   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2001 nyár – Újságírás rovat A demokratikus újságírás (4/10)Az oligarchia vastörvénye Robert Michels Sociology of the Party System (1923) című könyvében írja le az „oligarchia vastörvényét”, amely a szervezetszociológia egyik empirikusan legjobban alátámasztott törvénye. A „vastörvény” szerint minden szervezet végzete a hierarchizált szerkezet kiépítése. Oligarchián Michels a kevesek domináns pozícióját érti. A néhány személyt tömörítő klikk szükségszerűen alakul ki a nagy szervezetekben, mert csak egy kisebbség vesz aktívan részt a párt- vagy közéletben, és mert a nagy létszám miatt lehetetlen, hogy mindenki mindenkivel kommunikáljon. Ezért stratégiai egységeket kell létrehozni, vagyis az államszervezeten belül működő magokat, amelyeket az információkat összegyűjtő és továbbító néhány ember alkot. A stratégiai pozíciókat elfoglaló emberek hajlamosak arra, hogy önmagukat kedvezményezettnek tekintsék. A stratégiailag előnyös helyzetben lévő alkalmazottak olyan tisztviselői karriert választanak, amelyben megvan a lehetőségük az információ manipulálására, és az egész kommunikációs rendszert fel tudják használni céljaik elérésére. Michels azon az állásponton volt, hogy ha még a politikai pártokon belül is lehetetlen megvalósítani a demokráciát, akkor a társadalom egészében is ki van zárva a lehetősége.7 Nem mintha a kevesek uralma szükségképpen a sokaság elnyomását jelentené. A keveseket végtére a sokaság érdeke is vezetheti. Michels ezzel az érvvel is foglalkozik. Megfigyelése szerint a hatalomra került vezetők maguk is részévé válnak az elitnek, amelynek legfőbb érdeke a hatalom megtartása.8 Ugyanakkor Michels szerint a vezér pszichológiai átalakuláson megy keresztül, míg végül rendkívüli és nagyszerű embernek tartja magát, olyannak, akit a szervezetnek kell szolgálnia. Mindegy, hogy egy forradalmi párt milyen jelszóval kerül hatalomra: a szervezet mindenképpen a kevesek dominanciájával végzi. Ahogy a brit szerző, George Orwell fogalmazott később: egyesek mindig egyenlőbbek. Mi következik Michels gondolatmenetéből a média és demokrácia közötti viszonyról folytatott vitára nézve? Az, hogy a szólás- és sajtószabadságért újra és újra meg kell küzdeni, az eredményeket újra és újra meg kell védeni. Németország és Európa valamennyi országa megtapasztalta: a politikai és üzleti élet hatalmasságai nem akarják, hogy a média kritikus figyelemmel kövesse ügyeiket, ily módon biztosítva a nyilvánosság felettük való ellenőrzését. A korrupció és a hatalommal való visszaélés mindenhol, mindenkor létezik, a jó újságírás számára pedig központi feladat, hogy a demokrácia védelmében küzdjön ellene. (Mellesleg szólva a PR-tanácsadás szakmája azért alakult ki a 20. század elején az Amerikai Egyesült Államokban, mert a nagy üzleti érdekcsoportok ellensúlyozni akarták az úgynevezett muckrakerök, a korai tényfeltáró botrányújságírók munkájának hatását.)
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Újságírás Michael Kunczik: Politika Jenei Ágnes: Kultúra Kádár Judit: Sorozatok Antalóczy Tímea: A szappanoperák genezise és analízise I. Jog Hargitai Lilla: Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról Oktatás Bényei Judit: Az Alkonyzónától a Simpson családig Újságírás Ószabó Attila – Vajda Éva: Közszolgálat Rácz Zsuzsa: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
