Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Kultúra rovat

Csepeli György – Mátay Mónika

A Magyar betyár életei a médiában (7/9)

Ki volt a whiskys rabló?

Ambrus Attilának hívták. Volt két olyan tulajdonsága, amelynek semmi köze sem volt bravúros rablásaihoz, de szimbolikus jelentésével mégis hozzájárult a körülötte kialakuló mítosz megszületéséhez. Ambrus Erdélyben született, 1967. október 6-án. Mind a helyszín, mind pedig az időpont kitüntetett helyet foglalnak el a magyar történelmi emlékezetben. Október 6-a a Habsburgok által 1849-ben kivégeztetett aradi mártírtábornokok emléknapja. Ráadásul az Attila név szabad lehetőséget adott az egykori hun vezérrel való képzettársításokra, akit egyébként, eléggé különös módon, a közvélemény még mindig a nemzeti hős ideáltípusaként tisztelt.17
Attilát, a későbbi whyskist a nagyanyja nevelte, majd nagynénjéhez költözött. Még a román forradalom előtt áttelepült Magyarországra, az újpesti sportklub hokicsapatának egyik csillaga lett. Vicces módon éppen abban a csapatban játszott, amelyet a Belügyminisztérium szponzorált. Eleinte visszafogottan élt, később azonban kényelmes lakást és drága autót vásárolt. Pletykák keringtek szerencsejáték szenvedélyéről, ami magyarázatul szolgált hirtelen meggazdagodására.
A láncba vert hős érdekes, de Attila mindent elkövetett, hogy a személyével kapcsolatos érdeklődést tovább csigázza. Mindenki legnagyobb meglepetésére megszökött a börtönből. Nem is egy átlagos börtönből, hanem onnét, ahol egykor Nagy Imrét tartották fogva, sőt ott ítélték halálra, és onnan vitték át a vesztőhelyre. Amint az Ambrus szökéséről szóló és első hallásra hihetetlen részletek napvilágra kerültek, legendája tökéletessé magasztosult. A folyamatosan figyelő biztonsági kamera ellenére átmászott egy négyméteres kőfalon; a csodával határos módon mindezt észrevétlenül tette, és lejutott a szomszédos hivatali épület harmadik emeletére. Ettől kezdve nem sok dolga akadt: az ablakon át kiugrott az utcára és egyszerűen elszaladt.

A szökésre adott hivatalos reakció nem volt különösebben meglepő. Pintér Sándor belügyminiszter drámai hangvételű nyilatkozatában arra kérte a sajtó képviselőit, hogy kérdezzék meg a rablások áldozatait. Azokat az embereket, akiket Ambrus a pisztolyával fenyegetett, akik jelen voltak, amikor a fülük mellett elsüvítő lövedékek fúródtak a falba, azokat, akiknek a pénzét magával vitte.18 Pintér szavait azonban nem méltányolta a közönség. Az újságírók és az olvasók még jól emlékeztek arra, hogy kevéssel azelőtt a belügyminisztert a maffiával fenntartott kapcsolatai miatt vádolták, ráadásul a neve felmerült annak a bombatámadásos merényletsorozatnak a kapcsán, amelyre az 1998-as parlamenti választások előtt került sor. A miniszternek senki sem hitt, mert a közönség már megalkotta új hősének mítoszát.

Az Ambrus iránt megnyilvánuló szimpátia kirobbanó erejű volt. Ügyvédje, aki whiskyst a médiában képviselte, maga is híressé vált. Magyar György állítása szerint Ambrus beismerte a rablásokat, de elkeserítette, hogy gyilkossággal és illegális fegyverhasználattal is vádolták. Azt is hozzátette, hogy a rendőrség eredetileg jobb szállást ígért, továbbá azt, hogy megírhatja önéletrajzát, de egyik sem teljesült. Magyar György a szökés elsődleges okaként az Ambrus ellen elkövetett igazságtalanságokat nevezte meg; a közvélemény a rablóban áldozatot látott.

1999 nyarán a whiskys hírneve egyre nőtt. A közvélemény-kutatási adatok szerint népszerűségi indexe kis híján elérte a legkedveltebb magyar politikus, Göncz Árpád akkori köztársasági elnök népszerűségét. A sikertelen elfogási kísérletek miatt mindenki gúnyolta a rendőrséget. A közvélemény-kutatási eredmények egyértelműen azt jelezték, hogy az emberek a rabló oldalán álltak. Egy 1999 augusztusában végzett telefonos felmérés során a megkérdezettek háromnegyede azt mondta, szurkol Ambrus Attilának.

