Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Jog rovat

Bayer Judit, dr.

A Panaszbizottság ügyei (3/6)

Hatásköri kérdések

A törvény „Alapelvek” címe alatt három szakasz található. A 3. § a műsorszolgáltatás szabadságát, az alkotmányos rend és az emberi jogok, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását írja elő.⁷ A 4. § (1) bekezdése szól a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményéről, a (2) bekezdés a pluralizmusról, a (3) és a (4) bekezdés pedig a kommentár hírektől való elkülönítéséről.⁸ Az 5. § az erőszakos műsorokat szabályozza, és a kiskorúak védelméről szól.⁹
Nem teljesen érthető, hogy az alapelvek közül miért emelte ki a törvényalkotó a középsőt, és tette csupán azt a pb hatáskörévé. Ez teszi ugyanis a Panaszbizottsági ügyeket politikai színezetűvé, hiszen a kiegyensúlyozott tájékoztatás csak hírműsor esetén várható el, és a panaszok zömében politikai kiegyensúlyozatlanságot kifogásolnak.

Az egyéb panasz

A törvény tehát rendkívül szűkre szabta a pb által tárgyalható ügyek körét. Viszont számos olyan panasz érkezik, amely kívül esik a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, azaz a 4. § hatáskörén. Ezért a pb – élve a törvény adta lehetőséggel – ügyrendjében szabályozta a 4. § alá nem tartozó panaszok elintézésének rendjét is. A törvény által megszabott eljárási szabályok ezekre az ügyekre tehát nem vonatkoznak, azonban a pb nem is hozhat kötelező határozatot. Ezért az ilyen ügyben hozott állásfoglalást Nyilatkozatnak nevezik.¹⁰ A Nyilatkozat ellen nincs helye fellebbezésnek, hiszen nem minősül határozatnak. Azonban ha igaz is, hogy a műsorszolgáltatóra nézve nem tartalmaz kötelező erejű rendelkezést, a panaszt anélkül vezeti e területre, hogy a panaszos ez ellen kifogást emelhetne. Ezáltal a Nyilatkozat burkolt elutasítása a panasznak, hiszen lehetséges, hogy a panaszos szerint ügye a negyedik szakasz körébe tartozott, de ezt immár nem áll módjában fenntartani. Például a Ferencvárosi önkormányzat alpolgármestere panaszt tett egy riport ellen, amely előítéletesen tudósított egy az önkormányzat és lakók között kirobbant konfliktusról. A panasz szerint aránytalanság volt tapasztalható a megszólaltatott felek között, több, a valóságnak nem megfelelő kijelentés hangzott el, és szomszédként tüntettek fel olyan személyeket, akik más házban laknak. A pb megállapította, hogy a műsorszolgáltató megsértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás, tehát a 4. § elvét. A panaszos érintett volt, a panasz a pb hatáskörébe tartozott, amely mégsem állásfoglalás keretében adott helyt a panasznak, amelynek révén a műsorszolgáltatót helyreigazításra is kötelezhette volna. Ehelyett az ügyrend 13. szakasza alapján tárgyalta az ügyet, és Nyilatkozatot bocsátott ki, s hogy miért, ennek oka nem derül ki a határozatból.¹¹

