Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Terror rovat

Radikális tanácstalanság (8/8)

Sajó András

Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehetek a „határrevízió” címmel szervezett kerekasztalon. Ha valóban határrevízióra kerül sor a tragikus események hatására, akkor tudnunk kell, hogy ezek a szóláshatár-revíziós törekvések régóta csak alkalomra várnak. Amennyiben szeptember 11-e kapcsán korlátozni fogják a szólásszabadságot, akkor egy általános eróziós folyamat gyorsul fel. Éppen ez az alapvetőjogi probléma: semmi olyan nem történt szeptember 11-én, ami a létező jogi normák felülvizsgálatát kívánná. A „határrevizionisták” a látható és jelenlevő fenyegetés miatt valamiféle szóláskorlátozást várnának el, de ennek a realitása jogi értelemben hiányzik. Amennyiben biztonsági okokból a korlátozás szükséglete mégis fennáll, azt a jelen szabályok és mércék szerint is biztosítani lehet. Ha mondjuk egy hír közlésére azért nem adnak lehetőséget, mert az információ alapján az afgán légvédelem majd le tudja lőni az amerikai repülőt, azt az eddig érvényben lévő szabályok szerint is meg lehetett tenni – a szólásszabadság sérelme nélkül. Ami a gyakorlatot illeti, azt mondhatjuk, hogy általános pánik van, de ez a pánik nem teljesen indokolt. A nyomtatott sajtóban – például a New York Timesbanés a Washington Postban – kifejezetten Bush mellett elkötelezett kolumnisták igen élesen bírálják a szabadság korlátozását. Nem igaz az, hogy a sajtó elvi kérdésekben szükségképpen köteles korlátozni magát, és az sem, hogy az ilyen politikai elvárások sikerrel érvényesülnek.

Attól félek, hogy a határrevízió – bár sokaknak más összefüggésben tetszetős eszme – félrevezető cím. Az igazi probléma, amint erre már Momoe Price is utalt, sokkal inkább a határok hiánya. A közlés olyan közönséghez is eljut, amelynek egyáltalán nem szánták, amely arra nincs felkészülve. A globális kommunikáció problémája, hogy hiányzik hozzá a kommunikációs közösség. A CNN amerikai vagy zanzásított világközönség számára megengedhető közlése, vagy a hirtelen világhírnévre vergődött, állítólag szabad arab televíziónak a szabad arab világnak szánt közlése a világ másik része számára elfogadhatatlan, ugyanis más normákat követ. Ez az a konfliktus, amire eddig nem volt megoldás és pillanatnyilag sincs. Úgy tűnik, a szólás szabadsági elvek csak látszólag univerzálisak. Hiába mondjuk, hogy alapvető emberi jog a szólásszabadság. Most jutottunk el oda, hogy egy univerzális rendszerben kellene bebizonyítani az univerzális jelleget, ez azonban egyelőre nem működik. Ebből adódik a zűrzavar, a tanácstalanság és a félreértés. Nem újkeletű jelenségről van szó. Angliában egy kritikai vélemény miatt egy becsületsértési perben végrehajtást rendeltek el a New York Times ellen. A New York állambeli járásbíró szemében az angol ítélet végrehajthatatlan volt, mert az amerikai szólásszabadságot sértette. Ami a méltóságot sértette Angliában, a szólásszabadság sérelme miatt végrehajthatatlan volt Amerikában.

A terrortámadás kapcsán tudatosodik a világ (egy része) számára az, ami eddig is nyilvánvaló volt azok előtt, akik közelebbről is kénytelenek voltak figyelemmel kísérni a szólásszabadság kulturális kontextusát. Az univerzalitás egyáltalán nem végiggondolt, valójában partikularitások vannak, és ezeknek a partikularitásoknak a harca éleződött ki. Nem lehet egyetlen elv, egyetlen érzékenység alapján szerkeszteni akkor, ha globális közönség van. Ha viszont globális érzékenységre van tekintettel a szerkesztő, nem lesz többé kommentár, és talán hír sem. A pillanatnyi veszély az, amit a BBC internetes híradásaiban tapasztaltam. Osama Bin Ladent, akiről nem tudhatjuk biztosan, hogy mi köze van szeptember 11-hez, a BBC dissidentnek, azaz disszidensnek minősítette. Ezzel a kifejezéssel eddig csak Szaharovot, a Szovjetunió által üldözött ellenzékit illették. Abban a világban, ahol a globális korrektség Osama Bin Ladent Szaharovval egy csoportba helyezi, nem jogi, hanem valamiféle kulturális zűrzavar uralkodik. A jogi kérdés az, hogy a szólásszabadság-felfogások közti – eddig elrejtett – konfliktusban melyik fog érvényesülni: a hallgatás (és elhallgattatás) a nyilvánvaló veszélynél kezdődik, vagy előbb, mondjuk a hallgatóság érzékenységénél. Az Európai Bíróságnak az úgynevezett tizedik szakaszra (a szólásszabadságra) vonatkozó értelmezése soha nem vállalta az amerikai álláspontot. Még akkor sem ment el a nyilvánvaló veszély vizsgálatáig, ha egyébként tartalmilag úgy akart ítélni, ahogy e szempont szerint ítélni lehetett volna. Egy félősebb világ másként értelmezi a szólásszabadságot, mint egy önbizalomteli. A határtalanság konfliktusa nemcsak a különféle kultúrák közti szenzitivitásbeli konfliktusban áll, hanem abban is, ahogyan az úgynevezett vezető kultúrák magukat meg akarják védeni. Ha szeptember 11-e az európai felfogás irányába mozdul el, az előre láthatóan a szólásszabadság további korlátozásával fog járni.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.