Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Kultúra rovat

Szigeti Péter

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén (6/13)

2.3. Profik és amatőrök

Mivel semmilyen egykorú adat nem áll a rendelkezésünkre, pontosan nem lehet tudni, milyen mennyiségben forgattak, illetve forgalmaztak erotikus és pornográf filmeket Magyarországon a 20. század első évtizedeiben. A tanulmányom megírását megelőző kutatás során a Magyar Filmintézet Archívumában és a Privát Fotó és Film Archívumban közel 70 percnyi anyagra bukkantam. Tizenhat milliméteres film esetében ez körülbelül 400 méternyi celluloidszalagnak felel meg. Figyelembe véve, hogy a Vénus Filmkölcsönző Vállalat a Mozgófénykép Híradó című mozis szaklapban 1910-ben „hetenként 4 000 méter újdonságot” kínált,legalábbis valószínű, hogy eredetileg az általam felleltnél sokkalta több anyag készült.

A 20. század első évtizedeiben Magyarországon két nagy filmgyártó cég működött: a Star Filmgyár a Pasaréti úton és a Corvin Filmgyár Zuglóban, a Gyarmat utcában. Ezekben a filmgyárakban már az I. világháború előtt is több tucat játékfilm készült évente (Buzinkay 1997: 113). Azt azonban nem tudjuk, hogy foglalkoztak-e erotikus vagy pornográf filmek előállításával. Valószínű, hogy a két nagyvállalat saját néven ugyan nem gyártott ilyesfajta termékeket, szakembereik viszont közreműködtek szexuális témájú produkciók gyártásában is. Erre utal az amerikai minta: a szexipar és a pornógyártás legfőbb tengerentúli központja Los Angeles, illetőleg Hollywood volt és maradt is mind a mai napig; a nagy stúdiók árnyékában könnyű a felszerelés és a munkaerő beszerzésére.16

Kellő dokumentáció híján nem sokat tudunk a filmek szereplőiről. Feltételezhető azonban, hogy többségük alkalmi vagy hivatásos prostituáltak közül került ki. A szexiparban manapság jellemző kettősség, amely elválasztja egymástól a félig-meddig magántérben tevékenykedő, bárki által „elérhető” prostituáltat és a testiség nyilvános reprezentációjára vállalkozó, ám az átlag számára érinthetetlen pornószínészeket, akkoriban még nem létezett. A pornófilmek szereplőinek van némi esélyük a sztárrá válásra, a prostituáltnak viszont nincs. Bár a szórakoztatóiparban már az 1920-as években beindult a sztárkultusz, ez a dimenzió a szexből élők számára akkoriban egyáltalán nem működött: erre csak az 1960-as és 1970-es évek szexuális forradalma után nyílt mód.

A filmben használatos technika kanonizálása és elterjedése után – hasonlóan ahhoz, ahogy ez néhány évtizeddel korábban a fényképpel is történt – gyorsan megjelentek azok, akik a modern technika iránti érdeklődésből vagy divatból, elsősorban saját szórakoztatásukra kezdtek filmeket felvenni. Az általam fellelt felvételek közül viszonylag jól elkülöníthetőek a „műkedvelők” által forgatott, illetve a komolyabb felszereléssel és szakmai tudással, „hivatásos” filmesek által készített munkák.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.