Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Kultúra rovat

Csepeli György – Mátay Mónika

A Magyar betyár életei a médiában (6/9)

A betyár mint „whiskys rabló”

160 évvel Sobri elhíresült kalandjai után felderítetlen bankrablások sorozata tartotta lázban a magyar közvéleményt. 1993 és 1999 között összesen huszonhétszer csapott le az egyelőre ismeretlen bűnöző, akit akkoriban csak „a whiskysként” emlegettek. A rendőrség és a közvélemény mindössze annyit tudott róla, hogy „bevetései” előtt felhajtott egy adag italt. Viselkedése egyaránt különleges volt a bűntény elkövetését megelőzően és az akció lebonyolítása után. Nyilvánvaló, hogy a bankrabló nem volt tisztában a Kelley által 1967-ben kidolgozott kovariációs attribúciós modell szabályaival, ennek ellenére nagyon sikeresen alkalmazta a modell elveit. Viselkedése elütött az elvárt rabló szereptől (disztinktivitás), minden alkalommal valami eredetit és személyest csempészett a rablás aktusába (konzisztencia), így összetéveszthetetlenné vált. Ugyanakkor viselkedése összességében megfelelt a betyár szerepre vonatkozó közvélekedéseknek (konszenzus). Másképpen szólva meggyőzően alakította annak a gentlemannek a szerepét, aki történetesen bankrabló, de cselekedeteit nem egy közönséges rablótól megszokott rejtett motivációk vezérlik. Határozottan kifinomultabban viselkedett, mint az átlagos bűnöző. Sokkal elegánsabb és gálánsabb volt, például a pénz megszerzése után virágcsokrot nyújtott át a kasszában ülő hölgyeknek. Volt ugyan fegyvere, de sosem volt brutális vagy agresszív. Udvariasságával és szofisztikált beszédmódjával rácáfolt az általánosan elfogadott rabló-szerepre. Az első évben egyedül dolgozott, majd társául szegődött egy barátja. Amint ez a későbbiekből kiderült, ez a bizonyos barát nem volt éppen szerencsés választás.

A whiskys nagyon okos volt és kiváló humorérzékkel rendelkezett. Egyik betörésekor a Budapesti Rendőr-főkapitányság Rablási osztálya vezetőjének álcázta magát. Úgy követte el a rablásokat, ahogyan a mérnök hidat épít: körültekintően megtervezte a támadásokat, minden részletet másodpercnyi pontossággal előre kidolgozott. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a színielőadás, amelynek főszereplőjéül szegődött, mindössze három perces. A negyedik percben megszólalnak a riasztók és pillanatokon belül a helyszínre érkezik a rendőrség. A rend őrei kötelességtudóan meg is jelentek, de teljesen hiába. Egészen 1999-ig, amikor a sikerszéria hirtelen véget ért. Egy borongós délutánon, újabb sikeres akció után a kint várakozó taxisofőr hibájából társát elfogták, és a whiskys is éppen csak, hogy megmenekült.

A célszerűség szabályainak engedelmeskedve azonnal külföldre kellett volna szöknie. Tisztában volt azzal, hogy az elszegényedett poszt-szocialista rendőrség kommunikációs hálózatában csigalassúsággal terjednek az információk. A szenvedély azonban győzedelmeskedett a józan megfontolás felett. Volt egy kutyája, amihez jobban kötődött, mint bármely más élőlényhez, beleértve az embereket is. Mielőtt átkelt volna a határon, a lágyszívű bűnöző visszafordult, hogy gondoskodjon kedvencéről. Időt vesztett. Ráadásul a barátja elárulta, így a rendőrség értesítette a határőröket. Ezzel azonban a rabló szappanoperája még nem ért véget.

A következő felvonásban a bűnöző úgy állította be magát, mint a nemes betyártradíció modern kori örököse és feltámasztója. A különcségéről és a szerepétől elütő viselkedéséről szállingózó híresztelések miatt a média ünnepelt sztárt csinált belőle. Mindenki előtt ismertté vált a neve. Ennél is fontosabb azonban, hogy a közvélemény előtt feltárultak életrajzának gondosan szelektált részletei. A tv2 külön műsorban foglalkozott a bűnözővel, aki hozzájárult egy interjúkötet megjelentetéséhez, amelyben kizárólag a személyről és tetteiről számolt be az újságírónak. Még egy, az interjúkra épülő film elkészítésének ötlete is felmerült. Minden készen állt tehát arra, hogy a média előállítsa új hősét, egy valódi hírességet.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.