Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 ősz – Jog rovat

Polyák Gábor

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához (3/6)

Kísérletek az információs és kommunikációs szolgáltatások elhatárolására

A globális, egységes szemlélet mellett is csak a pontosan irányzott médiapolitikai beavatkozások lehetnek célravezetők. A digitalizáció éppen azzal okozza a döntéshozó számára a legsúlyosabb nehézséget, hogy nem tűri a világos és egyértelmű határokat. A szolgáltatók érdeke és a jogbiztonság is megköveteli, hogy egy-egy szolgáltatás ne essen több, eltérő követelményeket támasztó jogszabály hatálya alá. Nagyon nehéz azonban megtalálni azokat a tényezőket, amelyek mentén a világos és egyértelmű jogi keretek meghatározhatók lennének.

Szinte biztos, hogy zsákutcába jut a jogalkotó, ha merev törvényi fogalmakkal próbál rendet tenni az információs és kommunikációs szolgáltatások hatalmas választékában. Az első nehézségek már az egyes szolgáltatások körülhatárolásánál jelentkeznek: egy hálózati portál egyetlen domain alatt a legkülönfélébb szolgáltatásokat kínálja, a tájékoztatástól a vitafórumon és e-mail szolgáltatáson keresztül az elektronikus kereskedelemig. Lehet-e ezek alapján a portált egyetlen szolgáltatásként szabályozni? Másrészt viszont ésszerű-e a felhasználó szempontjából egységes szolgáltatást jogilag rengeteg önálló „rész-szolgáltatásként” kezelni? Ugyanezek a nehézségek más digitális szolgáltatáscsomagoknál is felmerülnek.

A különböző információs és kommunikációs szolgáltatások elhatárolásának az Európai Unió dokumentumaiban is alkalmazott módszere alapvetően a tartalom elérés én alapul: eltérő szabályok vonatkoznak az egy pontból egy időben sok felhasználóhoz közvetített szolgáltatásokra (elosztott szolgáltatás), mint azokra, amelyeknél a nyilvánosan elérhető helyen tárolt tartalomhoz a felhasználó kifejezetten erre irányuló cselekményével, tetszőleges időpontban fér hozzá (lekérhető szolgáltatás). Az Európai Unió az első típust mint „televízió-szolgáltatást”, a másodikat mint „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” határozza meg. Ez a különbségtétel azonban lényegében technikai jellegű, és semmit nem mond magáról a tartalomról – ugyanaz a tartalom a hordozó hálózattól függően jogilag eltérően minősül, és más-más követelményeknek kell megfelelnie. Erősen vitatható az az indoklás, amely a tartalomszolgáltatás e két típusát azok véleménybefolyásoló ereje alapján különbözteti meg. A szélessávú technológiák az online szolgáltatások esetében is ugyanazt a minőséget biztosítják, mint a hagyományos műsorterjesztés (érvényesül például a mozgóképek meggyőző ereje), másrészt a digitális média személyre szabottsága az elosztott szolgáltatások vélemény befolyásoló erejét is korlátozza (egyre kevésbé érvényesül az egyidejűség meggyőző ereje).

Elképzelhető a tartalom típusa szerinti különbségtétel. E szerint szigorúbb szabályok vonatkozhatnának azokra a szolgáltatásokra, amelyek hordozótól függetlenül a hagyományos tömegkommunikációs – egyirányú – modellt követik, és enyhébbek az egyéni kommunikációra épülő, fórum jellegű szolgáltatásokra – ekkor azonban egy csoportba kerülnek a televízió-szolgáltatások és az egyéni honlapok. Más elhatárolás szerint azok a szolgáltatások tartozhatnának egy csoportba, amelyek kifejezett célja a nyilvános véleményképzés folyamatának befolyásolása. Lényegében ezt a megoldást alkalmazza az ORTT javaslata az „online hírlap” fogalmának bevezetésével. Kijelenthető-e azonban egy teleshopping televízió-csatornáról vagy egy női portálról, hogy nem célja a vélemények befolyásolása? De – az ORTT-javaslat nyomán – „a közérdeklődésre számot tartó, hír vagy időszerű politikai tartalmú, napi aktuális” szolgáltatásokra szűkítve: alkalmazhatók-e ugyanazok a szabályok (például a helyreigazítás) egy hálózati politikai vitafórumra, mint egy átfogó hírportálra? Az előző két szempont együttes alkalmazásával kiemelhetők az egyirányú és véleménybefolyásoló szolgáltatások – a jogalkotónak ezzel sikerül találnia egy viszonylag jól körülhatárolható szolgáltatáscsoportot, de amikor ide eljut, már nem tudja, hogy mire is jó ez.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A digitális médiáról
• Globális kommunikációpolitika
• Kísérletek
• A szabályozás lehetséges módszere
• Sokszínűség és közszolgáltatás
• Irodalom

Új média

Flammich Mariann:

Hackerek

Terror

Rita D. Jacobs:

Szüntelen zaj

Dessewffy Tibor – Dányi Endre:

A beomló idő és a tecnológia szövedéke

Választás

Angelusz Róbert:

Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

Választási kampány a magyar sajtóban

Kisebbség

Margit Patrícia:

A nők reprezentációja

Jog

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Erőszak

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter:

A kiskorúak védelme és a televízió