabb légkörében ekkor már a politikai berendezkedés addig érinthetetlen alapjait is lehetett (állami pénzből) feszegetni.

A többpártrendszert 1989-ig mereven elutasító MSZMP-vezetők és funkcionáriusok mindenekelőtt a sajtószabadság „kitörését” akarták megakadályozni. Ez a politikai nyilvánosság (így a tiltott ellenzéki szamizdatirodalom) korlátok közé szorítását jelentette. A legális kiadványokat informálisan kontrolláló központi sajtóirányítás és a cenzúra-öncenzúra rejtett mechanizmusai „tartoznak a hatalom gyakorlásának legérzékenyebb és legféltettebb, tehát legbelsőbb módszerei közé” – olvasható e tanulmány akkori bevezetőjében.

A nyolcvanas évek vége felé a „kényes” témára való tekintettel számos újságíró és szerkesztő nem is vállalta, hogy interjút adjon nekem, bár neveket amúgy sem említettem volna. Mások ugyanakkor gyorsan kötélnek álltak, sőt sikerült a pártközpont „illetékes elvtársával” is magnófelvételt készítenem. Az állampárt fontosabb ideológiai határozatait, a sajtópolitikát meghatározó dokumentumokat is elemeznem kellett: az egypártrendszer idején a pártzsargon változása kisebb-nagyobb politikai fordulatokat jelenthetett. Egyébként pedig 1985-ben közel egy évet a bátrabb hangvételű Heti Világgazdaságnál dolgoztam, ahol a politikai alkufolyamatokat személyesen is megfigyelhettem.

Remélem, hogy a dolgozat egyaránt érdekes olvasmány lesz az ifjabb, politikailag „ártatlanabb” és a tapasztaltabb, idősebb generációk számára.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• A sajtóirányítás és a sajtó
• Előzetes kontroll
• Utólagos rendteremtés és többszintű nyilvánosság
• A lapszerkesztők típusai
• Öncenzúra és taktikázás
• Aczél-korszak és erózió
• Irodalom

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről