Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Gyakorlat rovat

Tóth Judit

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben (7/8)

A magyar nonprofit rádiózás jövője

A Szóla Rádió kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy milyen lehet a magyarországi közösségi vagy – hivatalos néven – nem nyereségérdekelt rádiók jövője. E kérdésről számos egymástól különböző, de egymást mégis kiegészítő ötletet, elképzelést hallottam interjúim során.
Az biztos, hogy közösségi rádiózás akkor alakul ki, ha van olyan közösség, amelyik fontosnak tartja, hogy hallható legyen. Akkor, ha lesz olyan téma, amit – akár lelkesedésből – egy csoport felkarol, és ha lesz hozzá kitartás, illetve ha teljesülnek bizonyos feltételek. Interjúalanyaim szerint az ORTT nem tisztázta a nem nyereségérdekelt szervezetekhez való viszonyát, ezért igyekszik távol tartani magától ezt a kérdéskört, és csak különleges esetekben hoz döntéseket. A közösségi rádiók kilógnak a sorból: nem céljuk, nem mércéjük, hogy hallgatottak legyenek, mert egy kis közösséghez szólnak. Problémát jelent az is, hogy a nonprofit rádiózás nem illeszkedik a fogyasztói társadalomba, helyzete nem írható le pontosan a jog szókészletével. A közösségi rádiózás jövője sokban függ a civil erőtől, a civil „menedzseléstől”. Jelenleg azonban ezt a fajta jelenlétet sok tényező gátolja, elsősorban az, hogy a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) szerint nagyon kevés felhasználható frekvencia maradt Magyarországon.

A második gátló tényező az, hogy az ORTT az utóbbi időben egyértelműen a 24 órás műsorsugárzást pártolja, amit nem minden közösségi rádió (így a Szóla sem) képes biztosítani. Az induló rádiókat jelentősen visszafogja ez, hiszen könnyebb nem élesben tanulni a rádiózást. Ráadásul miközben többen állítják, hogy egy-egy lakóközösségnek igénye lehet egy helyi rádióra, szinte biztosra vehető, hogy a falvak esetében például megoldhatatlan a 24 óra kitöltése helyi hírekkel és a helyieket érdeklő témákkal.

A médiatörvény egyik hiányossága, hogy egy szervezet ideiglenes sugárzási engedélyért csak évente egyszer, legfeljebb egy hónapos időtartamra pályázhat. Ez gyakran a kipróbáláshoz sem elég, és a közösség esetleg nem tud megismerni egy rádiót ennyi idő alatt. Megoldást jelenthetne, ha városonként egy-egy (a fővárosban két) frekvenciát üresen tartanának az ideiglenes engedélyért folyamodók számára. Így beindulhatnának a rendezvényekhez kapcsolódó adások Magyarországon is¹², és az egyes nem nyereségérdekelt rádiók is élesben próbálhatnák ki magukat, osztozva egy frekvencián (ahogy a Civil, a Fiksz és a Tilos Rádió esetében történt).

A frekvenciaszűkösség problémájának leküzdésére is vannak ötletek, javaslatok. Az egyre terjedő digitális sugárzás érdekes lehetőséghez juttathatja a közösségi rádiózást. Elképzelhető, hogy a kereskedelmi rádiók az adás minőségének javítása érdekében átállnának a digitális sugárzásra, ami a jelenleg foglalt frekvenciák felszabadulását eredményezné, és új teret nyújtana a közösségi rádiók kibontakozásához. Az egyik magyar közösségi rádió vezetője szerint azonban hiába tűnik ez követhető útnak, a jelek szerint a digitális sugárzás nyugaton ugyan terjed, de Magyarországon egyelőre nem hódít. Ugyanakkor a műszaki újítások minden területen gyorsan terjednek, ami biztató lehet a nem is annyira távoli jövőre nézve.

Egy másik javaslat szerint kisteljesítményű adók felállításával lehetne segíteni a helyi rádiókat. Ezek ugyanis egy kisebb területen kiválóan foghatók, és nem zavarnak más adókat. Így például kisebb települések viszonylag könnyen csinálhatnának saját rádióadást. A HIF már dolgozik egy kisteljesítményű hálózat kiépítésének gondolatán, keresi a megvalósítás lehetőségét.

Szintén a földi sugárzást teheti elérhetővé, ha a meglévő kereskedelmi rádiók némelyike tönkremegy. Ma a médiatörvényben foglaltak szerint kereskedelmi rádiók legfeljebb hét évre kapják sugárzási engedélyüket, és általában külföldi befektető a többségi tulajdonosuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy rádió az első öt évben csak veszteséget termel, majd két-három évig nullszaldós, és csak ezután juthat a tulajdonos nyereséghez. Elképzelhető azonban, hogy egyes vételkörzetek, települések és műsorok esetében egy rádió az évek során végig csak veszteséget termel. Ha viszont a külföldi tulajdonosok nem hajlandók kivárni, amíg állomásuk nyereségessé válik, akkor a csődbe ment kereskedelmi rádió frekvenciája felszabadul, és az ORTT valószínűleg nem tudja még egyszer kereskedelmi frekvenciaként értékesíteni. Ezt a forgatókönyvet mindenesetre alátámasztani látszik az a tény, hogy a magyarországi rádiók csak a reklámbevételek 5–6 százalékán osztoznak, ami arra enged következtetni, hogy jelenleg több kereskedelmi rádió van, mint amennyit a magyar piac hosszú távon el tud tartani. Ilyen körülmények között pedig az ORTT akár nonprofit szervezeteknek is adhatja a majdan megüresedő frekvenciákat.

A következő megoldási módok ma még drágának, nehezen kivitelezhetőnek tűnhetnek, ám ezeknél nem kell az adás lehetőségére pályázni, a médiumnak csak be kell jelentenie működését az ORTT-nek. Lehet – és ma már szokásos – adni kábelen. De egyre inkább használják az internetet is műsorok közvetítésére. Jelenleg még az adás és a vétel is viszonylag költséges, ám a költségek folyamatos csökkenésével remélhetőleg javul az ilyen adások hozzáférhetősége. A digitális frekvenciákhoz való hozzáférés is csak pénzkérdés. A nagyon távoli jövőben ez az út is járhatónak látszik, miként az is, hogy valaki majd kifizeti egy közösség helyett a hozzáférési díjat. Ez a fajta sugárzás már megkérdőjelezi a földfelszíni frekvenciák osztásának létjogosultságát, az ORTT szerepét, beavatkozási lehetőségét is. Hiszen a digitális frekvenciák nem pályázhatók, nem ellenőrizhetők, gátat a rajtuk keresztül elhangzóknak csak az egészséges önkontroll és az önszabályozás szabhat.

Az, hogy a fentebb vázolt lehetőségek közül melyik, mikor és milyen mértékben valósul meg, ma még a jövő kérdése. Remélhetőleg majdan közösségi rádiót bármely olyan közösség csinálhat, amelynek igénye van erre.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• A debreceni Szóla Rádió
• A rádió működtetői
• A műsorok
• A Szóla Rádióhoz kapcsolódó események, kiadványok
• A Szóla Rádió pénzügyei
• A magyar nonprofit rádiózás jövője
• Felhasznált irodalom

Politika

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

Jog

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

Új médiatörvény előtt?

Kultúra

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

Sorozatok

Antalóczy Tímea:

A szappanoperák genezise és analízise II.

Gyakorlat

Tóth Judit:

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben

Dr. Herman József – Mester Mónika:

A rádiós hírszerkesztés alapjai

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között