   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2002 tavasz – Új média rovat Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon (2/8)Az új technológia és az államszocializmus kimúlása Az államszocializmus széthullása Kelet-Európában meglehetősen váratlan fordulat volt. Bár sok szakértő felismerte, hogy az 1980-as években a szocialista államok meggyengültek, mégsem hitte senki, hogy ennyire gyorsan elveszítik a hatalmukat. Gorbacsov reformpolitikája lényeges része volt annak a folyamatnak, amely végső soron a kommunista rezsim bukásához vezetett. Ahhoz azonban, hogy megérthessük, miért voltak ezek a forradalmi változások olyan hirtelenek és mégis zökkenőmentesek, a nagypolitika szinfalai – például a berlini fal lebontása vagy a Gorbacsov-Reagan találkozók – mögé kell néznünk. Ezeknél sokkal tanulságosabb ugyanis a hétköznapi élet szövetének alaposabb tanulmányozása (Dessewffy 1999). Castellstől Fukuyamáig a társadalomtudósok meggyőződésévé vált, hogy az 1980-as évekbeli új információs technológia elterjedése végzetes volt a szocialialista országok számára. Egyrészt azért, mert az innovációt felügyelő bürokrácia szorításában ezek az orszagok képtelenek voltak a piaci elvek szerint működő gazdaságokkal versenyezni. Másrészt – paradox módon – az új kommunikációs technológiák (a fax, a személyi számítógépek, a fénymásolók) felbukkanása lehetetlenné tette, hogy a központi hatalom hatékonyan ellenőrizze a lakosságot. Ennek eredményeképp egy új, a korábbinál függetlenebb nyilvánosság született. Nem véletlen, hogy az 1980-as években Soros György, a magyar származású filantróp milliárdos azzal kezdte „Nyílt Társadalom” programjait, hogy százával adományozott fénymásolókat és faxgépeket civil szervezeteknek, egyetemeknek és könyvtáraknak. A behemót kommunista államok a Technológiai Óceán partján álló homokváraknak bizonyultak, és csak idő kérdése volt, hogy a dagály elsodorja őket. A behemótok azonban megváltoztak. Állami szinten különböző informatikai projektek születtek. A Varsói Szerződés tagállamai között felosztották az innovációs területeket. Minden országnak erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy kijátssza a nyugati COCOM-listát (a NATO-országok tilalom listáját, amely megakadályozta a fejlett technológiák szocialista országokba való behozatalát). Mivel a kommunista táborból a magyarok utazhattak a legszabadabban, a kormány gyakorlatilag elősegítette az úgynevezett „magánimport” (Wassely 2002). A bevásárló-turizmus eme különös formája azt jelentette, hogy a magyarok, főként Ausztriában, beszerezték egy komplett számítógép összes alkaltrészét, majd hazatérve állami vállalatoknak vagy számítástechnikára szakosodott használtcikk-kereskedőknek adták el az árut – jelentős haszon fejében. Így a nyolcvanas években a magyar migráció a komputer-roham volt. 1988. november 7-e volt az utolsó alkalom, amikor a NOSZF évfordulója nemzeti ünnep volt Magyarországon. Körülbelül egymillió magyar állampolgár, a teljes népesség tíz százaléka azzal töltötte e jeles napot, hogy nyugati háztartási cikkekre vadászott a szomszédos Ausztriában. A felvásárlási láz minden idők egyik leglátványosabb közép-európai közlekedési dugóját idézte elő (Wessely 2002). Sokan – különösen a fiatalok közül – nemcsak adták-vették a komputereket, hanem meg is tartották őket. A számítógépek magánimportjának egyik következménye volt az úgynevezett Commodore 64-es szubkultúra létrejötte. A commodorosok feltörték az ilyen típusú gépekre gyártott új játékprogramok kódjait, ingyen szétosztották őket, nemzetközi kapcsolatokat teremtettek és „demókat” írtak, amelyek a feltört játékok előtt, sajátos személyes bemutatkozásként, mintegy digitális névjegyként tűntek fel. Sokan azok közül, akik ehhez a szubkultúrához tartoztak, a kilencvenes években hackerekké váltak, míg mások, meglepő módon, az információs szektorban próbáltak szerencsét – váltakozó sikerrel (Vécsey 1999). Ennek a rövid és nosztalgikus kitérőnek az a tanulsága, hogy számosan azok közül, akik állítólag monolitikus államszocialista társadalmakban éltek, az új információs technológiák megszerzése iránti meglehetős affinitásról és képességről tettek tanúbizonyságot. Ezt a tagoltságot csak fokozta, hogy az 1980-as évektől a kommunista államhatalom különböző formákban támogatta – de legalábbis tűrte és nem tiltotta – a számítástechnikai ismeretek elsajátítását és terjedését. Ennek ellenére, amikor 1989-ben véget ért a „rövid huszadik század”, a magyarok túlnyomó többsége nem ismerte és/vagy gyanakvóan fogadta a személyi számítógépeket (Csákó 1997). A vizsgálatok azt mutatják, hágy még azok a tanárok is negatív attitűddel viseltettek a komputerek iránt, akiknek pedig éppen az új technológia használatának bevezetése volt a feladatuk.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Terror Választás Tóka Gábor – Marina Popescu: Befolyásolja-e a szavazókat a Magyar Televízió kormánypárti propagandája? Történelem Ráczkevi Ágnes: Politika Monori Áron: Egy antiszemita lap és egykori szellemi előfutára Gyűlöletbeszéd a magyarországi sajtóban Újságírás Winfried Schulz: Mi kell a minőségi újságíráshoz? Kultúra Szigeti Péter: A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén Új média Dessewffy Tibor: Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon Kritika Polyák Gábor: Jog Gálik Mihály: Szente Péter: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
