Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 nyár – Új média rovat

Benda Klára

Minerva komputerbe költözik (4/11)

4. A tudás forradalma

A hipertext kapcsán kibomló nelsoni gondolatmenetben nemcsak a tudás felszabadításának társadalmi léptékű víziója tekinthető utópisztikusnak, hanem az a mozzanat is, hogy megvalósulásának lehetőségeiről születésének pillanatában vajmi keveset állíthatunk. Nem feltétlenül valószínűtlen, de legalábbis erősen körvonalazatlan. Több, mint egy jövőbe vetített fikció – már csak azért is, mert valóságelemeket tartalmaz, és a megfogalmazó szándéka szerint a fikciónál erőteljesebb mértékben kell hinnünk megvalósulásában –, de a megfogalmazó sem szándékozik bármiféle konkrét tartalommal megtölteni. Az ilyen jellegű gondolatokat nevezem cyberutópiának. Fontos mindemellett a társadalmi lépték: a cyberutópiák társadalmi jelentésrendszereinek, illetve előbb a jelentéseket cirkuláló kommunikációs rendszereknek a forradalmi átalakulását jövendölik.

A hálózat és az oktatás találkozásának módozatairól nem olvastam cyberutópián kívül más, pedagógiai vagy társadalomtudományos értelemben megalapozott elemzést. Itt most csak két neves szerzőt idézek:

„Az internet oktatásba való belépése átformálja mind az interneten folytatott munkához szükséges oktatást, mind az internetre épülő gazdaságban és társadalomban kifejlesztendő tanulási képességek elsajátításának módját. Tanulás helyett a tanulni tanulás felé kell elmozdulni, hiszen az információk többsége a hálózaton van, és valójában arra van szükség, hogy el tudjuk dönteni, mit akarunk keresni, miként fogjuk megtalálni, hogyan érdemes feldolgozni, és végül hogyan hasznosíthatjuk a megoldandó feladat szempontjából. Másként fogalmazva, az új tanulás egy olyan a tanulási képességnek a kifejlesztésére irányul, amely lehetővé teszi, hogy az információt tudássá alakítsuk, a tudást pedig cselekvésbe fordítsuk” (Castells 2001: 259).12

„A cybertér, a világ számítógépeinek hálózatba kapcsolódása egyre inkább a termelés, a menedzsment és gazdasági tranzakciók alapvető infrastruktúrájává válik. Rövidesen a kollektív emlékezet, gondolkodás és kommunikáció legjelentősebb nemzetközi kiterjedésű hordozójává válik. Virtuális közösségeivel, kiterjedt képanyagával, interaktív szimulációival, a jelek és szövegek elfojthatatlan burjánzásával a cybertér néhány évtizeden belül, az emberiség kollektív intelligenciájának legfontosabb közvetítő közegévé válik. Az új információhordozó és kommunikációs közeg nyomában eleddig elképzelhetetlen tudások születnek, a tudás értékelésének új válfajai jelennek meg, a tudástermelés és -feldolgozás területére új szereplők lépnek be. Az átalakulással az oktatás politikának mindenképpen számot kell vetnie” (Lévy 1997: 202).

A tudás szerzés nem az eddigi, bejáratott utakon fog történni; a tudások új állapotával új tudásszerzési modellekre lesz szükség. Nem ugyanazt a pályát fogja mindenki bejárni, az oktatás egyénre szabott lesz. A tudás szintekből felépülő hierarchizált piramis-struktúráját felváltja az egymás mellé rendelt, folyamatosan megújuló, egymás felé nyitott tudások halmaza, amelyben igényeinknek és céljainknak megfelelően tetszés szerint mozoghatunk (Lévy 1997: 188 alapján). Mondanom sem kell, hogy Lévy szerint mindezt a hálózatba kapcsolt számítógépek teszik (majd, valamikor, a jövőben) lehetővé: a hálózat minden más technológiai rendszerben létrejött tudás befogadására képes:

„az internet biztosítja a többi nagy technikai rendszer közötti kommunikációt és koordinációt” (Lévy 1997: 132).

Nyilvánvaló, hogy a világhálóban benne rejlik az a nelsoni lehetőség, hogy az emberiség minden tudása bárhol, bármikor, bárki számára elérhető legyen, és így a tudás teljes univerzumával kapcsolatba kerülő személy, közösség vagy intézmény a tudáselemek tetszőleges, egyedi, szabadon felépített konstellációját alkossa meg. Az információ- és tudásterjesztés, a tudások megosztásának új ökonomiája még nem online oktatás. A hálózati tudásökonómia szabad és nyitott jellegére leginkább építő hálózati szabadegyetemeken – például a magyar Uniworld esetében13 – is azt figyelhetjük meg, hogy a hozzáférhető tudások „feldolgozására” kommunikációs „intézményeket” (szemináriumokat, beszélgetőfórumokat) szerveznek. Az újfajta oktatás víziójában keverednek a pedagógiai-módszertani, kurrikuláris és oktatás szervezési elemek, és korántsem tisztázott ezek súlya és egységbe szerveződése.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.