Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Jog rovat

Bayer Judit, dr.

A Panaszbizottság ügyei (4/6)

Ki tehet panaszt?

A törvény 49. szakasza, amely a pb hatáskörét megszabja, közvetve meghatározza a panasztevők körét is. Közvetve, mert nem derül ki a szövegből, hogy a törvényalkotó szándékosan szűkítette-e a kört, vagy pedig csak a mellékmondat megfogalmazásakor utalt úgy a panasztevőre, mint „a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője, vagy a sérelmet szenvedett”.²⁶
Ezek szerint panaszt az tehet, akinek álláspontját a műsorszolgáltató nem jelenítette meg, vagy egyébként sérelmet szenvedett; személyes érintettségre van tehát szükség.

Ugyanezen szakasz második bekezdése tartalmazza a panasztevés módját: a kifogásolt közlés megjelenésétől számított 48 órán belül írásban kérnie kell a műsorszolgáltatótól, hogy álláspontját közzétegye. Ha a műsorszolgáltató ennek nem tesz eleget, a megjelenítéstől számított hat napon belül írásban kell panaszt tennie a Panaszbizottságnál. Akkor is benyújtható a panasz, ha a műsorszolgáltató elfogadó nyilatkozata ellenére a kért megjelenítést nem teljesíti. Ebben az esetben a teljesítésre vállalt határidő utáni 48 órán belül kell panaszt tenni. Ha a műsorszolgáltató elutasítja a kifogást, ugyancsak 48 órán belül kell a Panaszbizottsághoz fordulni.
E szigorú szabályokkal ellentétben a törvény miniszteri Indokolása a következőket írja: „A Panaszbizottság mindenekelőtt a nagyközönség fóruma, bárkinek a kezdeményezésére köteles eljárni, ha az eljárás tárgya szerinti műsorban (műsorszámban) foglalt tájékoztatás kiegyensúlyozatlanságát kifogásolják”.
A gyakorlatban számos problémát okoz, hogy a panaszos az eljárási szabályokat nem tartja be, vagy azért, mert nem fordul előzőleg a műsorszolgáltatóhoz, vagy azért, mert késve nyújtja be a panaszt. Ezek az eljárási határidők természetesen csak a rendes, 4. § alá tartozó ügyek elbírálására vonatkoznak. Mivel az egyéb panaszok elintézésének módját az ügyrend határozza meg, abban pedig nem szabtak meg ilyen szigorú feltételeket, egyéb ügyekben nem követelmény sem a személyes érintettség valószínűsítése, sem pedig határidők számítása. Ez vezetett ahhoz a gyakorlathoz, hogy a pb hajlamos a 4. § alá tartozó, de elkésett panaszokat az „egyéb” eljárás alatt tárgyalni, és úgynevezett Nyilatkozatot kibocsátani. Holott az eljárási hibás panaszokat egyébként érdemi tárgyalás nélkül a soros elnöknek kellene elutasítania, máskülönben elvész a határidők jelentősége. Azonban mivel az Indokolás is kimondja, hogy a pb a nagyközönség fóruma, és bárki jogosult panaszt tenni, méltányolható, hogy a bonyolult határidőrendszer elmulasztása miatt elbírálhatatlan panaszt tevő állampolgárok kifogásait is meghallgassa a bizottság. Méltányolhatósága ellenére azonban egyelőre nem jogszerű, ezért ebből az okból – a kialakult gyakorlat tanulságainak megfelelően – megfontolandó lehet a törvényi szabályozás módosítása.

A másik problémára az a pb megoldása, hogy gyakorlatilag nem vizsgálja az érintettséget. Nehezen is lenne ez vizsgálható például külpolitikai tudósítást kifogásoló panasz esetén – az ilyen panaszok között egyébként az izraeli-palesztin konfliktusról történő tudósítás felülreprezentált.²⁷ Meglehetősen szűk azoknak a köre, akiknek a személyes álláspontja annak ellenére nem jelent meg, hogy valóban közérdeklődésre tartana számot, hiszen, mint az Indokolás is állítja: „a megszólalási jogot önmagában nem lehet alanyi jogként értelmezni”, és ez ellenkezne a szerkesztői szabadság elvével is. A panaszok zöme a szigorúan értelmezett érintettség kritériumának nem tesz eleget.

