Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 nyár – Történelem rovat

Szabó Krisztina

A személyzet bosszúja: Mailáth országbíró meggyilkolása (1/17)

„Nincs toll, mely a budai rémtett hatását híven rajzolhatná. Nincs szó, mely a borzasztó gyilkosság által okozott szenzációt kifejezhetné.” Ezekkel a szavakkal kezdi címlapon közölt beszámolóját a Pesti Hírlap 1883. március 30-án. Március 29-én Magyarország egyik első zászlós urát, a főrendiház elnökét, a legfelső bíróság fejét, gróf székhelyi Mailáth Györgyöt aljas nyereségvágyból, brutálisan meggyilkolták Dísz téri otthonában. Az eset felkavarta a közvéleményt, amiben szerepet játszott az áldozat személye, a bűnözés elterjedése a metropolisszá váló Budapesten és a szenzációt vadászó sajtó, amely valós és álhíreket kombinálva tájékoztatta a friss információra éhes újságolvasót. Az alábbi tanulmány a hírhedt Mailáth-gyilkosság kultúr- és társadalomtörténeti elemzésére vállalkozik. Arra keresi a választ, milyen közegben történt a bűntény, hogyan működött a rendőrség, majd a leleplezés után az igazságszolgáltatás.

A közember

Gróf Székhelyi Mailáth György életéről még nem született összefoglaló munka.1 1818-ban született Pozsonyban, ahol az édesapja, idősebb Mailáth György alispán volt. Tanulmányai befejezése után, 1838-ban Baranya vármegyei aljegyző, majd főjegyző lett. 1839-ben, 21 éves korában a megye országgyűlési követté választotta, és részt vett az 1839-40-es diétán. Az országgyűlés után alispánként rendkívüli lendülettel vetette bele magát a munkába, újításokat vezetett be a közigazgatás terén, emellett politikai és társadalmi reformokat indítványozott, noha egész életében konzervatív politikusnak számított. Az ő javaslatára határozta el Baranya vármegye, hogy megszűnteti a nemesi adómentességet. Mailáth a megyegyűlésen elhangzott beszédében kifejtette, hogy a nemesi kiváltságok felett eljárt az idő, s az arisztokráciának nem szabad megvárnia, míg erőszak söpri el az igazságtalan előjogokat.

Az 1843-44. évi országgyűlés után elfogadta a megyei adminisztrátori tisztséget, de mindössze hat hónapig töltötte be ezt a pozíciót. 1844 őszén tanulmányútra indult, hogy megismerje a nyugat-európai államok közéleti viszonyait. Az angol berendezkedés volt rá igazán nagy hatással, behatóan tanulmányozta a brit közigazgatást, a törvénykezési eljárást és az alkotmányt. Külföldön szerzett tapasztalatait itthon is igyekezett beépíteni tevékenységébe, először csak szűkebb környezetében, Baranyában, majd országbíróként az országos ügyek intézésénél is.

Az 1840-es évek közepén már főispán megyéjében. Az 1847-48-as országgyűlésen nyíltan állást foglalt Kossuth és a forradalom ellen. Egyetértett Széchenyivel, s osztozott abbéli félelmében, hogy a haladás útjára lépett ország egy esetleges forradalom következtében visszasüllyed oda, ahonnan

„Széchenyi csak a legnagyobb erőfeszítéssel volt képes lassan, de biztosan egy jövendő boldogabb élet felé vezetni” (Baracs 1906: 4).

Széchenyi és Kossuth ellentétes véleményükkel két táborra szakították a közvéleményt: a többség Kossuth mellé állt, a kisebbség Széchenyit támogatta. Mailáth György a kisebbik párt egyik legelőkelőbb tagja volt.

