   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2002 ősz – Terror rovat A beomló idő és a tecnológia szövedéke (1/6)„New York piszkos és rendetlen, sosem lehetsz biztos benne, hogy megvan-e még az a vendéglő, ahol olyan jó volt a múlt héten, mert lehet, hogy időközben az egész épületet vagy háztömböt lebontották... ” Umberto Eco, 1995 Az Egyesült Államokat 2001. szeptember ll-én ért terrortámadás a legtöbb társadalomtudós szerint a fejlett világ történelmének jelentős fordulópontját jelenti. Abban már jóval kisebb az egyetértés, hogy mindez mit jelent a jövőre nézve. Kétségtelen, hogy a New York-i és washingtoni tragédia jóval túlmutat önmagán: már az elmúlt egy évben is komoly gazdasági és politikai következményei voltak. Jelen írásunkban a traumatikus szeptember ll-i eseményeknek egy olyan aspektusával foglakozunk, amely a biztonsági és a külpolitikai fejleményekhez képest első látásra kevésbé fontosnak tűnhet. Meggyőződésünk azonban, hogy a tömegkommunikáció mintáinak megváltozása sokat elárul a terrortámadások utáni világ szabályrendszerének átalakulásáról. Az Időtlen Idő felé Manuel Castells (2000) trilógiájában a valósidejű létezést, a real time kapcsolatokat nevezte „Időtlen Időnek”, amely állítása szerint napjaink, a hálózati társadalom egyik meghatározó sajátossága. Azonban az önmagába beomló, időtlenné váló Időt más irányból is meg lehet közelíteni. Eric Hobsbawm (1998) nevezetes könyvében a rövid 20. századról beszél, amely 1914-től1989-ig tartott. Ez a szófordulat azért futhatott be fényes karriert – és vált mára publicisztikai közhellyé mert pontosan fejez ki egy viszonyrendszert, azt az oksági láncot, amely az első világháborútól a hidegháború végéig ívelt. Francis Fukuyama (1994) nem kevésbé híres állítása a történelem végéről – amely mára szintén közhellyé vált – nem azért vált konceptuális üstökössé az 1990-es évek elején, mert valós helyzetleírást, hanem mert vágykiteljesítő projekciós felületet kínált mindazok számára, akik hinni akartak az ellenségek nélküli, győztesen magára maradt liberális demokrácia eszményében. Bár Fukuyama tézisét megjelenése pillanatától számtalan kritika érte, a világpolitikai és gazdasági folyamatok sokáig nem cáfolták. Az 1990-es évek viszsza tekintve a demokrácia terjedésének és a liberális piacgazdaság sikereinek időszakaként vonul majd be a történelembe. Ennek az illuzórikus örökkévalóságnak, a jelen idejű boldog békeidők ígéretének lett egy csapásra vége 2001. szeptember ll-én. Mondhatnánk azt is, hogy a reményekkel teli 21. század ért véget összezsugorodva egy tucat évre 1989 és 2001 között. A valódi nagy kérdés persze az, hogy a valós idő e két értelmezése, a digitális hálózati idő és a történelemnek ez a felpörgő ritmusa hogyan viszonyul egymáshoz, milyen kapcsolat van a két megközelítés között? Az alábbi tanulmányban ezt a kérdést bizonyosan nem fogjuk tudni megválaszolni. Azonban jeleznünk kell ezt az összefüggést annak érdekében, hogy témánk fontossága világosan kirajzolódjék. A szeptember ll-e utáni korszakban – a 22. században? – az információs technológiai átalakulás akár a gazdasági, akár a politikai fejlemények megértéséhez megkerülhetetlenné válik. Bár néhány publicista a Világkereskedelmi Központ (WTC) elleni merényleteket a low-tech győzelmeként írja le a high tech felett, aligha tévedhetnének nagyobbat. A merényletek és előkészítésük a tudatosan alkalmazott low-tech és a legfejlettebb kommunikációs és logisztikai eszközök gondosan megtervezett kombinációjaként működtek. James Beniger (1995) és Andrew Shapiro (1999) azonos című könyveikben egyaránt amellett érvelnek, hogy a technológiai fejlődés néha – a 20. és 21. században előre szalad, és ezt követi az ellenőrzés, a kontroll forradalma. Míg azonban Beniger a technológiák centralizáló hatására hívja fel a figyelmet, Shapiro éppen a decentralizálás, a kompetencia egyéni szintre történő áthelyeződése mellett érvel. Meglehet, ma is ebben az irányban haladunk. Tény, hogy az internet első korszakát a frontier-szellemiség szabadsága határozta meg. Ma számtalan kísérletet látunk arra, hogy a piaci és/vagy politikai erők ellenőrzésük alá hajtsák az internetet. Ezek az ellenőrzésre irányuló próbálkozások hatalmas lökést kaptak szeptember ll-e után. Csakhogy az internetet sajátlagos szerkezeti, hálózati jellege miatt nehezebb lesz ellenőrzés és kontroll alá hajtani, mint bármilyen más korábbi technológiát. Ezzel egyidejűleg alapjaiban rendülhet meg a modern liberális demokráciákban társadalmi cementként jelen lévő és a súrlódásmentes működést lehetővé tevő alkotóelem, Fukuyama egy későbbi könyvének címszereplője, a Bizalom (1997). Az alábbiakban néhány empirikus kutatás nyomán szeptember ll-ének a hétköznapi kommunikáció szövedékére gyakorolt hatását vizsgáljuk. A bevezető bekezdésekben arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy bár ez a téma látszólag nem direkt politikai, mégis az ilyen kutatások elengedhetetlenek az Új Korszak, a szeptember ll-e utáni világ megértéshez. A kommunikációs háló merítése - krízishelyzetben Rendkívüli események bekövetkezésekor általában igen gyorsan megnövekszik a friss információk iránti szükséglet. A tömegkommunikáció működési mechanizmusai iránt érdeklődő szakemberek számára minden ilyen esemény jó alkalom az olyan társadalmi jelenségek megfigyelésére, mint a rémhírterjesztés, a pánik, vagy az információ tömeges áramlásának változása. A rádió és a televízió több évtizedes története során számos olyan esemény történt már, amely hosszú időre (ha nem véglegesen) módosította a tömegkommunikáció addig ismert szabályait. A UCLA Internet Project 2002-ben készült kutatása1 azt bizonyítja, hogy a WTC tornyait és a Pentagon épületét ért szeptember ll-i terrortámadások után az érzelmileg megerősítő tartalmú e-mailek tömeges küldözgetése átalakította a személyközi kommunikáció korábbi mintáit. A több mint százmillió amerikai állampolgárt beterítő e-mail-hullám legalább négy fontos jelenségre hívja fel a figyelmet.
Az egyes jelenségek voltaképpen párhuzamosan jelentkeztek, igazi jelentőségük akkor mutatkozik meg, ha valamennyi hatást együtt vesszük számításba. Ehhez azonban lássuk az egyes állításokat közelebbről.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Új média Flammich Mariann: Terror Rita D. Jacobs: Dessewffy Tibor – Dányi Endre: A beomló idő és a tecnológia szövedéke Választás Angelusz Róbert: Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája Választási kampány a magyar sajtóban Kisebbség Margit Patrícia: Jog Polyák Gábor: Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához Erőszak Szilády Szilvia – Baranyai Eszter: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