Az ORTT új tervei között szerepel, hogy a panaszos fellebbezhessen az „egyéb panaszkénti” tárgyalás ellen. Eredetileg a törvény koncepciója csak a műsorszolgáltató számára biztosította a fellebbezési jogot, amint az a törvény indokolásából kiderül. „A Panaszbizottság határozata ellen a műsorszolgáltató jogorvoslatért a Testülethez, ezt követően a bírósághoz fordulhat. Az egyoldalú jogorvoslati lehetőséget az indokolja, hogy a megszólalási jogot önmagában nem lehet alanyi jogként értelmezni, jogi következményekkel pedig csak a műsorszolgáltató sújtható. Ugyanakkor az állampolgárok számára továbbra is – a Panaszbizottsághoz beadott kérelemtől függetlenül – nyitva állnak a hagyományos eljárási lehetőségek (sajtó-helyreigazítás, személyiségi jogi per, becsületsértés és rágalmazás miatti büntető eljárás).” Lehetséges, hogy ez az aszimmetrikus megoldás vezetett ahhoz, hogy Nyilatkozat esetében nincs a panaszosnak fellebbezési lehetősége. A gyakorlatban nem tisztázott, hogy a médiatörvény sérelme miatt emelhet-e panaszt az állampolgár bíróság vagy akár az ORTT előtt. Amennyiben pedig az Indokolás által említett egyéb okok miatt perelhetne, azok egyébként sem tartoztak volna a Panaszbizottságra, amint ezt alább részletesebben is tárgyalni fogom.

A törvény fogalmazása, amely a „4. § körébe nem tartozó panaszügyeket” említ, nem határolja körül, hogy meddig terjed ez a gyengébb hatáskör. A pb értelmezésében ez bármifajta más panasz elintézésére lehetőséget ad. Ebben nem értenek egyet az ORTT-vel, amely szerint a Panaszbizottságnak csak az alapelvek körébe tartozó panaszt volna szabad tárgyalnia, mert különben az ORTT hatáskörét vonja el. A törvény szerint az ORTT a médiatörvény bármely rendelkezésének sérelme esetén eljárhat. Ez alól az alapelvek sem kivételek, ezért pusztán logikailag nem lehet az ügyeket ezen az alapon kettéválasztani. Természetesen az intézményi hatáskörmegosztás szempontjából indokolt lehet ez a fajta szétosztás, és erre az ORTT-nek van is lehetősége, hiszen ez állapítja meg a pb ügyrendjét, márpedig a 4. § körébe nem tartozó panaszügyek elintézésének rendjét az ügyrend tartalmazza.