A szabadságharc bukása után Mailáth visszavonult az aktív politizálástól, kizárólag birtokainak irányításával foglalkozott: a megfelelő alkalomra várt, hogy viszszatérhessen a közéletbe. Az 1850-es években Bach többször felszólította, hogy álljon az abszolutizmus szolgálatába, a legelőkelőbb hivatalokat ajánlotta fel neki, de ő a felkéréseket következetesen elutasította. Az önkényuralom idején nem volt hajlandó tisztséget vállalni, de az 1850-es évek elején az ókonzervatívok táborában ismét elkezdett politizálni. 1857-ben csatlakozott ahhoz a 140 közméltósághoz, akik az alkotmány visszaállítását kérelmezték az uralkodótól. 1860-ban más konzervatív politikusokkal együtt Mailáthot is meghívták az úgynevezett „megerősített Reichsratba”.2 A liberálisok hazaárulással vádolták Apponyi Györgyöt, Szécsen Antalt, Andrássy Györgyöt, s természetesen Mailáth Györgyöt is, amiért csatlakoztak a birodalmi tanácshoz. A konzervatívok azonban úgy gondolkodtak, hogy ha lehetőségük lesz a felszólalásra, személyesen képviselhetik hazájuk érdekeit, azzal sokkal többet használnak Magyarországnak, mintha önkéntes tétlenségre kárhoztatnák magukat. Mailáth a Reichsratban visszautasított a kormány által indítványozott számos törvényt, mondván:

„A törvény - ezt nálunk minden egyes [ember] tudja - az, mit az országgyűlés hozott s a törvényesen megkoronázott király szentesített.” 3

A konzervatív politikusoknak nagy szerepük volt az Októberi Diploma létrejöttének előkészítésében, amelyet a magyarok ugyan nem fogadtak el, de az uralkodó részéről mindenképp az engedményekre hajlás első jele volt.4 Mailáth politikai pályája felfelé ívelt: november elsejétől a Helytartótanács elnöke. 1861-ben, amikor az országgyűlés feloszlott, tárnokmesteri tisztséget töltött be, és nem sokkal később udvari kancellárrá nevezték ki. Az 1861 és 1865 közötti időszakban az ókonzervatívokkal együtt tevékeny részt vállalt a politikai állapotok átalakításában, a kiegyezés előkészítésében. 1866-ban ő tanácsolta Ferenc Józsefnek, hogy a kiegyezés érdekében hívja Deákot Bécsbe. 1867 után elnyerte az országbírói méltóságot, a főrendiház elnökévé is kinevezték, s ezt a tisztségeket haláláig viselte.

Mailáth György nagy műveltségű ember volt, pártolta a tudományokat és művészeteket. A Képzőművészeti Társaság palotájának felépítéséhez 250 000 koronával járult hozzá, s Arany János szobrának elkészítéséhez is nagyobb összeget adományozott. Az Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja volt, rendszeresen megjelent annak ülésein. Gyakori vendége volt a Kisfaludy Társaság felolvasó estjeinek. Mélyen vallásos ember lévén a Szent István Társulat elnöki tisztét is betöltötte, emellett viselte az aranygyapjas rend és a Szent István jelesrend nagykeresztes vitéze rangot.

A Mailáth-életrajz teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy az országbíró a magánéletben nem volt könnyű természetű ember.

„Mint ember büszke volt és igazán méltóságos. Szigorú arczáról le lehetett olvasni, mennyire érzi saját becsét, s mennyire tudja, hogy azt mások is elismerni kötelesek. [...] Önbecsének e tudata tartózkodóvá, begombolttá is tette azok iránt, kiket [...] nem tartott magával egyenranguaknak.” 5

Merevsége, tartózkodó magatartása saját szolgaszemélyzetével szemben is megnyilvánult. Az ellene elkövetett bűntény nyomozása során kiderült, hogy sok olyan személyes szolgálója volt, aki néhány hónap után felmondott, vagy Mailáth mondott fel neki. Valószínűleg ugyanúgy viselkedett otthon, mint a tárgyalóteremben. Ahogy munkájában a feddhetetlenség és az igazságos szigorúság a „védjegye” volt, magánéletében ezek a tulajdonságok főúri önkénynek tűntek.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.