Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Jog rovat

Bayer Judit, dr.

A Panaszbizottság ügyei (5/6)

A média pluralizmusa

A kiegyensúlyozott tájékoztatást a pb gyakorlatában összekapcsolja a pluralizmus igényével. Azonban a pluralizmus mint alapelv nem teljesen egyezik meg a „hallgattassék meg a másik fél is” elvével. A magyar médiatörvény is deklarálja a pluralizmus elvét a 4. § (2) bekezdésében: „A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában”.
A német alkotmánybíróság dolgozta ki úgynevezett harmadik „televízió-ítéletében” (III. Fernsehurteil, 1981) a külső és a belső pluralizmus fogalmát.³⁵ A belső pluralizmus szerint egy csatornának műsorai összességével kell megvalósítania a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, tehát nem kötelezheti el magát valamely nézet mellett. A külső pluralizmus szerint pedig az összes belföldi csatornának együttesen kell kiegyensúlyozottnak tűnnie, tehát így kell megvalósulnia a sokszínűségnek.

A III. televízió-ítélet csak a külső pluralizmust követeli meg a médiától, az állam általi ellenőrzés csak ennek megvalósítására terjedhet ki.³⁶ A magyar törvény rendelkezésének első része ehhez hasonlóan a külső pluralizmust tűzi ki célul, azonban a következő fordulat: „ezek tartalom vagy műfaj szerinti csoportja” rugalmassá és bizonytalanná teszi a szakasz értelmezését.

A pluralizmus tehát vagy egy csatorna műsoraira, vagy az ország műsorszórásának egészére vonatkozik, és semmiképpen sem egy műsorszámon belül valósítandó meg. A pb gyakorlata ebben a tekintetben igen kedvezően változott. Míg működése kezdetén olykor a szerkesztői szabadságba is beavatkozva marasztalt el műsorszámokat azért, mert úgymond a pluralizmus nem érvényesült, újabban mind gyakrabban deklarálja, hogy nem lehet és nem is szükséges egy műsorba minden szakértőt (civil szervezetet stb.) megszólaltatni.³⁷ Ehhez hasonlóan megfogalmazta azt is, hogy a meghívott személyek szubjektív véleményéért a műsorszolgáltató nem felelős. A környezetvédelmi bizottság elnökének szakmai álláspontját kifogásolták a veszélyes hulladékok kezelésének kérdésében – a pb ebben a véleményben is megfogalmazta, hogy a műsorszolgáltató nem tartozik szakmai felelősséggel egy politikus által megjelenített szakmai véleményért.³⁸ Ezzel ellentétben hat nappal korábban egy másik eljáró tanács úgy döntött, hogy elmarasztaló határozattal közzétételre kötelezi a műsorszolgáltatót, amiért egy politikus által megfogalmazott vádak tekintetében a műsorszolgáltató meg sem kísérelte, hogy meghallgassa az érintett személyeket. Mi több, a pb szerint a műsorszolgáltató ezzel a 4. § (2) bekezdést sértette meg, amely szerint „műsorszámok összessége vagy azok […] csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom szolgálatában”. Eltekintve attól, hogy e rendelkezés csak a műsorszámok összességére, illetve azok egy csoportjára vonatkozik, nem pedig egyetlen műsorszámra, továbbá attól, hogy a 4. § (2) bekezdése nem tartozik a pb hatáskörébe, a határozat ellentétes az előző eset által képviselt új – kedvező – tendenciával.

Ugyancsak ezt példázza, hogy a pb egyéb panasz tárgyalása keretében megdorgálta a műsorvezetőt, mondván, hogy nagyobb érzékenységgel kell a témát kezelnie, holott a kifogásolt mondat („az nem baj, ha lappangó antiszemitizmus van”) a vendégtől hangzott el.³⁹ A pluralizmus elve félreértelmezésének legjobb példája, hogy mikor karácsony táján a vágott-fenyő árusok nevében a legtöbbet panaszkodó szervezet kifogásolta, hogy a földlabdás-fenyő árusokról készített tudósításban a vágott-fenyő árusokat nem szólaltatták meg – a pb helyt adott a panasznak.⁴⁰ Hasonló esetek régebben gyakran előfordultak, például az alapítványi iskolákról szóló műsort bepanaszolták, mert az egyházi iskoláknak nem adott szót.⁴¹ Vajon ha a nyugdíjasokról készül egy műsor, akkor a „nyugdíj nélküliek” panaszt tehetnének? Egy régi esetben a műsorba betelefonáló hallgatók véleményét a pb szerint ki kellett volna vágni, és elmarasztalták a műsorszolgáltatót, mert nem bizonyult elegendőnek a műsorvezető csitító, ellenvéleményt is kifejező magatartása.⁴²

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A törvény és a bizottság
• A pb jogi háttere
• Hatásköri kérdések
• Ki tehet panaszt?
• A média pluralizmusa
• Irodalom

Politika

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

Jog

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

Új médiatörvény előtt?

Kultúra

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise II.

Gyakorlat

Tóth Judit:

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben

Dr. Herman József – Mester Mónika:

A rádiós hírszerkesztés alapjai

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között