Véleményem szerint az ORTT álláspontját is figyelembe véve négy csoportra oszthatjuk a 4. § alá nem tartozó, tehát „egyéb” ügyeket.
1. Az elsőbe tartoznak az alapelvek, tehát a 3. § és az 5. §. Ilyen természetű panaszt emeltek a „Vasárnapi Újság” című rádióműsor ellen a kisebbségek védelmét megfogalmazó szakasz sérelme miatt. A pb megállapította, hogy sérült a törvény 3. paragrafusa.¹² Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik az a panasz, amely kifogásolta, hogy 18 óra 50 perckor szexualitással és pornográfiával kapcsolatos képsorok láthatóak és szövegek hallhatóak a televízióban.¹³
2. A másodikba a médiatörvény hatálya alá, de az alapelvek körén kívül eső egyéb ügyek tartoznak. Tehát olyan ügyek, amelyekben a médiatörvény szabályai vélhetően sérelmet szenvedtek. Például a reklámozás szabályainak vélt sérelme miatti panaszok, mint amilyen a „Kortyintó” című műsort burkolt reklámmal vádoló panasz. (A kérdéses ital még nem került kereskedelmi forgalomba, ezért bemutatása nem tekinthető reklámnak.)¹⁴ Egy másik panasz szerint a műsorszolgáltató az esti film közben túllépte az engedélyezett reklámidőt – a mérések szerint nem történt jogsértés.¹⁵
3. A harmadikba tartoznak a más jogszabályok által szabályozott területek. Ilyen terület például a fogyasztóvédelem, a reklámszabályozás, a jó hírnév megsértése (polgári jog), vagy a becsületsértés (büntetőjog).¹⁶ Például egy frakcióvezető amiatt tett panaszt, hogy egy hírműsor sértette az ő és családja jó hírnevét.¹⁷ A Hősök terén tartott gördeszkás találkozó kapcsán kegyeletsértés miatt emeltek panaszt a műsorszolgáltató ellen.¹⁸ Egy régebbi esetben személyiségi jog megsértéséért emeltek panaszt egy rádióműsorban elhangzott megjegyzés miatt: „J. V. értett a sztárcsinálás művészetéhez”. A pb meghallgatta a műsort, és megállapította, hogy „mivel a mondat kedvező szövegkörnyezetben hangzott el, és köztudott, hogy a híressé váláshoz valóban bizonyos lépcsőfokok vezetnek, ezért nem kell a „sztárcsinálást” holmi értéktelen praktikaként értelmezni”, így a megjegyzés nem volt sértő. Mindhárom esetben a Panaszbizottság a bíróság hatáskörében döntött.¹⁹ Jogi csemege a „Szabó család” című rádióműsor elleni 1996-os panasz, amelyben azt kifogásolták, hogy a műsor megsértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét, amikor Egyházashetye községgel összefüggésben az alábbi mondat hangzott el: „Lehet, hogy a helyi kölykök a nagy Dániel koponyájával fociznak”. A panaszt a község tette – amelynek jogalanyisága vitatható – „jó hírnevének” megsértése és kegyeletsértés miatt, valamint a kiegyensúlyozott (tárgyilagos) tájékoztatás sérelme miatt, mivel igaz, hogy Berzsenyi Dániel Egyházashetyén született, de sírja Niklán található. Amellett, hogy a rádiós szappanopera nem tájékoztató céllal készül, ezért a kiegyensúlyozott tájékoztatás sérelme fogalmilag lehetetlen, az eset egyébként sem tartozik a Panaszbizottság hatáskörébe.²⁰ Az utóbbi két eset a Panaszbizottság működésének kezdeti idejéből származik, és ma már a pb gyakran kimondja – helyesen –, hogy az ügy nem tartozik a hatáskörébe.
4. A negyedik kategóriába olyan panaszokat sorolok, amelyek a jog által nem szabályozott területen emelnek kifogást, ilyenek például az erkölcsi, ízlésbeli, esztétikai panaszok. Ezekben az esetekben a pb nem tud jogsértést megállapítani, de erkölcsileg elmarasztalja a műsorszolgáltatót. Az 1956-os forradalom évfordulóján vetített, szocialista szemléletű film miatt tett panasz esetében a pb megállapította, hogy a történelmi hűség kedvéért nem kifogásolható a film vetítése, de a szenvedéseket átélt emberek érzelmeinek tiszteletben tartása miatt kedvezőbb lett volna a filmet más napon bemutatni. (Annak ellenére, hogy a műsor előtt a bemondónő felhívta a figyelmet arra, hogy a következő film klasszikus példája annak, hogy politikai megrendelésre készített filmekkel az elmúlt rendszerben hogyan gyalázták meg az 1956-os forradalom emlékét.)²¹ Egy másik ügyben Fábry Sándor humorista műsorában „alkalmatlan” használati tárgyak kifigurázása során egy ijesztő zajt adó tárgyat spontánul Mengele nevével jellemzett. A műsorszolgáltató védekezése szerint az asszociáció a fogorvosi fúróéra emlékeztető hang által mindenkiben kiváltott kellemetlen, kínzás jellegű élményekre utalt, tehát az említés egyértelműen negatív színezettel történt. A pb megjegyezte, hogy bár a humornak tágak a határai, és törvényt nem sértett, csupán a jó ízlést, azonban az asszociáció mindenütt jobban megállta volna a helyét, mint egy nevettetésre felesküdött vidám műsorban.