Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 nyár – Sorozatok rovat

Antalóczy Tímea

A szappanoperák genezise és analízise I. (6/12)

Az „apasági cselekmény”

A szappanoperák meghatározó tulajdonsága, hogy gyakran vetik fel az apaság kérdését, sőt rejtélyét is (Mumford 1995).
Nem állítom, hogy az amerikai nappali szappanopera nézői műsor közben mindig tudatosan az apaság kulturális jelenségeiről gondolkodnak, azt viszont okkal állítom, hogy ezek a jelentések egyaránt cirkulálnak a beszélgetésekben és a társadalmi gyakorlatban. A kulturálisan kompetens nézők megértik az apaság társadalmi fontosságát, s ez a megértés egyben lencsét tart a szemük elé. Ezen a fókuszon keresztül nézik a produkciót, interpretálják a szappanopera cselekményét.

Rendkívül bonyolult az a mód, ahogyan a televízió utánozza és/vagy helyreállítja a néző valóságról alkotott képét. A szappanoperák és más, látszólag „valósághű” műsorok olyan életeket mutatnak be, amelyeket a nézők saját tapasztalataikkal koherensnek éreznek. Íme egy példa az „apasági cselekményre”: egy női szereplő terhes lesz, ám nem tudja vagy nem akarja felfedni az apa kilétét. Mások – főként a lehetséges apák – bevonódnak a terhességbe vagy a gyerek életébe, attól függően, hogy a rejtély mikor oldódik meg. Az anyához való viszonyuktól, valamint attól függően, hogy a jó vagy a gonosz oldalon állnak, ezek a szereplők megpróbálják kideríteni, felfedni, netán éppen ellenkezőleg, elrejteni a terhességet. Sok idő telhet el a cselekményben, mire kiderül az igazság. Amiben biztos lehet a néző: végül mindig kitudódik az igazi apa kiléte.

Természetesen az alapcselekménynek megannyi variációja lehet. A legelterjedtebb változatban a nő a menyasszonya vagy már felesége valakinek, de nem annak, akitől terhes lesz. Máskor meg éppen az igazi apának van menyasszonya, illetve felesége, aki persze nem a terhes nő. A különböző szereplők hazugságai, félreértései az apaság körül szintén meglehetősen gyakoriak.
Az alkalmi nézőnek úgy tűnhet, a női szereplők olyan kicsapongóak, hogy azt sem tudják, ki lehet a gyermekük apja. Végül persze kiderül: minden nő tudja az igazságot, csak hazudta, hogy viszonya volt valakivel, vagy korábban, illetve később esett teherbe. De az is előfordul, hogy más magyarázata van a dolognak, valójában nincs is probléma.

A filmek gyakori szereplője az aljas és kétszínű férfi. Érdekes módon ez sokkalta jobban megragadja a nézők fantáziáját, mint a másik típusba tartozó gyenge, gyámoltalan és becsületes. Az utóbbi figura klasszikus példája a Dallas Bobby-ja, vagy A pampák királya főszereplője. Úgy tűnik, az erős jellemű szereplők vonzzák a nézőket, még akkor is, ha az egyetemesen elfogadott értékrend alapján nem éppen tiszta erkölcsű emberek. A Dallas Jockey-ja vagy A homok titkai Olegariója ugyan karakteres, ám semmiképpen sem becsületes alak.

Okkal állítható, hogy ellentétben a szappanopera más elemeivel, a lélektan szférájában éppen a kirívó, a nyugtalanító tulajdonságok a legjellemzőbbek, sőt ezek lesznek már-már vonzóak a néző számára.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• A műfaj eredete
• A műfaj lehetséges változatai
• A szappanoperai kellékek
• Terhesség – anyaság – abortusz
• Az „apasági cselekmény”
• A ház mint végállomás
• Az eredet
• Valóság kontra fikció
• Szappan-sztárok
• Összegzés
• Irodalom

Újságírás

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Politika

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

Kultúra

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise I.

Jog

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

Oktatás

Bényei Judit:

Az Alkonyzónától a Simpson családig

Újságírás

Ószabó Attila – Vajda Éva:

A valóság nyomában

Közszolgálat

Rácz Zsuzsa:

Egy fejezet a BBC történetéből