A kereskedők „Ambrus Attila” feliratú pólókat és bögréket árultak, a rajongók külön website-ot építettek a whiskysnek. Míg szökésben volt, Ambrus publikálta az emlékiratait, amelyek hatalmas sikert arattak. Időközben a kormány felállította az Országimázs Központot abból a célból, hogy a prosperáló poszt-szocialista Magyarországnak, mint a volt szovjet blokk országai közül az államszocializmusból a politikai demokráciába és a piacgazdaságba való átmenet legsikeresebb államának nemzetközi reputációjat fokozza és csiszolja. Mindez azonban sokkal kevésbé foglalkoztatta a nemzetközi sajtót, mint Ambrus Attila esete. Egy amerikai médiabefektető a whiskys kalandos élettörténetétének filmjogait szándékozott megvásárolni, egy német cég pedig Ambrussal akarta reklámoztatni új energiaitalát.19
Miért ragaszkodott a magyar közvélemény egy olyan hőshöz, akit 28 bankrablással vádoltak? A bűnöző iránt megnyilvánuló általános szimpátia magyarázataként három tényezőt szeretnénk kiemelni.

Elsőként egy történelmi interpretációt vegyünk számba. A 19. századból áthagyományozott betyármítosz jelentősen hozzájárult Ambrus Attila népszerűségéhez. Amint azt Sobri Jóska esetében láthattuk, a betyárnak kiemelkedő szerepe volt a politikai hatalom delegitimációjában. Ambrus Attila pedig képes volt arra, hogy kiaknázza ennek a mítosznak az örökségét. Fennkölt gondolkodású, nagyvonalú és bátor ember benyomását keltette, aki az állam és nem annak polgárai ellen szállt harcba. 1526 és 1918 között nem volt független magyar állam. A két világháború közötti időszak és az utána következő szocializmus politikai kultúrája mélyen autoriter volt. Az emberek sokkal inkább alattvalói, mintsem polgárai voltak annak az országnak, ahol éltek. A poszt-szocializmus időszaka túlságosan rövid volt ahhoz, hogy az államra vonatkozó, mélyen beágyazódott negatív érzelmeket megváltoztassa.

Az Ambrus irányában megnyilvánuló pozitív attitűd szociálpszichológiai magyarázataként a kognitív egyensúly elméletét alkalmazhatjuk. Fritz Heider szerint kognitív egyensúlyi állapotról akkor beszélhetünk, ha P nem szereti O-t, és X iránti érzelmeik diszharmóniában vannak egymással. Jelen esetben P = Közvélemny, O = Rendőrség és X = Ambrus Attila. A szocializmus évtizedei alatt a rendőrség hírhedt volt könyörtelenségéről és ostobaságáról. Az emberek egyszerre rettegtek a rendőröktől és gúnyolták őket. A poszt-szocialista rendőrség megpróbálta megváltoztatni ezt a negatív attitűdöt, amikor kijelentette, hogy „szolgálni és védeni” fogja az állampolgárokat. A szándék és a valóság közötti szakadék azonban nyilvánvaló volt. A szociálpszichológiai teória értelmében Ambrust gyűlölte a rendőrség, ami automatikusan a rabló népszerűségéhez vezetett az állampolgárok körében, akik viszont a rendőrséggel szemben tápláltak negatív érzelmeket.

A jelenkori Magyarországon a rendőrség után a bankokat övezi a legnagyobb közmegvetés. A bankok és a bankigazgatók a poszt-szocialista átmenet legrosszabb hozadékait szimbolizálják. A gazdagságnak tulajdonított okokról végzett reprezentatív szociológia felmérések azt mutatják, hogy a válaszadók Kelet-Európa-szerte gyanakvóak a gazdagokkal szemben.20 Míg a gazdagság elsődleges okai között a kemény munka és az intelligencia csak nagyon kis értékkel szerepeltek, a becstelenséget és a kapcsolathálózat szerepét kiemelkedőnek tartották a megkérdezettek. A bankigazgatókról pedig azt gondolták, hogy ők az egykori nomenklatúra kiváltságos tagjai közül kerültek ki. Az 1989 előtti kapcsolatok 1999 után is meghatározóak maradtak az ország gazdasági életében. A privatizációt az emberek egyre inkább a rablás egy sajátos formájának tekintették. 1999-ben az új kormány támogatásával a rendőrség bűnügyi eljárást indított Princz Gábor, a második legnagyobb magyar bank, a Postabank korábbi elnöke ellen. A kormány állítása szerint Princz hatalmi visszaélései 158 milliárd forint kárt okoztak a magyar államkasszának. 1999 júliusában a Világgazdaság leleplezte, hogy a Postabank kiemelten fontos személyeknek kedvezményes kamatú kölcsönöket adott és magas kamatozású befektetéseket fogadott el. Az a közhiedelem, hogy a politikai, gazdasági és kulturális elit tagjai csak éppen egy hajszálnyival jobbak, mint az elítélt bűnözők, nagymértékben közrejátszott Ambrus Attila példátlan népszerűségében. Bertold Brechtet minden bizonnyal nem lepte volna meg az Ambrus iránt megnyilvánuló általános szimpátia. Ő mondta ugyanis: mi egy bank kirablása egy bank alapításához képest!

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.