Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Politika rovat

Bajomi-Lázár Péter

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise (7/8)

Miért a média?

Felvetődik az a kérdés is, hogy ha a médiaimperializmus tézise csak erős megszorításokkal igaz, akkor mi magyarázhatja népszerűségét? Miért terjesztik olyan sok formában, és miért fogadják el olyan sokan?

A válasz talán a médiaimperializmus tézisének politikai felhangjaiban és a média közmegítélésében rejlik. A médiaimperializmus tézise kiválóan alkalmas egyfajta negatív politikai identitás megfogalmazására – úgy a jobb-, mint a baloldalon.
Azok a jobboldali politikusok, akik megfogalmazzák a médiaimperializmus elméletét, a hangsúlyt rendszerint a média globalizálódására és a benne közvetített tartalom amerikanizálódására teszik. Elítélve a globálist és az amerikait, egyúttal saját helyüket is meghatározzák a politikai térben: demonstrálják elkötelezettségüket a nemzeti hagyományok és az európai kulturális értékek mellett. A médiaimperializmus tézise kiválóan illeszkedik népi-nemzeti retorikájukba.

Azok a baloldali politikusok, akik megfogalmazzák a médiaimperializmus elméletét, rendszerint arra helyezik a hangsúlyt, hogy az egyszerű emberek kiszolgáltatottá válnak a befolyásosokkal szemben. Elítélve a hatalmasokat, egyúttal saját helyüket is meghatározzák az elnyomottak, a szegények mellett és az elitekkel szemben. A médiaimperializmus tézise kiválóan illeszkedik osztályharcos retorikájukba.

A médiaimperializmus tézise az elvont politikai elveket lefordítja a hétköznapi valóság nyelvére, és így jól kommunikálhatóvá teszi őket. Hangoztatása szimbolikus politikai tett. A média ráadásul ideális alanya mindazoknak a politikusoknak, akiknek ellenségképre van szükségük. A média könnyű célpont, mert az emberek nem látják át bonyolult működési mechanizmusait, és ezért megítélésében előítéleteikre és a véleményvezérek sommás véleményére támaszkodnak. A médiaimperializmus tézisének népszerűségében nem kis szerepe van annak, hogy épít az embereknek a médiával szemben érzett természetes gyanakvására.

Végül a médiaimperializmus tézisének közvetlen politikai haszna is lehet. Hangoztatásával egyes politikusok kétségbe vonhatják az őket gyakran bíráló média szándékainak tisztességét. Ha a média „idegen érdekeket” szolgál, nem kell tárgyszerűen válaszolniuk a bírálatokra. A médiaimperializmus tézise különösen azoknak a politikusoknak jön kapóra, akik a médiában – a „negyedik hatalmi ágban” – nem a demokratikus intézményrendszer legitim részét látják, hanem politikai riválist, és ezért tartanak tőle.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A médiaimperializmus tézise
• Koncentráció a médiapiacon
• A médiakoncentráció előzményei
• A médiaimperializmus tézise
• Gyarmatosítás és ellenállás
• Globális média helyi hangsúlyokkal
• Miért a média?
• Felhasznált irodalom

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről