Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 nyár – Új média rovat

Benda Klára

Minerva komputerbe költözik (3/11)

3. A tudás felszabadítása

Mielőtt történetünkben elérnénk a távoli pontokat összekötő számítógépes hálózatokig, még felvirágzik egy utolsó nagy irányzat, amelynek jelentőségét éppen a hálózatok fogják felnagyítani és megsokszorozni, eszmeiségének gyökerei azonban a 20. század derekára nyúlnak vissza. Ez az irányzat nem más, mint a hipertext, amely a modalitások megszaporodásával hipermédiává bővül (az alábbiakban az egyszerűség kedvéért hipertextként beszélek a multimédiás megvalósulásokról is, mert álláspontom szerint ezek ma még a hipertext kiterjesztéseinek tekinthetők; hasonlóképpen, amikor szövegről szólok, gondolhatunk tetszőleges multimédiás formátumokra is).

A hipertext kalandos történetét és episztemológiai gyökereit nem sok értelme lenne boncolgatni; szempontunkból az az érdekes, hogy miként ragadhatjuk meg lényegét, és milyen elméleti kiindulásból miféle felhasználásait javasolták az oktatás számára. Hipertext az a szövegegyüttes, ahol a különböző részek olyan értelmezhető utalások mentén kapcsolódnak egymáshoz, amelyek az érintett szövegrészek viszonyára vonatkoznak. Ez azonban csak meghatározásunk első része; ennek alapján még egy gondosan megszerkesztett könyvet is hipertextnek tekinthetnénk, hiszen a nyomtatás kultúrája a szövegek kezelhetősége érdekében a szöveghelyekre való utalások széles skáláját dolgozta ki, a nagy szövegegységekre utaló tartalomjegyzékektől az indexeken át a szövegből kiszóló lábjegyzetszövegekig. A könyv kereteiből a szövegek tágabb ökonómiájába lépve pedig a Talmud hozható fel példaként, mint a szövegek közötti kommentárok kapcsolódásokon alapuló szervezésének mintaképe. A hipertext annyiban több a fenti példáknál, hogy egy dinamikus szövegprezentációs megoldást is kínál. Az utalások megeleveníthetők, és ily módon a kapcsolt szöveghelyek térben és/vagy időben egymáshoz közel hozhatók: egymás mellé helyezhetők, vagy egymás után megjeleníthetők. Ezzel – a befogadó igényeinek megfelelő – alternatív bejárási útvonalak jönnek létre.

A korai hipertextes törekvések bemutatásához Landow műveiből kölcsönöztem példákat (1997).10 Az általa bemutatott hipertextek mindegyike oktatási/tanulási célra készült.

3. ábra: Tennyson „In Memoriam” című költeménye az Intermedia programban. A jobb felső ablak a szöveg belső felépítését tekinti át, a versben szereplő költői képek hiperlinkes felsorolásával, a bal felső ablak a vers létrejöttével és értelmezésével kapcsolatos külső tényezőkre fókuszál; alul két versrészletet hasonlíthatunk össze. Jobboldalt hosszában a program használata során kinyitott ablakokból összeálló utunkat követhetjük nyomon (Landow 1997: 53).

4. ábra Az Electronic Book Technologies Dynatext nevű programjában készült szöveggyűjtemény felépítése jól láthatóan hasonlít a könyvekére. Itt a dinamikusan változó (a fejezeteken belül lenyíló részletezést kínáló) tartalomjegyzéket látjuk (Landow 1997: 133).

A hipertext kapcsán a befogadó-központúságot, a részvételt, a befogadó szabadságát, szövegek feletti „ellenőrzését” szokás kiemelni (lásd például Landow). A hipertextes szövegben alternatív bejárási útvonalak vannak. Elképzelhető, hogy az útvonalak (esetleg szintén dinamikusan) megjeleníthetők egy szövegtérképen, de az is előfordul, hogy csupán virtuális lehetőségként léteznek a szövegben. Landow a kötelező haladási irány, a linearitás megtörését hangsúlyozza. A szöveggel úgy szembesülünk, hogy nincs eleje, nincs vége, nincs preferált kezdőponlja. A lineárisan olvasott szöveget minduntalan kiszólások és utalások törik meg. Ne feledjük azonban: egy nyomtatott anyagban sincs „kötelező haladási irány”, tetszés szerint bárhol felüthetjük. Az, hogy a hipertextualitás a szövegek természetéből fakad, már Landownál is nyilvánvaló. Egyrészt, mert elméletében a szövegekről való gondolkodás nagy hagyományából (például Barthes, Derrida) merít, másrészt mint például az alábbi ábrán – bemutalja a könyvi szövegek hipertextuális jellegét.

