Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Kultúra rovat

Szigeti Péter

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén (7/13)

2.4. A vetítés terei

Az első budapesti filmvetítéseket kávéházakban és éjszakai mulatókban rendezték. Az úttörő szerep alighanem a francia Eugen Duponté volt, aki a feltaláló Lumière-testvérek megbízásából Európa több nagyvárosához hasonlóan 1896-ban Budapesten, a Royal Szálló kávéházában is bemutatta a technikai újdonságot (Fabó 1997: 191192). A korai pesti vetítési kísérletek közül a legnépszerűbbek az Ungerleider Mór és Neumann József által 1899 decemberétől a Velence Kávéházban megrendezett előadások voltak. Az, hogy a Velencében összegyűlt, elsősorban az akkori köznyelvben Csikágónak nevezett VIII. kerületből érkező közönség számára nemcsak ártatlan burleszkeket vagy színdarab-feldolgozásokat, hanem „vaskosabb” alkotásokat is vetítettek, a fennmaradt forrásokból biztosan nem deríthető ki, ám sejthető. A különféle újságokban megjelent reklámok alapján az is feltételezhető, hogy ilyen témájú vetített képek – a színes revüprogram keretében – felbukkantak a Nemzetközi Orpheum vagy a Fővárosi Orpheum műsorán is.17

A mozi ekkoriban még sok szempontból hasonlít a kávéházra: találkahely, a társadalmi érintkezés terepe, ahova a közönség legalább annyira jár ismerkedni és beszélgetni, mint filmet nézni. A film közben folytatott véleménycsere olyannyira elterjedt volt – ne feledjük, némafilmekről van szó – hogy még akkor sem szűnt meg, amikor a hangosfilm kiszorította a piacról a némafilmet. Erre utal legalábbis, hogy 1939-ben belügyminisztériumi rendeletben tiltották be a moziteremben a vetítés ideje alatt a vélemény- és tetszésnyilvánítást (Gyáni 1999: 183).

1913-ban az 1 100 000 lakosú Budapesten 114 mozi üzemelt; ez más európai nagyvárosokkal összevetve igen jó arány.18 Ekkor már akadt olyan filmszínház is, amely kifejezetten a sikamlósabb témák iránt érdeklődőknek nyújtott programot: a Tisza Kálmán téren pornómozi működött (Fabó 1997: 202). A mozialapításra kiadott korabeli rendőrhatósági engedélyeket vizsgáló Orth József egy kéziratban fönnmaradt tanulmányában már korábbról, 1905-1906-ból beszámol egy olyan intézmény létezéséről, amelynek működéséről ugyan nincsenek pontos adataink, de neve alapján legalábbis gyanúsan hasonló profilúnak tűnik: a VIII. kerületi Főherceg Sándor tér 4. alatt lévő egységet Intim Színpadnak hívták (Orth 1964: 34). Hasonló szerepet tölthetett be az 1903-1904 között a VIII. kerület Baross utca 53. alatt működő Vénus mozi is.

Ha csak néhány, pikáns filmeket játszó mozi létezését vesszük biztosra a századelő Budapestjén, akkor is feltételezhetó, hogy a vizsgált korszakban az általam gyűjtött anyag többszöröse volt megtalálható az országban. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a pornográf képek terjedéséhez hasonló módon, különböző katalógusokból, illetve a filmforgalmazó cégek hetente több ezer méternyi újdonságából beszerezhetőek voltak a pornográf filmanyagok is. Az erotikus- és pornófilmeknek már a 20. század elejére működő, többszintű piaca épülhetett ki, ahol mind a legális-nyilvános (forgalmazás), mind pedig a fekete-félnyilvános jellegű (cserélgetés, home-filmek, magáncsatornás forgalmazás) disztribúció létezett, és ahol az egyik oldalon anyagi haszonra építők, a másikon pedig voyeur- és/vagy gyűjtószenvedéllyel megáldott személyek álltak.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.