Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tél – Térkép rovat

Marius Dragomir

Jogi szájkosár a román sajtón (1/5)

Oknyomozó riporternek lenni kockázatos vállalkozás a román sajtóban, hiszen az elmúlt tíz évben több mint 300 újságírót citáltak bíróság elé rágalmazásért, legtöbbjüket korrupciós ügyek feltárása miatt. Romániában a rágalmazási és becsületsértési törvények nagyon szigorúak, pénzbírságot vagy akár börtönbüntetést kaphat az az újságíró, akit ilyen ügyben ítélnek el. Az újságírók ellen folyó perek részben az újságíróképzés hiányosságaira vezethetőek vissza.

A román üzletemberek és köztisztviselők nemzeti sportja: perbe fogni az újságírót

Notórius mohósággal fogják perbe az újságírókat Romániában, elsősorban a politikai és az üzleti körök tagjai, akik a büntető törvénykönyvet (amelynek 204–205-ös cikkelye foglalkozik a rágalmazás és becsületsértés büntetésével) legális eszközként használják arra, hogy elnémítsák a sajtót, és meggátolják az újságírókat munkájuk végzésében. „Újságírót perelni egyre népszerűbb sport a román üzletemberek és köztisztviselők között” – mondta Alexandru-Bradut Ulmanu, az Annenberg Kommunikációs Iskola Fulbright-ösztöndíjasa.
Az Evenimentul Zilei című napilap szerkesztője, Cornel Nistorescu elmondta, hogy körülbelül száz tárgyaláson vett részt, míg a megszállott lugoji regionális újságírót, Toma Trifon Nicolaet negyvenszer perelték be, és nagyjából 120 bírósági tárgyaláson kellett megjelennie.
Ulmanu írt az utóbbi idők legszigorúbb, újságírókat elítélő bírósági döntéséről. A két elítélt riporter az Academia Catavencu, egy szatirikus társadalmi-politikai hetilap munkatársa. Felix Rachet és Sorin Ozont, a két oknyomozó újságírót bűnösnek találták Petre Badea becsületének megsértésében, aki az Aedificia Carpati építővállalat vezetője. Az újságírókat arra kötelezték, hogy fizessenek 100 millió lej (akkori árfolyamon 4 000 dollár) kártérítést Badeának, aki eleinte egymilliárd lejt (40 ezer dollárt) követelt. Az újságírók azt írták, hogy Badea „tisztességtelenül szerezte meg a korábban állami tulajdonban lévő Carpati épülettervező intézet archívumát, illetve az STS, a Speciális Telekommunikációs Szolgáltató székházára és az elnöki rezidencia építésére szóló szerződést”.
A két idézés nem volt jogszerű, mivel azokat a munkahelyre, és nem az állandó lakcímre küldték. „Mi több, Doru Costea, a lap ügyvédje levélben kérte a tárgyalás elhalasztását, mert időre volt szüksége, hogy felkészüljön a védelemre, de a levél elkallódott a bíróságon” – mondta Ulmanu. Az újságírókat távollétükben bűnösnek találták. Ráadásul a bíró nem kérte Petre Badeától, hogy mutasson fel bizonyítékokat állítólagos pénzügyi veszteségeiről, mert úgy döntött, hogy „az erkölcsi sérelem ténye már magával a cikk elolvasásával bebizonyosodott”.

A politikusok és üzletemberek által zaklatott újságírók helyzete közvetlen összefüggésben áll az igazságszolgáltatás sok szempontból roppant elavult rendszerével, amely még nem szabadult meg a kommunista rezsimtől örökölt bürokráciától, és a politikai és gazdasági erők kedvenc eszköze lett az újságírók elhallgattatásában. A tipikus román sajtópernek nemcsak a hosszan elhúzódó jogi eljárás, hanem a nehézkes iratkezelés és a bürokratikus kihallgatás is része.
A sajtóperek során nemcsak az igazságszolgáltatás hiányosságai zavarják a jogi eljárás igazságosságát és zökkenőmentességét, hanem azok a „láthatatlan kezek” is, amelyek arra szakosodnak, hogy iratokat rejtsenek és veszítsenek el. Az idézések vagy levelek kiküldése során gyakran megesik, hogy néhány okmány elkallódik vagy későn jut el a címzetthez. A „szándékos iratkésleltetésnek” is nevezett módszer elsősorban azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a bűnösnek mondott újságírók fellebbezését. A fellebbezés törvényileg meghatározott határideje 30 nap bármelyik olyan félnek, aki nem elégedett az ítélettel. A fellebbezés előtt azonban meg kell várni a végső ítéletről szóló értesítést. A szabály hasznavehetetlen, mivel az emberek a fellebbezési határidő lejárta után kapják meg az értesítéseket. Ha pedig az ítéletről szóló hivatalos értesítést egy hónappal a levél keltezése után kézbesítik, elvész a fellebbezés joga, ezért el kell fogadni az ítéletet.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Küzdelem a bírókkal
• Ítéletek
• Erőegyesítés
• Képzés

Terror

Katona Éva:

Metafizikai mutáció és a magyar újságírás. Mi történt a hazai szerkesztoségekben szeptember 11-én?

Politika

Svennik Hoyer:

Média a harmadik évezred küszöbén

Bajomi-Lázár Péter – Bajomi-Lázár Dávid:

Újságírók és újságolvasók

Szente Péter:

Médiapolitikai vázlat

Közszolgálat

Alina Mungiu-Pippidi:

Államiból közszolgálatit

Cinzia Padovani – Michael Tracey – Lustyik Katalin:

A közszolgálati média helyzete

Bajomi-Lázár Péter:

BBC vagy RAI? A közszolgálati média jövője

Oktatás

Szíjártó Imre:

A média tantárgy a magyar közoktatásban

Új média

Kumin Ferenc:

Az online Baja

Térkép

Zöldi László:

A glokális sajtó

Marius Dragomir:

Jogi szájkosár a román sajtón

Kritika

Szilágyi-Gál Mihály:

A kommunikáció mint az eltérő igények etikája

Jenei Ágnes:

Ellentmondások az olasz médiában: a törékeny rendszer