Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 nyár – Közszolgálat rovat

Bajomi-Lázár Péter

Közszolgálati televíziózás Közép- Kelet- Európában (5/8)

2.3. Professzionalizálódás

Közép-Kelet-Európa állami televízióinak modernizálása nem képzelhető el az újságírók professzionalizálódása, azaz egy olyan szakmai normarendszer meghonosodása nélkül, amely megfelel a megújuló közszolgálati televízióval szemben támasztott elvárásoknak, mert a régióban kialakult újságírói gyakorlat élesen különbözik a közszolgálatiság koncepcióját megalkotó Nagy-Britanniában bevett szakmai praxistól.

Mi jellemzi általában a Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában tért hódított újságírói gyakorlatot? Mindenekelőtt az, hogy sokszor elmosódik a tény- és a véleményműfajok közötti határ. Kevés a tényfeltáró újságíró (Andrew Stroehleint idézi Školkay 2001: 113). Előfordul, hogy nem kérdezik meg az összes érintett felet; a botrányokról szóló első beszámoló után már nem ismertetik a következményeket (Vajda 2001: 157-159). Az újságírók szinte kizárólag a hivatalos forrásokra vagy az állami hírügynökség anyagaira támaszkodnak, így sokszor a politikusok szabják meg a hírnapirendet (Stefek 1999; Vajda & Kaposi 2001: 30). A régióban működő tipikus újságíró elitista módon fogja fel a kultúrát, ami megakadályozhatja, hogy megfelelően reagáljon a nagyközönség kulturális igényeire (Gross 1995: 212-213; Magyari 2000: 100-101). Az újságíró inkább elkötelezett értelmiségi, mintsem távolságtartó megfigyelő. A hírérték a szerkesztők politikai preferenciáinak függvénye. Az újságokat és a médiumokat inkább véleményvezérnek, mintsem a különböző vélemények ütköztetésére alkalmas fórumnak tartják. Újságírók politikai pályára lépnek, a politikusok újságot írnak (Bajomi-Lázár 2001: 94-111).

Röviden: a régióban az elkötelezett újságírás népszerűbb, mint az objektivitás-doktrína. E gyakorlat a II. világháború előtti időszak öröksége: akkor a különböző lapok a pártok és ideológiák szócsöveiként működtek. A régió sajtóját és médiáját ma is inkább a nézetek külső, mint belső sokszínűsége jellemzi, azaz egy-egy lap egy-egy nézőpontot képvisel, míg a vélemények sokszínűsége csak a sajtópaletta egészéből áll össze.

Közép-Kelet-Európában nincsenek hagyományai a semlegesen kritikus újságírásnak – szemben a hosszú múltra visszatekintő pártosan kritikus újságírással. Az újságírók a számukra szimpatikus párt politikai ellenfeleit bírálják, ugyanakkor lojálisak azokhoz a politikusokhoz, akikkel azonos nézeteket vallanak. Különösen Magyarországon és Lengyelországban osztják meg az újságíró-társadalmat a politikai vá1asztóvonalak.

Az elkötelezett újságírás és a külső sokszínűség hagyományát a közszolgálati média szempontjából vizsgálva három probléma merül fel. Először is: a köztévé politikai elfogultságával foglalkozó nyilvános vitákból, a nyomtatott sajtóban közölt olvasói levelekből és magánbeszélgetésekből az derül ki: a közönség objektivitást, nem elkötelezettséget vár a közszolgálati televíziótól. Az újságírók a közönséget képviselik, nem a politikai pártokat. Ezért kötelességük volna jobban alkalmazkodni a közönség elvárásaihoz.

Másodszor: lehet, hogy a nézetek külső sokszínűsége elfogadható a nyomtatott sajtóban, mert mindenki maga dönt arról, hogy milyen újságot vásárol a pénzéért, de a közszolgálati televízióval más a helyzet. A köztévé általános és kötelező előfizetési díjakból tartja fenn magát, ezért a közönség minden tagját képviselnie kell vagyis belső sokszínűségre kell törekednie.

Harmadszor: az elkötelezett újságírás és a külső sokszínűség mint szakmai norma megosztja az újságíró-társadalmat, ami a sajtó autonómiáját is veszélybe sodorhatja. Az újságírók nem szolidárisak egymáshoz és nincs közös csoporttudatuk. Politikai identitásuk fontosabb számukra, mint szakmai identitásuk. Politikai megosztottságuk azzal jár, hogy képtelenek együttesen fellépni érdekeik védelmében, ami sebezhetóvé teszi őket, valahányszor konfliktusba kerülnek a politikai elit tagjaival. Különösen igaz ez a közszolgálati televízióra, amelyet az egymást követő kormányok szinte kivétel nélkül megpróbáltak a befolyásuk alá vonni.

A régióban újabban egyfajta paradigma-váltás tanúi lehetünk: az újságírás hagyományos, kontinentális európai modelljét lassan, de biztosan felváltja az angolszász modell. A változás azért lassú, mert a fiatal újságírók azokban a szerkesztőségekben helyezkednek el, amelyek az így vagy úgy pártos újságírás hagyományait követik. A változás azonban biztos is, mert a piac arra kényszeríti az újságírókat, hogy ne csak egy-egy politikai tábort szólítsanak meg, hanem folyamatosan bővítsék közönségüket. A tömegkommunikáció globalizálódása – amelyet egyebek mellett az angol és amerikai székhelyű, globális vételkörzetű hírtelevíziók növekvő hozzáférhetósége fémjelez – ugyancsak e paradigmaváltásnak kedvez.

Az objektivitás és a belső sokszínűség mint szakmai norma növekvő elfogadottsága kedvező fejlemény a közszolgálati televíziózás szempontjából: ez az átalakulási folyamat megfelelni látszik a közönség elvárásainak, ezért fontos feltétele a köztévé sikeres jövőjének.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.