Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 ősz – Új média rovat

Flammich Mariann

Hackerek (5/10)

9. Hogyan lesz valakiből hacker?

Saját meghatározásuk szerint a hackeléshez nem kell lángésznek lenni, de a kíváncsiság, az érzék és a megfelelő logikai készség alapfeltétel. Emellett csak abból lehet jó hacker, aki elég kitartó, és vállalja, hogy rengeteg időt szán a tanulásra, amelyet tulajdonképpen sohasem lehet befejezni, mert a környezet állandóan változik. Persze senkiből sem úgy lesz hacker, hogy előbb mérlegeli, megvannak-e hozzá az adottságai, majd belevág. A szándékosság csak egy bizonyos tudásanyag felhalmozása után lehetséges. Először mindenki számítógépezni kezd, számítástechnika órára vagy szakkörre jár. Előbb csak játszik a komputeren, majd más dolgok is érdekelni kezdik. Utána olvas dolgoknak, kérdezősködni kezd, esetleg feltöri az iskolája szerverét, lefagyasztja a gépeket, hogy ne kelljen dolgozatot írnia, és mivel nem bukik le, egyre több a sikerélménye.

Aztán elkezd chatelni az interneten, azaz valós idejű interaktív levelezést folytat a világhálón idegenekkel, eközben világszerte terjedő számítógépes vírusokról és hackerakciókról hall a tévében és a rádióban. Ha amúgy is érdeklődik e témák iránt, hamarosan az IRC-n köt ki, amely egy nemzetközi hálózat, és köztudott, hogy azon chatelnek a hackerek.

Benedek: „Mindenki az IRC-en kezdi, oda bárhogy be lehet jutni, az ember letölti a programot és bejön. Rengeteg csatorna van. Ha nagy a sávszélesség, ki lehet irtani a másikat. Több hónapig az ment, hogy elfoglalni csatornákat, azt csak úgy lehet, ha az ember kiirtja róla a többieket.”

Az IRC egy másik világ. Virtuális játszótér. Eszköz arra, hogy az ember emeljen a saját pozícióján, rengeteg dolgot megtanuljon, miközben játszik.

Ignác: „Volt egy kis IRC háború, az emberek szépen egymás chatjait elfoglalják, meg lövik egymást, látja az ember, hogy nincs védelme, küldi az exploitot, kilövi, kék halál, vagy meg sem mozdul az egér. Utána jöttek a nagyobb netes háborúskodások, amikor az ellenfelet megpingfladoljuk, tehát olyan adathalmazt nyomunk, hogy nem tud vele mit kezdeni. A ping egy olyan hálózati program, amivel meg lehet nézni, hogy él-e egy másik gép. Ha válaszol, él. Megy egy csomag és válaszol. Na most, ha az ember küld egy ekkora csomagot és igen nagy mennyiséget, akkor a gépnek a sávszélessége arra megy el, hogy válaszolgasson erre. Nem tud mással foglalkozni. Esetleg ha modemes, akkor leszakad az IRC-ról, vagy az egész hálózatról. Ezek ilyen szivatások. A komolyabb háborúkban esetleg leszakadhatnak a rooterek. Én egyszer véletlenül csináltam egy ilyet. Kipróbáltam egy exploitot, és csak utána jöttem rá, hogy mi történt. Az ember mindig így tanul”

Aki az IRC-n jó pozíciót ér el, azt megismerik a többiek, és ha valaki már bebizonyította, hogy mit ér, ő is megismerhet másokat. Ha már ismer hackereket, megkezdődik az információcsere, a kommunikáció, és előbb-utóbb eljuthat odáig, hogy beveszik maguk közé. Persze ahhoz, hogy valaki végül csapatban kezdhessen hackelni, előtte folyamatosan bizonyítania kell.

10. Stádiumok

A tudásszinttől függően alapvetően háromféle számítógépes betörő létezik: a kezdő, a haladó és a hivatásos. A kezdő hackerek még csak ismerkednek a módszerekkel, legtöbbjük később kinövi a hackinget. Tudásukat legtöbbször magáról az internetről szerzik, ahol kész receptek, programok (exploitok) vannak egyes rendszerek feltörésére. A haladó hacker már komoly tudással rendelkezik, olyan akciót is képes véghezvinni, amely több, mint egy ismert módszer másolása. A kezdő vagy haladó hackernek a közvetlen károkozás általában nem célja – a közvetett károk viszont ígyis jelentősek lehetnek. A hivatásos hackerek kerülik a feltűnést, tevékenységük célja éppúgy lehet az anyagi haszonszerzés, mint egy bank rendszerének megtörése vagy ipari kémkedés, de történhet akár nemzetbiztonsági okból is.