összefoglalva: a pb a megkésettség miatti panaszokat vagy elutasítja, vagy egyéb panaszként tárgyalja (rendszeresség nem mutatható ki), az érintettség miatti panaszokat viszont a legritkább esetben utasítja el emiatt.²⁸ Mindkét esetben megesik, hogy az ügyet érdemben tárgyalja, és csak azután utasítja el valamelyik eljárási hiba miatt.²⁹ Vagy éppenséggel érdemben elutasítja, annak ellenére, hogy a panaszos nem volt érintett. Ez történt például abban az ügyben, amelyben a panaszos kifogásolta, hogy egy betelefonálós műsorban a felmentett környezetvédelmi miniszter kapcsán az ő véleménye nem kapott helyet, holott az ellenkezik a betelefonálók általában elmarasztaló véleményével.³⁰

Eljárási szabálysértés ellenére egyéb panaszként tárgyalta a pb azt az egyébként a 4. § alá tartozó panaszt, amely azt kifogásolta, hogy a tájékoztató műsorszámban 103 százalékos hatásfokkal működő kazánokról beszéltek. (A panaszos szerint ennek lehetetlenségét évezredek óta tanítják az iskolákban.) A pb nem kíván energetikai kérdésben állást foglalni, ezért a Nyilatkozat semmilyen véleményt nem tartalmaz. A helyes eljárás azonban a kérelem tárgyalás nélküli elutasítása lett volna, s ebben az esetben az ügy morális fontossága sem indokolhatta, hogy a pb foglalkozzon az üggyel.

Az eljárási szabályok szigora a nagyközönség számára igen nehézkessé teszi az alkalomszerű kifogástevést. Ennek következményeképp jellemző, hogy az, aki panaszt tesz, ismétlődően teszi. Például 2000 utolsó negyedévének 53 panaszából 17 a Reális Zöldek Klubjának panasza. 1999-ben 316-ből 44 a Reális Zöldek Klubjának panasza, 26 Kiss-Dobos László panasza.³¹

Nemcsak a nagyközönségnek nehéz azonban az eljárási szabályok értelmezése és követése, hanem – úgy tűnik – a pb tagjainak is. Ezt demonstrálja, hogy számos határozat az eljárási szabályok megsértésével, figyelmen kívül hagyásával születik. Előfordul például, hogy – bár a panaszt egyéb ügyként tárgyalja – a véleményét ugyanolyan szavakkal és formában fejezi ki, mintha az határozat lenne. Például így fogalmaz: „a pb a panasznak nem ad helyt” – miközben ilyen eljárásban a pb tulajdonképpen nem dönt. Rendszeresen előfordul, hogy nem derül ki a határozatból, hogy azt miért utalták az egyéb eljárásra, holott a panasz a 4. § alá tartozik.³² Ugyancsak számos határozat az érdemi tárgyalás, felek meghallgatása stb. után jelenti ki, hogy eljárási szabálysértés miatt nem foglakozik az ügyel, holott ezt kézhezvételkor észlelnie kellene.³³
A szabályok nem-ismeretének kiküszöbölésére az ORTT formanyomtatványt tervez bevezetni, és internetes honlapján hirdeti az eljárási határidőket.³⁴

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A törvény és a bizottság
• A pb jogi háttere
• Hatásköri kérdések
• Ki tehet panaszt?
• A média pluralizmusa
• Irodalom

Politika

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

Jog

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

Új médiatörvény előtt?

Kultúra

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise II.

Gyakorlat

Tóth Judit:

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben

Dr. Herman József – Mester Mónika:

A rádiós hírszerkesztés alapjai

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között