   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2002 ősz – Új média rovat Hackerek (7/10)12. Hackeretika Steven Levy Hackers: Heroes of the Computer Revolution című könyvében a hackereket mélységesen antibürokratikus és demokratikus lelkületű emberekként jellemzi. A hackerek önmaguk számára kidolgozott alapelvei a következők:
Ezeket az alapelveket a magyar hackerek is a magukénak vallják, konkrét morális kérdésekről azonban nem foglaltak egyértelműen állást. Arra a kérdésre, hogy elkövetett-e már komolyabb akciót, az általam megkérdezett tíz hacker közül csak hárman válaszoltak nemmel. Közülük ketten nem mondtak semmit, így nem derült ki, hogy intellektuális vagy etikai korlátok miatt, a harmadik viszont azért vigyáz, mert szerinte a nagy dolgokat mindig lefülelik. Vince: „Nem vagyok hülye, hogy azért üljek a Csillagban, hogy száz ember felnézzen rám.” Az etikára vonatkozó kérdésre adott válaszokból az derült ki, hogy minden hackerre érvényes morális szabályrendszer nincs Magyarországon – és feltehetően máshol sem. A tiltások elsősorban belülről fakadnak, bár a csoporthoz való tartozás is szabályozó érvényű. Vannak csoportok, amelyek tiltják az adattörlést, ha nem függ össze a nyomok eltüntetésével, és kivetik maguk közül azt, akit ilyesmin rajtakapnak. Két markáns vélemény van. Az egyik szerint a megtört szerveren komoly kárt nem szabad csinálni, az észrevett hibát tudatni kell, hogy kijavíthassák. Akik ebbe a táborba tartoznak, általában lementik az általuk átírt oldalt is, hogy a rendszergazda azonnal helyreállíthassa, amint észreveszi a betörést. A másik táborba tartozók viszont kihasználják az internet adta anonimitást, szabadnak érzik magukat, élvezik, hogy nem kell úgy viselkedniük, ahogy más viszonyok között. Szerintük mindent szabad, nincsenek korlátok, pusztán gyakorlati megfontolások tartják őket vissza a komolyabb károkozástól: azokat nem keresik annyira, akik nem csinálnak nagyobb bajt. Mint mondják, a nagy hálózatokat nem is érdemes bántani, mert akkor oda a forrás. A magyar hackerek elhatárolják magukat a rossz szándékú számítógépes bűncselekmények elkövetőitől, akiket nem a hackerekhez, hanem a bűnözőkhöz sorolnak. A tevékenységüket szankcionáló törvényekről viszont a többség úgy tartja, hogy van visszatartó erejük, bár esetenként ez csak annyit jelent, hogy hazai szervert nem törnek fel. A következményekkel valamennyi hacker számol, ezért tüntetik el a nyomaikat. Tíz hackerből három időszakos paranoiás tünetekről számolt be. Zénó: „Ha már csörög a telefon, vagy csöngetnek az ajtón, vagy valaki a buszon úgy néz rám, és úgy van öltözve, mint egy állami személy, akkor már félek” Vince: „Bármikor csörög a telefon, soha nem veszem fel, mindig az anyámat kérem meg.” Benedek: „Nem kényelmes lét, ha az embernek mindig menekülnie kell. Meg hogy mindig a nyomok eltüntetésével kell foglalkoznia.” Állandóan kész tervük van arra, hogy mit mondjanak, hogyan viselkedjenek, hová rejtsék a gépüket, ha beállít hozzájuk a rendőrség. 13. Kapcsolattartás, szerveződés A hackerek közötti kapcsolattartás legjellemzőbb módja az internet. A chaten „összejárnak” beszélgetni, információkat cserélni, így előbb-utóbb kialakul egy állandó társaság. Alex: „Az IRC-en bármiről lehet információt kapni, a legfrissebb támadásokról, a legújabb szoftvereket le lehet tölteni. Segítséget lehet kérni, és valaki a végén mindig segít” Általában az azonos vagy hasonló szintű tudással rendelkezők alkotnak egy baráti kört. A baráti körök határai nyitottak; 15-20 fő tartozik egy-egy körhöz. A tagok cserélődnek, bárki felvételt nyerhet, aki kiérdemli, és ha már bejutott, egyenrangúként kezelik. Akit nem fogadnak be maguk közé, azt „ignore-ra teszik”, azaz kizárják a beszélgetésből, amivel elérik, hogy többet ne próbálkozzon. Azok, akik régóta összejárnak a hálózaton, előbb-utóbb személyesen is meg akarják ismerni egymást, de a személyes találkozások ritkábbak, és megelőzi őket a telefonos kapcsolatfelvétel. Mivel egyedül hackelni unalmas, és mindenkinek más és más a tudása, azaz szükség van az összedolgozásra, a baráti körökből két-három fős csoportok szerveződnek. Egy hacker több csoportnak is tagja lehet. Benedek: „Munkamegosztás van. Aki amit tud, azt csinálja, mindenki nem tudhat mindent.” Elemér: „Van olyan, amikor egy konkrét akcióra pár ember összeáll, ilyenkor van az, hogy csoportnevet találnak ki maguknak, mondjuk Pirats. Ezek lehetnek alkalmi csoportok is, attól függ, milyen rendszerről van szó, mert akkor azok az emberek vesznek benne rész, akik ahhoz értenek. Egy másik alkalommal mások. Vannak olyan csoportok, amelyek már több éve léteznek. De mindig jönnek új emberek, a régiek kihalnak.” A tagok élhetnek bárhol a világon, az internet révén napi kapcsolatban állhatnak egymással, így könnyen elképzelhető az is, hogy egy akcióhoz a világ különböző pontjairól toborzódnak a hackerek. Az általam megkérdezett magyar hackerek egyelőre csak az országon belül szerveződnek csoportokká, bár sokan közülük külföldi hackerekkel is felvették már a kapcsolatot. 14. Tíz év múlva A magyar hackerek mindegyike számítógéppel kapcsolatos jövőt képzel el magának, amelyben a hackelés valamilyen szinten része marad az életének. Valamennyien jól kereső rendszergazdaként, biztonsági szakértőként vagy programozóként akarnak majd elhelyezkedni. Ezt egyébként többségük – bár még iskolába jár – már el is érte. A tv2 www.Csiszár.hu internetes oldalát feltörő Haxor Nation Crew tagjai Csiszár Jenőnek küldött levelükben így fogalmaztak: „a csapat összes tagja komoly, felelős posztot tölt be különböző cégeknél, nekünk a hax nem több, mint valami a múltból, ami megragadt bennünk, és amikor nem dogozunk koszos, egyhangú irodáinkban, akkor bizony ezzel foglalkozunk. [...] A mi világunk az internet, és ebből a te kedvedért sem fogunk kifordulni.” Aki korán és intenzíven elkezdi magát beleásni a hackingbe, jó eséllyel indul a munkaerőpiacon.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Új média Flammich Mariann: Terror Rita D. Jacobs: Dessewffy Tibor – Dányi Endre: A beomló idő és a tecnológia szövedéke Választás Angelusz Róbert: Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája Választási kampány a magyar sajtóban Kisebbség Margit Patrícia: Jog Polyák Gábor: Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához Erőszak Szilády Szilvia – Baranyai Eszter: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
