Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Gyakorlat rovat

Tóth Judit

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben (3/8)

A rádió működtetői

A Szóla Rádióban dolgozók, a rádióval kapcsolatban lévő emberek nagy része önkéntes. Mindössze öten kapnak valamiféle juttatást munkájukért mint közcélú munkások, polgári szolgálatos katonák. Éppen az önkéntesség miatt a közösségi rádiókban, így a Szólában is, többen dolgoznak, mint a kereskedelmi adóknál. Eddig körülbelül 200 ember fordult meg náluk. Ezek között volt, aki csak a rádiók működéséről akart minél többet megtudni, volt, akit elcsábítottak más médiumhoz, és volt, aki elköltözött, ezért már nem tudott részt venni a munkában. Akik máig ott vannak, javarészt a kezdetektől vannak jelen. Mindenkinek megvan a maga feladata, amit erejéhez, idejéhez mérten végez.
Az eredetileg tervezett szerkezeti felépítés a működés során átalakult. A Parola című szaklapban közölt modell még a kezdeti elképzeléseket mutatja. Nem jött azonban létre a Tanácsadó Testület, és nem lett annyira szoros kapcsolat az egyes civil szervezetek és a rádió között. Bár a pártoló szervezetek száma az évek során nőtt,⁷ többen közülük nem vesznek részt az érdemi munkában, csak a vendégként való megszólalás lehetőségével élnek.
A műsorok többségét ma már nem az egyes szervezetek emberei, hanem a műsorkészítéshez értők csinálják. Az évek során az irányító kuratórium tagjai is változtak, haláleset, összeférhetetlenség vagy időhiány miatt, illetve egy esetben azért, mert az egyik alapító által delegált személlyel a rádió nem tudott együttműködni. A kuratórium tagjai gyakran önálló műsorokat is készítenek. Ezen kívül az ő feladatuk a pénzszerzés, az összes papírmunka, illetve a rádió műsorainak figyelése, hogy azok ne térjenek el a közösségi rádiózás szabályaitól.

A kuratórium rendszeresen egyeztet a fizetett alkalmazottakkal, akik közül az egyik egyfajta mediátor-szerepet tölt be. Nevezhetjük őt akár a rádió felelős szerkesztőjének is. Ő az, aki szinte minden nap bent van a stúdióban, foglalkozik az új önkéntesekkel, elkészíti a heti beosztásokat, és foglalkozik a kapcsolódó rendezvényekkel. Rá hárul az egyik leghálátlanabb feladat: az alkalmatlan önkéntesekkel neki kell megértetnie, hogy nem folytathatják munkájukat.
Ugyanakkor szükség lenne egy olyan emberre, akár fizetett alkalmazottra is, aki megteremtené az állandó kapcsolatot a rádió munkatársai között. De nem csak a kapcsolatteremtés lenne a feladata, hanem foglalkozna a rádió menedzselésével, reklámozásával is, hiszen az önkénteseknek erre a műsoraik elkészítése után már nem marad idejük. Továbbá a rádiónak régóta szüksége lenne titkárnőre vagy titkárra, aki rendszerezi a működéssel kapcsolatos iratokat, levelezést, esetleg archiválja a rádióról a sajtóban megjelent írásokat.⁸

Sok és sokféle ember (70–80 önkéntes) dolgozik a Szólánál, az eltérések életkorban és az érdeklődési területet nézve is nagyok. Talán egyetlen közös pontjuk – a megnyilvánulási vágyon kívül – a zene szeretete. Majdnem minden rádiós zenél valamilyen zenekarban, esetleg énekel, és aki ebben nem tehetséges, az is aktívan részt vesz a város zenei rendezvényein. Elkötelezett hívei a kereskedelmi rádiók kínálatától eltérő zenének, és különösen kíváncsian hallgatnak meg, illetve játszanak le mindent, ami debreceni.⁹ A rádiósok 15 és 60 éves kor között vannak, ami generációs problémákat is okozhatna. Azonban a rádió közösségi jellegénél fogva az emberek itt a szokásosnál nyitottabbak a másságra, megtanulják elfogadni, értékelni egymást. Az általam készített interjúk egyértelműen arról tanúskodtak, hogy a közös cél, a közös eszköz szinte baráttá kovácsolta a munkatársakat az évek során.
A leggyakoribb történet szerint vagy egy ismerős mesélt a rádióról és vitte be az érdeklődőt a stúdióba, vagy egy műsor vendégéből vált valaki műsorkészítővé, és csak ezután keresett olyan rádiókészüléket, amellyel fogható a Szóla adása.

A 2000. év válságkorszakot hozott a rádió életébe. Tavaly ősszel teljes műsorkészítő csapatok cserélődtek ki. Az újak általában fiatalabbak és kimondottan lelkesek. Ezek a fiatalok 2001 elejére kezdtek „beérni”. Már nincs mikrofonlázuk, „hazajárnak” a Simonyi utcai épületbe. Már természetessé, mindennapivá vált számukra a műsorkészítés. Ők azok, akik újult erővel viszik tovább az adást.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• A debreceni Szóla Rádió
• A rádió működtetői
• A műsorok
• A Szóla Rádióhoz kapcsolódó események, kiadványok
• A Szóla Rádió pénzügyei
• A magyar nonprofit rádiózás jövője
• Felhasznált irodalom

Politika

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

Jog

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

Új médiatörvény előtt?

Kultúra

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise II.

Gyakorlat

Tóth Judit:

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben

Dr. Herman József – Mester Mónika:

A rádiós hírszerkesztés alapjai

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között