Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 nyár – Közszolgálat rovat

Bajomi-Lázár Péter

Közszolgálati televíziózás Közép- Kelet- Európában (4/8)

2.2. Finanszírozás

A finanszírozás a közszolgálati músorszolgáltatás egyik kulcskérdése. A közszolgálati műsorok előállítása költségesebb, mint a kereskedelmieké: a köztévének helyben gyártott műsorokat – például dokumentumfilmeket és hírmúsorokat kell sugároznia, míg a kereskedelmi csatornák adásidejük javában olcsó importprogramokat – például szappanoperákat – sugározhatnak.

Ráadásul a közszolgálati televíziók egészen a közelmúltig túlméretezett, bürokratikus intézmények voltak. A Lengyel Televíziónak ma is 6705 alkalmazottja van (Guide to Polish Television 2000: 58). A Cseh Televízió 2800 embert foglalkoztat; e szám a korábbi évekhez képest 29 százalékos létszámleépítést tükröz (Czech Television Yearbook 2000). A Magyar Televízió és a Román Televízió ugyancsak alkalmazottainak közel harmadát bocsátotta el az elmúlt években. Az összehasonlítás kedvéért: az országos vételkörzetű kereskedelmi televíziók 300-400 embert foglalkoztatnak (igaz, nekik nem kell annyi saját műsort gyártaniuk, mint a köztévéknek). A túlméretezett közszolgálati televíziókban nem mindig világos, ki viseli a felelősséget financiális ügyekben. Az egyes műsorok gyártóit sokszor semmi sem ösztönzi takarékoskodásra; a különböző stúdiók között nincs belső verseny (szemben például a BBC-ben bevezetett gyakorlattal, lásd Rácz 2001: 121-122). Különösen költséges a szomszédos országokban való forgatás, ami a diaszpórának szóló köztévéknek – a Duna Televíziónak, a TV Polonianak és a Romania Internationalnak - jelent többletterhet (Pekár István in BBC vagy RAI? 2001: 101; Mungiu-Pippidi 2001: 85).

Bár a régió közszolgálati televíziói kivétel nélkül sugározhatnak hirdetéseket, és költségeik is meghaladják a kereskedelmi csatornák kiadásait, kereskedelmi tevékenységük rendszerint korlátozottabb. Például műsoridejük kisebb hányadában sugározhatnak reklámot (Csehország), a törvény szerint a filmeket nem szakíthatják meg hirdetésekkel (Magyarország), vagy a törvény felhatalmazása ellenére maguk döntenek úgy, hogy a filmeket megszakítás nélkül sugározzák (Lengyelország). E korlátok hátrányos helyzetbe hozzák őket a kereskedelmi televíziókkal folytatott hirdetési versenyben.

Lengyelország kivételével az itt tanulmányozott országoknak korlátozott a hirdetési piacuk. Csehországban 4 185 000, Magyarországon 3 869 000, Lengyelországban 12 505 000 és Romániában 7 782 000 háztartás van (Mungiu-Pippidi 2001: 87). Egyik országban sem alakult ki olyan széles és gazdag középosztály, amely a kereskedelmi hirdetéseken keresztül több televízió csatornát tarthatna fenn.

A hirdetési bevételek mellett a közszolgálati televíziók másik bevételi forrását az előfizetési díj – magyarul a készülék üzemben tartási-díj – jelenti. Ugyanakkor a régió valamennyi országában sokan kibújnak a díj fizetése alól – Magyarországon például mindössze 68 százalékosra becsülik a fizető háztartások arányát (Pekár István in BBC vagy RAI? 2001: 101; Mungiu-Pippidi 2001: 84).

Mivel a hirdetési bevételek és az előfizetési díj együttesen sem fedezi minden országban a köztévék kiadásait, nem ritka, hogy azok alulfinanszírozottak. Ez kettős függéshez vezet. Egyrészt kiszolgáltatottá teszi a közszolgálati televíziókat a nagy hirdetőkkel szemben. A Cseh Televízió például egy ízben lemondott egy oknyomozó riport sugárzásáról; a riport az egyik legnagyobb hirdető tevékenységét vizsgálta, és sugárzását az hiúsította meg, hogy a cég képviselője betelefonált a tévébe (Školkay 2001: 121). Másrészt a köztévék a régió több országában rákényszerültek arra, hogy közvetlenül az országgyűléshez forduljanak támogatásért. 2000 végén például a Magyar Televízió 20 milliárd forintos adósságának finanszírozásáról döntött a kormány többség; a közintézmény hiánya 2001 végén megközelítette a 12 milliárd forintot. Az elmúlt években a Román Televízió ugyancsak bevételeinek kiegészítésére szorult.

A veszteségesség és az abból következő kettős függőség azonban nem szükségszerű. Csehországban és Lengyelországban a köztévé anyagilag nem függ a kormánytól. A Cseh Televízió - bár a 2000-es évet csekély veszteséggel zárta – nem kapott állami támogatást (Czech Television Yearbook 2000: 72). A Lengyel Televízió nyereséggel zárta a 2000-es évet (Guide to Polish Television 2000: 58). Újabban a Román Televízió is csekély profittal zárta költségvetési évét, bár egészen 1999-ig veszteségesen működött.

Összegezve: a közszolgálati televíziók gazdasági helyzete változatos képet mutat a régió különböző országaiban. A Lengyel Televízió szilárd pénzügyi alapokon áll; a cseh és a román köztévé gazdasági helyzete még mindig ingatag; a Magyar Televízió pedig egyenesen kritikus állapotban van. A gazdasági nehézségek veszélybe sodorják a köztévé politikai függetlenségét: pénzügyi válságban állami támogatásért kell folyamodnia, ám a támogatást nem adják ingyen. A veszteségek fedezését megszavazó kormánytöbbségek elvárják, hogy cserében a közszolgálati televízió kedvező fényben ábrázolja őket.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.