Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 nyár – Újságírás rovat

Michael Kunczik

A demokratikus újságírás (1/10)

Az alábbi írás a sajtószabadság és a demokrácia viszonyát vizsgálja. Felidézi a téma – jobbára marxista gyökerű – szakirodalmát, majd elemzi az újságírók nyugati demokratikus társadalmakban bevett szakmai szerepértelmezéseit. Sorra veszi a demokratikus újságírásra leselkedő veszélyeket, köztük az újságírók manipulálását a PR eszközeivel és a média kommercializálódását.

Elöljáróban

Ez az írás nem vizsgálja azt a kérdést, hogy univerzálisak-e a nyugati értékek (vö. Kunczik 1997a). Harry C. Triandis (1990: 42) szerint a világ különböző kultúráiban fellelhető kulturális különbségek megjelenésének legfontosabb dimenziója az individualizmusra, illetve a kollektivizmusra helyezett relatív hangsúly. A kollektivizmus azt jelenti, hogy a csoporthoz (családhoz, törzshöz, nemzethez) való lojalitást nagyobb becsben tartják, mint az egyének saját érdekeit. Azok az emberek, akik e dimenzió szerint eltérő kultúrákban élnek, határozottan eltérő módon szemlélik saját magukat, másokat, illetve a kettőjük közötti viszonyt. A nyugati civilizáció – Daniel Bell (1976: 16) szerint – a 16. század óta arra a feltevésre épül, hogy nem a csoport, hanem az egyén a társadalom alapegysége.
Ami azonban az emberi jogokat illeti, meggyőződésem, hogy ezek univerzális érvényűek. Nem fogadom el az érvet, amely szerint az emberi jogok meghatározott kulturális és/vagy történelmi terekhez kapcsolódnak. Az ENSZ 1993-ban rendezett Emberi Jogi Világkonferenciája kimondta, hogy az emberi jogok univerzális jellege nem kérdőjelezhető meg. Cees J. Hamelink (1997: 100) a kérdés megválaszolására az „áldozat-tesztet” javasolja: „Ha bárkinek kétségei lennének afelől, hogy az alapvető emberi jogok univerzálisak-e, kérdezze meg az emberi jogi sérelmek áldozatait”.

E tanulmányban az emberi jogok közül csak az információszabadsággal foglalkozom. A szabad információáramlás elvét 1948-ban deklarálta az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ennek 19. pontja megállapítja, hogy az információszabadság alapvető emberi jog: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon”. A McBride Bizottság (1980: 131) ugyancsak megállapította, hogy „[a] kommunikációhoz való jog a szabadság és demokrácia felé haladás része”. Az egykori szocialista országokban, főleg a volt Szovjetunióban is sok olyan politikus van azonban, aki hevesen küzd a sajtószabadság ellen (vö. Kunczik 1991: 251ff).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Elöl járóban
• Mi a demokrácia?
• Média és demokrácia: normatív elméletek
• Az oligarchia vastörvénye
• Etikai megfontolások és az újságírás fő feladatai
• PR és újságírás
• A kereskedelmi szempontok előtörése
• Média és politika
• Kilátások
• Irodalom

Újságírás

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Politika

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

Kultúra

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise I.

Jog

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

Oktatás

Bényei Judit:

Az Alkonyzónától a Simpson családig

Újságírás

Ószabó Attila – Vajda Éva:

A valóság nyomában

Közszolgálat

Rácz Zsuzsa:

Egy fejezet a BBC történetéből