![]() Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2001 tavasz – Kritika rovat Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvérőlCsillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó A magyar származású Joseph Pulitzer egyike azoknak a magyar
kivándorlóknak,
akik a 19. században az „ígéret földjét” Amerikában
keresték. Az új világba
érkezők között nagyon kevés akadt, aki egymagában is valami újat
teremtett.
Pulitzernek sikerült. A 19. és a 20. század fordulóján az Egyesült
Államok sajtójának
meghatározó alakja lett. Ennek alapján állíthatjuk, hogy Csillag András könyvének megjelenése a magyar könyvkiadás egyik fontos adósságát törleszti. Annál is inkább, mert ez az első magyar nyelvű, tudományos igénnyel megírt monográfia Pulitzer életéről és munkásságáról. Csillag munkája azonban jóval több egy átlagos életrajznál, hiszen átfogó képet ad a századforduló amerikai sajtójáról is. A tíz részből álló tanulmány sajtótörténeti áttekintéssel kezdődik, majd részletesen szól Pulitzer származásáról, zsurnalisztikai elveiről és módszereiről, valamint a politika és a sajtó kapcsolatáról. Továbbá olvashatunk a többi emigráns magyarhoz fűződő viszonyáról és mecénási tevékenységéről is. Pulitzert a kalandvágy vitte Amerikába. Eredetileg Mexikóban akart harcolni Habsburg Miksa oldalán, New Yorkba érkezésekor azonban kiderült, hogy szűkös anyagi helyzete miatt nem folytathatja útját. Mivel hazatérni nem akart, úgy döntött, hogy csatlakozik az Unió seregeihez a polgárháborúban. Leszerelése után Saint Louis-ban telepedett le, ahol megalapította máig létező lapját, a St. Louis Post-Dispatch-et. Az újságírás mellett egyre nagyobb szerepet vállalt a politikai közéletben is: aktívan részt vett több elnökválasztási kampányban, sőt egy ideig még kongresszusi képviselőként is dolgozott. Gondolkodásmódjára és magatartására mindvégig a liberalizmus, az idealizmus és a patriotizmus volt jellemző. A politikával akkor szakított véglegesen, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a független újságírás és az aktív politizálás egymással összeegyeztethetetlen. Az országos napilappal rendelkező laptulajdonosok közé a New York-i The World megvásárlásával sikerült bekerülnie. Pulitzer újszerű szerkesztői-kiadói módszereinek köszönhetően az újság hamarosan az Egyesült Államok egyik legnagyobb példányszámú, legtekintélyesebb sajtóorgánumává vált. Azáltal, hogy olyan újságtípust honosított meg, amely ötvözte mind a népszerű tömeglap, mind pedig a minőségi elitlap stílusát („új hírlapírás”), hatalmas tömegeket tudott megszólítani, sőt, sajtóhadjáratai révén még azt is sikerült elérnie, hogy a közvélemény figyelme a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményekre irányuljon. A lap függetlenségének megőrzése érdekében szakított a pártoknak és gazdasági érdekcsoportoknak elkötelezett sajtó hagyományával, aminek köszönhetően a The World nem vált anyagilag kiszolgáltatott, zsarolható vagy megvesztegethető újsággá. Pulitzer tisztán látta a sajtó lehetőségeit és felelősségét. Hitt abban, hogy „szabad politikai rendszer nem létezhet szabad sajtó nélkül”. Úgy vélte, hogy „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat”. Ezek az aktualitásukból semmit sem vesztett gondolatok azért fontosak, mert abban az időben születtek, amikor a sajtó még az egyetlen tömegtájékoztatási eszköznek számított, s ennélfogva elsődleges szerepe volt a közvélemény alakításában. Az ellentmondásoktól azonban Pulitzer élete sem volt mentes. Erre talán a legjobb példa az „új hírlapírás” elkorcsosult változatának mondott „sárga sajtó” kialakulásában betöltött szerepe. Pulitzer egy másik lapkiadóval, W. R. Hearsttal vívott konkurenciaharcában feladta haladó elveit a hitelességről, a tárgyilagosságról, a józan mértéktartásról, és beállt a szenzációhajhászó újságírás művelői közé. Csillag András ezt a korszakot a neves lapkiadó életének legnagyobb szakmai és jellembeli kihívásaként értékeli, hiszen éveken keresztül semmi más nem vezérelte, csak nehezen megszerzett pozíciójának és politikai befolyásának megtartása. Néhány óriási presztízsveszteséggel járó év után azonban rájött, hogy nem ez a járható út, és visszatért eredeti célkitűzéseihez. Pulitzer azok közé tartozott, akik szívesen adományoztak közhasznú célokra. Fontosnak tartotta az iskolázottságot, a tudást, a hírlapírás szakmai színvonalának és presztízsének növelését. Véleménye szerint „az újságírást a meghatározó szellemi foglalkozások közé kellene sorolni; e hivatás jelenlegi, de még inkább jövendő művelőit pedig ösztönözni, felemelni, s gyakorlati módon képezni lenne szükséges…”. E cél elérése érdekében javasolta az újságírás egyetemi szintű képzésének bevezetését, amely nagyvonalú anyagi támogatásának köszönhetően a Columbia Egyetemen valósult meg, igaz, csak halála után. A szakma iránti tenni akarásának másik jól ismert bizonyítéka a Pulitzer-díj létrehozása, amelyet elsőként 1917-ben osztottak ki. Manapság az egyik legrangosabb publicisztikai díjnak számít, elnyerése komoly szakmai hírnevet biztosít a díjazottak számára. Csillag András könyve tudományos igénnyel megírt, ugyanakkor olvasmányos mű, amely nemcsak a szakterülettel foglalkozók, hanem a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. A figyelmes olvasót ugyanakkor zavarhatja, hogy Csillag Pulitzer némely tettét – például a szenzációsajtó világába tett kirándulását – nemcsak tényszerűen ismerteti, de ítéletet is mond róla. Ezzel pedig megsérti a történészi munka egyik alapvető követelményét, az objektivitásra való törekvést. Ettől eltekintve állíthatjuk, hogy könyve logikus, jól szerkesztett, igényesen kivitelezett alkotás, amelynek minden sorából érződik a szerző sokoldalú tudása, a szakirodalom és a forrásmunkák alapos ismerete. Nagy érdeme, hogy hiteles, nem idealizált embert és világot tár az olvasó elé. Nemcsak az amerikai álomba enged bepillantást, de a korabeli amerikai valóságba is. (Osiris Kiadó, 2000. 213 oldal, 1480 Ft.)
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő |
Rovatok
Archívum
Kisebbség Bernáth Gábor – Messing Vera: Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske Identitás Papp Z. Attila: Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén Kovács Melinda: A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban Politika Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise Jog Cseh Gabriella – Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé Kertész Krisztina: Térkép Beata Ociepka: Kritika Csőke Zoltán: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| |||||||||||||||||||