²² Hasonló jellegű panaszt tettek amiatt, hogy egy a holocaustról szóló beszélgetés és az ugyanarról szóló játékfilm között oda nem illő reklámklippet sugároztak: a „Táncolj a tűzzel” című CD-kazetta borítójának illusztrációja megtörte a megemlékezés hangulatát. Ez az eset példaértékű lehet amiatt, hogy a műsorigazgató-helyettes az eljárás keretében beismerte az elkövetett hibát, elnézést kért a panaszostól, és a továbbiakban a sorozat előtt mellőzte a reklámok bejátszását. Megfontolandó lehet a műsorszolgáltató és a panaszos ehhez hasonló békéltetése az ilyen jellegű ügyekben. Nem esztétikai, de ugyancsak törvényen kívül eső panasz, amely szerint egy rádiós műsorban megígérték, hogy a következő műsorblokkban visszatérnek a szót nem kapott betelefonálókra, ezt azonban nem tették meg.²³ Az ilyen panaszokkal szemben a pb végképp tehetetlen, hiszen ez inkább dőreség, mint etikátlanság a műsorszolgáltató részéről.
Mind a négy típusú ügyre számos precedens található a pb gyakorlatában.
Jogi szemszögből a pb a legtágabb értelmezés szerint is legfeljebb a médiatörvény hatálya alá tartozó ügyeket lenne jogosult megtárgyalni. Az egyéb jogszabályok hatálya alá tartozó ügyekben, mint amilyen a jó hírnév sérelme is, át kellene irányítania a panaszt a megfelelő hatósághoz, például a bírósághoz, a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez vagy a versenyhatósághoz.
A negyedik csoportba tartozó, jog által nem szabályozott területeken semmiféle hatóságnak nincs joga vizsgálódni és határozatokat hozni. A demokratikus jogállam egyik alapelve, hogy amit a törvények nem tiltanak, azt szabad, ezért jogi szempontból közömbös cselekedetei miatt senki nem szenvedhet intézményesen hátrányt.
Igaz, hogy a pb ezekben az esetekben nem hoz a műsorszolgáltatót kötelező határozatot. Azonban a pb olyan intézmény, amelynek egyébként joga van elmarasztaló határozatot hozni, sőt bírság kiszabását is kezdeményezheti.
Szankcionálási funkciója a látszólag következmény nélküli dorgálásokat is felruházhatja a hatalmi helyzetből fakadó kényszerítő színezettel. A bizottság méltányolható igényt fogalmaz meg azzal, hogy ne csupán a jog által körülhatárolt, szűkre szabott témákban foglalhasson állást, hiszen a média tartalmi problémái az esetek kisebb részében jogi, és gyakrabban erkölcsi, társadalmi problémák. Lehet létjogosultsága egy olyan testületnek, amely társadalmi felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a műsorszolgáltatók tevékenységét erkölcsi, ízlésbeli szempontból szükség esetén értékelje. A Panaszbizottságnak a törvény azonban más feladatot szánt. Mivel a fenti célok jogon kívüli területre irányulnak, törvény nem hozhat létre olyan testületet, amely az „ízléstelenséget” szankcionálja. Amennyiben erre mégis igény van, akkor azt a társadalomnak kell létrehoznia, a közönség kezdeményezésére, vagy a műsorszolgáltatókkal közösen. Németországban a kereskedelmi tévék például önként létrehoztak egy testületet az erőszakos és a jó ízlésbe ütköző műsorok korlátozására.²⁴ Hasonló problémát vet fel a műsorszolgáltatók etikai szabályzatára történő hivatkozás is.²⁵ Az etikai szabályzat betartását a kuratórium felügyeli, és a fenti okokból a Panaszbizottságnak erre sincs felhatalmazása. összefoglalva tehát a pb nem foglalkozhat jogszerűen olyan ügyekkel, amelyek nem tartoznak a médiatörvény hatálya alá, még akkor sem, ha azt „következmények nélküli” egyéb panaszként tenné. Véleménye ugyanis ilyenkor is egy hivatalos szerv állásfoglalása, amely közvetve is befolyást gyakorol. Erre pedig a Panaszbizottságnak nincs felhatalmazása.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A törvény és a bizottság
• A pb jogi háttere
• Hatásköri kérdések
• Ki tehet panaszt?
• A média pluralizmusa
• Irodalom

Politika

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

Jog

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

Új médiatörvény előtt?

Kultúra

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise II.

Gyakorlat

Tóth Judit:

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben

Dr. Herman József – Mester Mónika:

A rádiós hírszerkesztés alapjai

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között