Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Új média rovat

Dessewffy Tibor

Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon (5/8)

Az info-pesszimizmus a bizalmatlanság légkörében

Eddig az info-optimista magyar archetípus és egyben az információs társadalomról folytatott nemzeközi párbeszéd legfőbb képviselőjének jellemzőit elemeztem (a terminus techicus egyébként Neil Postmantől származik). Ennek a típusnak megvan az ellentéte, az info-pesszimista, akinek a nézeteit künnyű elképzelni. A fenti kérdésekkel kapcsolatban az info-pesszimista a következőképpen vélekedik.

Ha az intézményekbe vetett hitet elemezzük, számításba kell vennünk azt a tényt, hogy az internet nemcsak szabadságot jelent, de egyben megteremti az ellenőrzés lehetőségét is. Ráadásul használata eleve nagymértékű bizalmat előfeltételez. Bármi, ami valaha is a cyberuniverzum részévé válik, mások számára is hozzáférhető – ez csupán idő és/vagy pénz kérdése. A kreditkártyánk számától személyes adatainkig, bevásárló-cédulánktól a biztosítási okmányainkig a legkülönfélébb információkhoz juthatnak hozzá azok az intézmények, amelyekben egyébként egyáltalán nem bízunk. Ezért az intézmények iránti bizalmatlanság elveszi az ember kedvét az internetezéstől.

Azzal kapcsolatban is felmerülhetnek kétségek, hogy az új területi elrendezés, amely nemzeti kisebbséget hozott létre, javítható lenne-e a világháló segítségével. Ne is foglakozzunk azzal a lehetőséggel, hogy egy erősebb nemzeti identitás, amelyet az internet vagy más eszközök hoznak létre, nem feltétlenül jobb, mondván, hogy nem feltétlenül javítja az országok közötti viszonyt. Tegyük most ezeket a megfontolásokat zárójelbe, és fogadjuk el, hogy az országhatáron túl élő magyar kisebbségek létezése bizonyos kezdeményezésekre ösztönzi a kormányt – még akkor is, ha, mint eddig láthattuk, nem ez a helyzet. Mindezek ellenére van egy óriási probléma, amely a poszt-indusztriális világ összes jótéteményei mellett fennáll: a nyelv.

A magyar nyelvű tartalom, légyen digitális vagy analóg, jórészt hozzáférhetetlen a külvilág számára. Ez nagy problémát jelent azoknak az irodalmároknak, akik az életüket annak szentelik, hogy meggyőzzék a világot: Magyarország nagyhatalom a költészetben. Van azonban egy másik vonatkozása is a nyelvi kérdésnek, amely még ennél is fontosabb. Nagyon szomorú, hogy a világ nem ért bennünket, de még ennél is szomorúbb, hogy mi nem értünk másokat. Egy a közelmúltban készült felmérés szerint csak a válaszadók 12 százaléka állította, hogy képes kifejezni magát valamilyen idegen nyelven. Ennek a nyelvi tehetetlenségnek számos oka van. Azt hiszem, a legfőbb az, hogy ugyan generációk számára az orosz volt az iskolai oktatásban a kötelező nyelv, de teljesen elfogadottnak számított, ha valaki nem tanulta meg rendesen. Bár a helyzet a mai fiatalok körében ennél jobb – az internet-generáció főleg angolt tanul a középiskolában – az info-pesszimista a nyelvtudás hiányát olyan akadálynak tekinti, amely lehetetlenné teszi a magyarok számára, hogy a globális információs társadalom teljes jogú polgárává váljanak.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.