Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Történelem rovat

Ráczkevi Ágnes

Mesekommunizmus (1/7)

EGY ÜNNEP A MAGYAR RÁDIÓ 1947-1953 KÖZÖTTI GYERMEKMŰSORAIBAN

Sokféle szemszögből vizsgálták már az úgynevezett „ötvenes éveket” Magyarország politikai és társadalmi változásainak folyamatában. A Magyar Rádió e korszakban készített gyermekműsorainak elemzése további adalékokat nyújthat a korszak megismeréséhez. Az alábbi írás a Március 15-ével kapcsolatos műsorokat elemezve azt vizsgálja: hogyan használták a rádiót a gyermekek politikai szocializációjára.

1. Az ünnep és a politikai szocializáció

Az ünnepnapok különleges alkalmakként emelkednek ki valamely közösség folyamatos életviteléből. Lehetővé – esetenként kötelezővé – teszik, hogy jelképes vagy megtörtént eseményeket, időszakokat újból, intenzív átéljünk. Egy-egy jeles nap megünneplésének megfigyelése ezért képes lehet valamely kor, társadalom bizonyos sajátosságait is fölfedni a vizsgálódó előtt.

Magyarországon már 1945 óta nyomon követhető volt, ahogyan az új államalakulat vezetése a maga módszereivel saját politikai, gazdasági és társadalmi elképzeléseinek megfelelővé igyekezett formálni az ország egész népének életmódját és gondolkodását. Mint minden társadalomban, nemkülönben a rájuk épülő államokban, itt és ekkor is alapvető fontosságú volt, hogy a leendő felnőtteket már gyermekkorukban elkötelezzék a fennálló rend elfogadása és megtartása mellett. A 20. század új médiuma, amellyel az erre már korábban is használt tömegsajtó mellett újabb tömegeket lehetett elérni, ehhez kiváló eszköznek ígérkezett. A rádió a társadalmi beilleszkedés folyamatának korábban ismert módjaihoz kiegészítésképpen nyújtotta a maga sajátos eszköztárát, részese lehetett a gyermekek szocializációja – ezen belül politikai szocializációja – alakulásának és alakításának.

Az 1947-1953 közötti időszak Magyarországának gyermekei a számukra készített rádióműsorokból tudhattak meg sok mindent az őket körülvevő világról: a társadalomról, amelyben éltek, és a kultúráról, amelybe belenőttek. Mesék hőseinek érezhették magukat, a hallottak idegen tájakra kalauzolhatták őket, bővíthették ismereteik tárát, játékos vagy komolyabb formában szokhattak hozzá, hogy családjuk és más emberek, csoportok mi mindent várhatnak el tőlük; rájöhettek, hogy az örömök mellett kötelességek is várnak rájuk, a műsorok szereplőiben pedig akár barátokra, példaképekre, bizalmasokra is lelhettek.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Az ünnep és a politikai szocializáció
• 2. A rádió szerepe és feladatai
• 3. A rádió eszköz szerepéről
• 4. A vizsgálat módszertana, alapfogalmak
• 5. A műsorok
• 6. Néhány következtetés és tanulság
• Irodalom

Terror

Radikális tanácstalanság

Választás

Tóka Gábor – Marina Popescu:

Befolyásolja-e a szavazókat a Magyar Televízió kormánypárti propagandája?

Történelem

Ráczkevi Ágnes:

Mesekommunizmus

Politika

Monori Áron:

Egy antiszemita lap és egykori szellemi előfutára

Gyűlöletbeszéd a magyarországi sajtóban

Újságírás

Winfried Schulz:

Mi kell a minőségi újságíráshoz?

Kultúra

Szigeti Péter:

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén

Új média

Dessewffy Tibor:

Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon

Kritika

Polyák Gábor:

Média-jog-tudomány

Jog

Gálik Mihály:

A leggyengébb láncszem

Szente Péter:

A közszolgálati média lehetetlensége