Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 nyár – Sorozatok rovat

Antalóczy Tímea

A szappanoperák genezise és analízise I. (10/12)

Szappan-sztárok

A sorozatok szereplői manapság olyan helyzetben találják magukat, amely erősen hasonlít a harmincas évek – a sztárkultusz kiépülését megelőző – filmszínészeinek helyzetére. Akkoriban ugyanis a producerek a film történetére, cselekményére építettek, nem pedig a nagynevű színészekre. A mozifilmes modellel ellentétben a nappali szappanoperának nincs igazi sztárrendszere. A rádióadók és a szponzorok – mint például a Procter & Gamble – ritkán hozakodtak elő egyes színészekkel, sokkal inkább a történetet reklámozták. A színész nevét ma is nehéz megtanulnia a nézőnek, mert a szereplőlista gyakorta csak hetente egyszer fut végig a képernyőn, nem is szólva arról, hogy a programújságokból rendre kimarad. Ha mégis megmaradna a nézőben egy-egy színész neve, az kizárólag csak a sorozatban viselt név.

Természetesen vannak kiemelkedő, ismertebb, jobban kereső színészek, de még rájuk sem jellemző az a fajta sztárság – gazdasági értelemben –, amelyet a moziszínészeknél megszoktunk, ahol a sztárok az ipar fontos gazdasági szereplőivé válnak.
A szappanopera-színészek mint sztárok a médiától sem kapnak komolyabb támogatást, intertextualitásuk körülhatárolt. A filmsztárok intertextualitása – megjelenésük az előzetesekben, reklámokban, korábbi filmekben, korábbi interjúkban – nem jellemző. Nem láthatjuk őket más szerepekben azon kívül, amelyet aktuálisan játszanak, de ha mégis volt alakításuk korábban egy másik szappanoperában, a producer nem fordít sok gondot arra, hogy ezt olyan nagyon nyilvánosságra hozza.
A nyomtatott sajtóban és az elektronikus médiában megjelenő reklámok is a cselekményre helyezik a hangsúlyt: a szereplőt nem említik, csak a megformált karakter nevét, általában a narratívára vonatkozó kérdéssel kísérve. Például így: „Vajon rájön-e Holly, hogy a lányának viszonya volt előző férjével, Ross-szal?” (Days of our Lives). Láthatjuk, hogy míg a mozifilmek a sztárokat árulják, addig a szappanoperák a karaktert és a narratívát hangsúlyozzák, ezáltal csökkentve a színésznek mint színművésznek vagy sztárnak a jelentőségét. Ez a háttérbe szorítás tükröződik a szerződésekben is: az amerikai gyakorlat szerint például a legtöbb szappanopera-színész stabil, három évre szóló szerződést ír alá, amelyet viszont a producer tizenhárom hetente felülvizsgálhat, s adott esetben felbonthat, hiszen a szappanoperák egyetlen színésze sem nélkülözhetetlen.

Richard Dyer (1979) a sztárok és az általuk játszott karakter kapcsolatára három kategóriát alkotott: a „tökéletes illeszkedést”, a „problémás illeszkedést”, illetve a „szelektív használatot”.

Bár keringenek anekdoták arról, hogy egyes színészek élete összefonódik az általuk játszott karakterével, a szappanopera-színészekre mégsem a tökéletes illeszkedés a legjellemzőbb a magazinok, a műsorújságok (például a TV-Guide) alapján. Éppen ellenkezőleg, a nyomtatott sajtó a szappanopera-színészeket inkább életük, valódi személyiségük szelektív használatával jeleníti meg, vagy épp olyan embereknek mutatja be őket, akiknek valódi énje tökéletes ellentéte az eljátszott karakternek – Dyer ezt a problémás illeszkedés fogalmával írta le.

Leginkább abban az esetben olvashatunk, hallhatunk példát a színész és a karakter különbözőségéről, amikor a színész gonosz cselszövőt játszik, de nem szeretné, ha az általa játszott figurával azonosítanák.
Csak akkor látható valójában, hogy a szappanopera-színész mennyire a karakter megformálójaként szerepel, ha egy másik médiumban is megjelenik. Ha például egy szappanopera szereplőjével forgatnak reklámot, nem sztárként jelenítik meg az illetőt, hanem kizárólag a karakter image-ére építenek.

A szappanoperák szereplőgárdája sokkal nagyobb, mint bármely más tévéműsoré, így az elbeszélés egészéhez képest kisebb az egyéni karakterek jelentősége. Egyetlen színész sem elengedhetetlenül fontos a szappanopera működéséhez. A szappanoperák cselekménye nem egy központi dilemma köré szerveződik, hanem egymást követő dilemmák és rejtélyek rétegzett láncolatai alkotják. Ha egy problémás helyzet (például az apaság kérdésessége) megoldatlan marad, mert az adott szereplő távozik a sorozatból, akkor a szappanopera sajátosságánál fogva egy másik alakítás kerül előtérbe.

A szappanopera-színészek sajátos státusát kiválóan példázza a film és a televízió világában egyedülálló jelenség: a szereposztás kizárólag szappanoperákban megfigyelhető megváltozása. Ilyenkor hirtelen, a néző figyelmeztetése nélkül új arc tűnik fel a megszokott figura szerepében, más mondja a szöveget, mint akit addig megszoktunk, új játékstílus váltja fel a régit.
A szappanoperában a szereposztás változtatását a producer és az írók kétféleképpen viszik végbe. Vagy minden kommentár nélkül egyszerűen belehelyezik az új testet a régi szerepébe, vagy komoly motivációt teremtenek a változáshoz, mint például Betsy figurájánál az As the World Turnsben. Itt az előző színésznővel még leforgattak egy autóbaleset-jelenetet, majd Betsy hosszú időn keresztül kötésekbe bugyolálva jelent meg, és amikor felépült, már az új színésznő bújt elő a kötések alól. A történet érdekessége, hogy a gézkötés alatt több színésznő is váltotta egymást, míg megtalálták Betsy következő, hosszú távra szóló alakítóját.

Ahogy Allen (1985) is hangsúlyozza, a szappanopera-nézés élvezetének, gyönyörűségének forrásai a szereplők közötti kapcsolatok, nem a szereplők mint egyének. Mivel a szappanopera-színészek jóformán nem rendelkeznek intertextuális potenciállal, a legtöbbjük sosem éri el a hagyományos sztár-státust. A színész image-e a sorozatban megjelenő személyiség rabja marad, nem alakulhat ki a szereptől független változata.Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a szappanopera sajtója nem kezeli sztárként ezeket a színészeket, viszont a sztárok csak szerepükkel szoros kapcsolatban emlegethetők. A többségükben a szappanopera-sajtó médiagettójában megjelenő cikkek általában az egyetlen forrásai a szappanopera-sztár image alkotásának, ellentétben a filmszínészekkel, akiknek sztárságát a számos médium intertextualitása több különböző módon teremti meg.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• A műfaj eredete
• A műfaj lehetséges változatai
• A szappanoperai kellékek
• Terhesség – anyaság – abortusz
• Az „apasági cselekmény”
• A ház mint végállomás
• Az eredet
• Valóság kontra fikció
• Szappan-sztárok
• Összegzés
• Irodalom

Újságírás

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Politika

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

Kultúra

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise I.

Jog

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

Oktatás

Bényei Judit:

Az Alkonyzónától a Simpson családig

Újságírás

Ószabó Attila – Vajda Éva:

A valóság nyomában

Közszolgálat

Rácz Zsuzsa:

Egy fejezet a BBC történetéből