5. ábra. Lineáris és nem lineáris hipertext (Landow 1997: 51)

A két típusos megvalósulás közül a hipertext hirdetői a másodikat preferálják. A hipertextualitás első fokon azáltal nyeri el értelmét, ha kellően gazdaggá tudjuk tenni. Gazdagságát a felhasznált szövegek mennyisége, valamint a kapcsolatok sokfélesége, rugalmassága adja. Egy tartalomjegyzék alapján keresni kevesebb szabadságot jelent, ám ez a módszer valószínűleg több fogódzót nyújt, mint a mutató, s az utóbbi ugyanilyen viszonyban van a szabadszavas kereséssel. Az sem mindegy, hogy a befogadó szabadsága kimerül-e a potenciális alternatív útvonalak valamelyikének (bármelyikének) bejárásában (tartalomjegyzék), vagy ő maga is létrehozhat kapcsolatokat, és ezáltal a szöveg egy saját verzióját (bejárási úlját) alkolja meg, a felhasznált (eredeti) verzió érintetlenül hagyásával.

A befogadó szabadsága a hipertext hirdetői számára nem önértékénél fogva fontos, hanem a szövegek autoritásának megtörése miatt (Landow 1997: 273). A hatalomnélküliség pedig alapvető humanista értéknek, az igazság, a valóság zálogának is tekinthető. Az oktatás szempontjából mégsem ezért értékes az a felszabadultabb befogadás, amit a hipertext lehetővé tesz. A hatalomnélküliség egyébként nem igazán lehetséges, sőt talán nem is kívánatos egy olyan helyzetben, ahol a tudás birtokában levő átadja, majd számon kéri azoknak az embereknek a mások által validált tudását, akik ennek a tudásnak még nincsenek birtokában, és így kevés esélyük lehet a tudás valódiságának, értékességének megítélésére. Az oktatásban inkább arról van szó, hogy a tanuló-befogadó saját múltjával, saját tapasztalati- és élményvilágával, érdeklődési horizonljával lép be a helyzetbe, és a hipertext ennek megfelelő nyitottságot képes mutatni. Elméletileg sokkal inkább alkalmas lehet erre, mint bármiféle nyomtatott szövegek. Ugyanakkor, ahogyan a könyvet is olvashaljuk kedvünk szerint, a hipertext potenciális nyitottsága is beszűkíthető.

A gazdagság és a nyitottság, a hipertext fő értékei könnyen eredményezhetnek áttekinthetetlen, kaotikus szövegeket. Ez nyilvánvalóvá vált a hipertext elvén alapuló hálózatok – s főleg a hálózatok hálózata, a világháló – növekedésével. A hálózatba kapcsolt hipertext azonban először egy másik fontos előnyével mutatkozott be, nevezetesen azzal, hogy lehetővé tette a szövegek és a szövegek közötti kapcsolatok megosztását, a szövegekben foglalt tudások közös rendszerezését. Amennyiben az oktatásban került rá sor, ezt a tevékenységet a Számítógépes Kooperatív Tanulás (Computer Supported Cooperative Learning, CSCL11 ) névvel illették, látványos, saját pedagógiai célrendszerrel megalapozott felhasználásáról azonban nem tudok. Azért érdemes mégis megemlíteni, mert a hipertext körüli kooperációra, oktatási felhasználhatóságára vonatkozó felismerés méltatlanul elsikkad, és gyakran a sokkal általánosabb kommunikációs lehetőségekre egyszerűsödik. Az is tény, hogy az utóbbi évtizedben széles körben használt szoftverek, közülük is elsősorban a szövegszerkesztő, amelybe a Microsoft például utóbb a verziókövetést is beépítette, valamint a világhálón való szabad publikál ás és a levelezés széles körű elterjedése az oktatásban is megváltoztatták a szövegekhez való viszonyt. Tették ezt azonban az eredeti elképzelésekhez képest sokkal általánosabb (és nem pedagógiai célrendszert követő) elvek mentén.

A csoportos szerkeszthetőség már a hipertext elméleti előfutárainál – Engelbartnál, Nelsonnál – fontos szempont volt; markáns filozófiai megfogalmazást azonban inkább csak az utóbbinál nyert. Minden mindennel összefügg, vallotta Nelson, aki az emberiség tudásának egészét szerette volna hipertextbe szervezni (Nelson 1987; 1993). A hipertexttel való csoportos foglalkozás az előfutárok számára a hagyományos, kanonizált kapcsolatok rendszeréből való kilépés lehetőségét, a tudásalakzatokban implicit módon benne rejlő sokszínű kapcsolatok felszínre kerülését jelentette. (A sokszerzős szerkesztés tehát újfent visszavezet a rendetlenségbe átcsapó rend, a káosz víziójához.)

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.