Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 nyár – Oktatás rovat

Bényei Judit

Az Alkonyzónától a Simpson családig (3/8)

A közönség- és befogadásvizsgálatok rövid áttekintése

A média és különösen a televízió vizsgálatával számtalan nemzetközi és hazai vizsgálat foglalkozott, különösen a hatvanas évek kezdete óta.² Most csak azokat a befogadói mechanizmusra irányuló vizsgálatokat emeljük ki röviden, mások munkáira támaszkodva, amelyek összefüggnek kutatásunk témájával.

A médiaszövegek és közönségük szociológiai vizsgálata Klaus Bruhn Jensen dán szociológus szerint két irányból indul (Jensen 1999). Az egyik irányzat a kommunikációelméletből ered, amely megmutatta, hogy a tömegkommunikáció mint kulturális cselekvés a társadalomban jelentéseket hoz létre. Ez a bölcseleti szemlélet egészül ki a másik, társadalomtudományos irányzattal, amely a tömegkommunikációs eszközök és a közönség interakcióit elemezte. Ezeknek a kezdetben külön futó szálaknak a találkozásából alakult ki a nyolcvanas évekre a befogadásvizsgálatoknak az a megközelítése, amely egyszerre koncentrál a médiaszövegek értelmezésére és azok tartalmára, vagyis a kommunikációs folyamatban betöltött szerepükre és a közönség viselkedésére a médiaszövegek befogadása, élvezete és fölhasználása közben. Ezek a vizsgálatok abból indulnak ki, hogy nincs hatás jelentés, azaz szöveg nélkül, valamint abból, hogy a szöveg csak használat közben nyeri el értelmét és tölti be funkcióját. Most röviden összegzem az eltérő irányzatok jellemzőit.

1. A bölcseleti irányzat. A humán tudományok hermeneutikai megközelítésével dolgozó, nagy hatású iskola képviselői a szöveg természetével foglalkoztak, nem a szöveg kulturális cserefolyamatokban betöltött szerepével. E szemlélet nyomán megnőtt a szöveg befolyásába vetett hit, ami a tömegkommunikáció vizsgálatában alkalmazva ahhoz vezetett, hogy az irányzat követői úgy vélték: a médiának nagy hatalma van az egyén felett. Leginkább a Frankfurti Iskola kultúrakritikusai vallották ezeket az elveket, akik a szöveg mögött rejlő intézmények manipulatív szándékaira igyekeztek irányítani a figyelmet (Horkheimer – Adorno 1990).
A szövegközpontúság másik vonulata a filmelméletek felől indult, és a Screen című angol elméleti folyóirat hasábjain bontakozott ki a hetvenes években. Ezek az írások azt feltételezték, hogy a filmszövegek rejtetten működnek, és erős hatást gyakorolnak a nézői attitűdökre.

2. A társadalomtudományos irányzat. A közönségkutatás társadalomtudományi hagyományai kezdetben szintén nagy hatalmat tulajdonítottak a médiának, és elsősorban azzal foglalkoztak, hogyan manipulálja a média az egyént. Később a kvalitatív kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy ez a hatás mégis korlátozott, és a szemléletmód megfordult. A médiaszociológusok azt kezdték vizsgálni, hogy mit tesz a közönség a médiaszövegekkel. A „használati érték és élményszerzés” (uses and gratifications) irányzat képviselői a szövegeknek a nézők életében betöltött szerepét és hasznosulását próbálták föltárni (Blumler – Katz 1974).

A két eltérő szemléletmódban, a szövegcentrikus bölcsészeti, illetve a média és a közönség viszonyát vizsgáló társadalomtudományi irányzat közelítésében a döntő lépést a brit kultúrakutatás elméleti hátterét alkalmazó David Morley hozta a nyolcvanas évek elején. A korai munkák, közöttük Morley Nationwide (1980) című televíziós vizsgálata a tényalapú műfajokkal, hírműsorokkal foglalkoztak. E megközelítés a témából adódóan is jellemzően ideologikus volt. Egyrészt a hír és befogadójának politikai érintettségére irányult, másrészt a hírek különböző értelmezéseit vizsgálta a nézők eltérő szociodemográfiai jellemzőinek függvényében. Később ez az ideológiai jelleg kissé háttérbe szorult, és a szöveg élvezete, valamint az egyén életében történő hasznosítása került a középpontba. E szemlélet különösen a női műfajok emancipatórikushatásaira hívta föl a figyelmet, és összekapcsolódott a társadalmi nemi szerepeket (gender) vizsgáló kutatásokkal. Egy másik irányvonal a multikulturalitás különböző szegmensei, etnikai és szubkulturális irányából vette szemügyre a szöveg és a közönség kapcsolatát (Lull 1988).

Ezek az újabb szemléletű kutatások abban is újat hoztak, hogy a szöveg és a közönség viszonyának fejtegetésében már nemcsak a szociológiai tényezőket (kor, nem, társadalmi osztály) tartották meghatározónak, hanem a pszichológiai tényezőket (például az azonosulást, az értékelő magatartást) is (Silverstone 1999). Sonia Livingstone – aki azt kutatta, hogyan azonosulnak a nézők kedvenc szappanoperáik hőseivel – úgy véli: nem elég csupán a nézők társadalmi struktúrán belül elfoglalt helyzetét vizsgálnunk, azt is számításba kell vennünk, milyen viszonyuk alakul ki hosszú hónapok, sőt évek során kedvenc szereplőikkel. Megpróbálta azonosítani azokat a pszichológiai mechanizmusokat, amelyek e kapcsolatok során keletkeznek (Livingstone 1990). A kérdés csak az, hogy vajon más, kevesebb elkötelezettséget igénylő televíziós műfajok esetében mennyire érvényesek ugyanezek a mechanizmusok.

Ezek a kutatások odáig is eljutottak, hogy szétválasszák a közönség homogén fogalmát, és többes számban kezdjenek gondolkodni róla, kiemelve azokat a különbségeket, amelyek a szövegben rejlő poliszémiát realizálják. Ezt Fiske, aki a szemiotikai megközelítés híve, a heteroglosszia jelenségében próbálta megragadni. Szerinte a televízió egyszerre többféle embernek többféle módon képes ugyanazt a szöveget kínálni, amely ezáltal szintén megtöbbszöröződik (Fiske 1989).
Újabban a szövegértelmezést az aktív néző szemszögéből megközelítő irányzatokat is sok kritika éri. A kritikusok magát az aktivitást mint egységes fogalmat teszik vizsgálat tárgyává, mert ez a személyes dimenzión kívül függ még a nézők helyzetének időbeli és térbeli meghatározottságától is (Silverstone 1999).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Hipotézisek
• A közönség- és befogadásvizsgálatok rövid áttekintése
• Módszertan
• Az ízléscsoportok leírása
• Az ízléscsoportok összefüggései más változókkal: következtetések a médiaoktatás számára
• Összegzés
• Irodalom

Újságírás

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Politika

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

Kultúra

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise I.

Jog

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

Oktatás

Bényei Judit:

Az Alkonyzónától a Simpson családig

Újságírás

Ószabó Attila – Vajda Éva:

A valóság nyomában

Közszolgálat

Rácz Zsuzsa:

Egy fejezet a BBC történetéből