Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 nyár – Politika rovat

Jenei Ágnes

Miből lesz a hír? (1/12)

A televíziós hírgyártás szervezetszociológiai vizsgálata

A tömegkommunikációs kutatásokban évtizedekig háttérbe szorult a kommunikációs folyamatban részt vevő kommunikátorok szerepének vizsgálata, holott – mivel a híradásokban a valóságnak a kommunikátorok által már szelektált és értelmezett elemei jelennek meg – kézenfekvőnek tűnik azt is megvizsgálni, hogy kik szerkesztik, kik építik fel a hírközlő, tájékoztató műsorok mesterséges valóságát. A kutatások eredményei arra is rávilágítanak, hogy a hírekben jelentkező strukturális hangsúlyeltolódások hogyan függenek össze a termelési folyamat gyakorlati-szervezési kényszereivel. Az alábbiakban bemutatott kutatások elsősorban a televíziós hírgyártást vizsgálták, ezért jelen tanulmány is erre összpontosít.

Bevezetés

Lasswell (1948) szerint „Egy kommunikációs aktust akkor tudunk helyesen leírni, ha válaszolunk a következő kérdésekre: ki mit mond, milyen csatornán keresztül, kinek, milyen hatással? A kommunikációs folyamat tudományos vizsgálata hajlik arra, hogy az egyik vagy másik kérdésre összpontosítson”. Ezek közül a kérdések közül a ki vizsgálata, tudniillik, hogy ki szelektálja és gyártja a terjesztendő üzeneteket, tehát a hagyományos médiában centrális helyet elfoglaló kommunikátoroknak és magának a hír gyártásának tanulmányozása egészen a hatvanas évekig háttérbe szorult a többi kérdéssel szemben.

Az alábbiakban vázlatosan áttekintem, hogy a másik négy kérdést mely területeken igyekeztek megválaszolni. Ezek után azt kívánom bemutatni, hogy milyen tudományos kontextusban fogalmazódott meg a médiaüzenetek szerkesztőire irányuló kutatás igénye. Ismertetni fogom a hírgyártók és a hírgyártás vizsgálatából álló, többé-kevésbé lineárisnak tekinthető kutatási irányzat elméleti alapjait és kutatási módszerét. Ezek után bemutatom a hírtermelés logikájának legfontosabb általános jellemzőit, kitérve a hírtermelés egyes szakaszainak elemzésére és az egész hírgyártási folyamat rutinosításának és sztenderdizálásának szükségességére, és ennek következményére. Részletesen megvizsgálom azokat a tartalmi és technikai-szervezési-gyakorlati kritériumokat, amelyek alapján egy televízió hírszerkesztősége összeállítja a híradó fő kiadását. A tanulmány végén összegzem a bemutatott kutatási irányzat tapasztalataiból származó következtetéseket, és megvizsgálom a ma aktuális kutatási lehetőségeket.¹

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• „Mit mond, milyen csatornán keresztül, kinek, milyen hatással?”
• A ki tanulmányozásának tudományos kontextusa
• A hírszerkesztők és a hírgyártás tudományos vizsgálata
• Kutatási módszer
• A hírgyártás alapja
• Munkafázisok
• A rutinosítás
• Hírérdemesség
• Hírértékek
• Konklúzió
• A kutatás lehetőségei

Újságírás

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Politika

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

Kultúra

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise I.

Jog

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

Oktatás

Bényei Judit:

Az Alkonyzónától a Simpson családig

Újságírás

Ószabó Attila – Vajda Éva:

A valóság nyomában

Közszolgálat

Rácz Zsuzsa:

Egy fejezet a BBC történetéből