Maguk a hackerek ennél jóval részletesebb megkülönböztetéseket használnak. A Hacker Stages című weboldalon található meghatározásokat a magyar hackerek is átvették:

• Mundane person (földi, evilági személy): Alapvetően semmit sem tud a hackelésről, hiába van számítógépe és internet-hozzáférése. Csak azt tudja a hackerekről, hogy számítógép-rendszerekbe törnek be és bűnözők.
• Lamer vagy Script Kiddies (fordításban béna, hackerek által magyarosítva láma): Akinek már van valami kevés fogalma a dolgokról, és hencegéssel próbál jó benyomást tenni a kívülállókra. A maximum, ami kitelik tőle, hogy képes olyan, valaki más által írt programot küldeni egy másik gépre, amelynek a működéséről fogalma sincs. Azok, akik valóban hackerekké válnak, általában gyorsan túljutnak ezen a fázison, de az is lehet, vagy teljesen átugorják.
• Wannabe (Azakarlenni): Egy Wannabe rájön, hogy a hacking sokkal több annál, mint betörni más számítógépébe – inkább filozófia vagy életmód. Egyszerűen többet akar tudni, és elkezd tanulni a hackelésről, átböngészi a netet komoly, hackeléshez kapcsolódó anyagokért.
• Larva (Lárva) vagy Newbie: A lárva állapotban lévő hacker az alaptechnikákat tanulja, esetleg megpróbál betörni egy rendszerbe csak azért, hogy rájöjjön, hogyan kell csinálni. Ebben a stádiumban már tisztában van az alapdolgokkal.
• Coders: Ők azok, akik a newbie-k által használt programokat írják. A codereknek nagy a presztízsük a hacker-társadalomban, mert nagyon jól ismerik a számítógépes rendszerek és programok belső működését.
• Hacker:Nehéz megmondani, mikor éri el az utolsó stádiumot egy hacker, mivel állandóan vannak tanulni és felfedeznivaló új dolgok. De ha már önállóan alkalmazza a megszerzett tudást, egyedül vagy csoportban nehéz feladatok elvégzésére is képes, továbbá a többiek is elismerik, hackernek mondhatja magát.

Ha egy hacker nagy tapasztalatra és jártasságra tesz szert egy meghatározott témában vagy területen (például egy operációs rendszerben) a következő titulusokat kaphatja:

• Wizard vagy Master Hacker: Aki nagyon nagy ismerettel rendelkezik egy bizonyos dologról.
• Guru: Mindent tud egy bizonyos dologról, beleértve a dokumentálatlan részeket is, és rájött, hogyan lehet a feltételezett limiten is túljutni. Ha ez a terület egy felhasználás, valószínűleg többet tud róla, mint az, aki kifejlesztette.

Kérdés persze, hogy mennyire használható ez a felosztás, amelyet a hackerek a tudásszint-alapú megkülönböztetésre találtak ki. Az egész jelenség színesebb és formagazdagabb annál, hogysem egyetlen kiválasztott szempont alapján hierarchikusan egymás mögé utasítsuk a hackereket. Sokkal árnyaltabb, életszerűbb képet kapnánk, ha az összes olyan közös attribútumot figyelembe vennénk, amely egy hackerre illik, vagy éppen azokat, amelyek elválasztják őket. Például a veszélyes hackerek csoportján belül veszélyességi fokozat, tapasztaltság és elkövetési gyakoriság alapján újabb kategóriákat lehetne képezni.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• A hacking előzménye
• Jogszabályok
• Kik a hackerek?
• Szociális jellemzők
• Hogyan lesz valakiből hacker?
• Motivációk
• Hackeretika
• A hackerek helye az információs társadalomban
• Melléklet
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Új média

Flammich Mariann:

Hackerek

Terror

Rita D. Jacobs:

Szüntelen zaj

Dessewffy Tibor – Dányi Endre:

A beomló idő és a tecnológia szövedéke

Választás

Angelusz Róbert:

Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

Választási kampány a magyar sajtóban

Kisebbség

Margit Patrícia:

A nők reprezentációja

Jog

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Erőszak

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter:

A kiskorúak védelme és a televízió

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink