Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 ősz – Erőszak rovat

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter

A kiskorúak védelme és a televízió (2/8)

Nézői szokások és műsorkínálat-változás

A média gyermekekre gyakorolt szocializációs szerepe ma már elvitathatatlan. Különösen áll ez a televízióra, amely a családok otthoni szabadidős tevékenységei között mára egyértelműen uralkodó szerepet tölt be. Az az UNESCO megbízásából 1996-1997-ben készült kutatás, amelyben a világ 23 országából összesen több mint 5 000 12 éves gyermeket kérdeztek többek között tévénézési szokásairól, azt az eredményt hozta, hogy a gyermekek 91 százalékának található otthonában televíziókészülék, és legalább 50 százalékkal több időt töltenek a televízió előtt (átlagosan három órát), mint bármely más iskolán kívüli tevékenységgel, beleértve a rádióhallgatást, az olvasást vagy a házi feladat elkészítését. Az öt kontinens országait átfogó vizsgálat arra is rámutatott, hogy az olyan akcióhősöket, mint például a Terminátor, a világ gyermekeinek 88 százaléka ismeri, és az úgynevezett high aggression övezetekben élő gyermekek 51 százaléka, míg az úgynevezett law aggression területeken lakók 38 százaléka tekinti egyúttal példaképének is (Groebel 1998).

A média és különösen a televízió fokozott térnyerése az elmúlt évtizedekben a magyar népesség körében is világosan megfigyelhető jelenség. Bár a televíziózás már az 1980-as évek közepén is meghatározó helyet foglalt el az otthoni szabadidős tevékenységek között, az 1990-es évek végére a ráfordított idő növekedését tekintve szinte minden egyéb szabadidős tevékenységet maga mögé utasított. A felnőtt magyar népesség körében végzett 1986 és 1999 évi időmérleg-felvételek szerint a tévénézésre fordított idő több mint 50 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az 1990-es évek végére napi átlagos ideje a férfiak körében 2 óra 40 perc, a nők körében alig valamivel kevesebb, 2 óra 32 perc volt (KSH 2000). Az AGB Hungary műszeres közönségmérésének 2001-es adatai azt mutatják, hogy napjainkban a felnőttek majdnem 4 és fél órát töltenek naponta a képernyő előtt (AGB Hírek 2002/1). A tévénézésre fordított idő ugrásszerű növekedésének hátterében egyrészt a kereső- és termelőmunkára fordított idő jelentős csökkenése áll, ami a gazdasági rendszer átalakulásával együtt járó munkanélküliségi ráta emelkedésének következménye, másrészt arra vezethető vissza, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók megjelenésével a korábbi televíziós műsorkínálat radikális változásokon ment keresztül (Falussy 1997). Az ORTT és az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja vizsgálata szerint a műsorkínálat mennyisége az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek végéig megsokszorozódott. Az egy hónap alatt sugárzott műsorok száma 855-ről (1985 március: MTV1, MTV2) 4644-re nőtt (2001 március: MTV1, MTV2, Duna TV, tv2, RTL Klub), az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról több mint 93 órára emelkedett (Terestyéni 2001). Az átalakulás a műsorkínálat szerkezetét is érintette, a műsorfolyam egészét tekintve a kereskedelmi adók megjelenésével egyre nagyobb teret kaptak a kevésbé fajsúlyos, könnyű szórakozást szolgáló műsortípusok. Az 1986-os és 2001-es márciusi adatokat összehasonlítva megállapítható, hogy a vizsgált csatornákon² az egyes műsortípusok hosszát alapul véve a filmek és sorozatok aránya 13,9 százalékról 33,7 százalékra növekedett. Az esti főműsoridő műsorkínálatát tekintve pedig (a vizsgálat szerint ez a 19:01-23:00 közötti idősáv) a filmek és sorozatok aránya 3,6 százalékról (1986) 16,4 százalékra (2001), illetve 3,9 százalékról 13,1 százalékra emelkedett. A sorozatok és filmek műfaji-tartalmi típusait vizsgálva a 2001-es adatok szerint az erőszakos cselekményű produkciók (akciófilmek, krimik, horror, thriller, western, háborús filmek) a teljes film- és sorozatkínálat mintegy 19-20 százalékát teszik ki, azonban ezen típusok jelenléte a legnézettebb időszakokban már jóval magasabb. 2001-ben a legnézettebb időszakban sugárzott filmalkotások közel harmadát olyan műfaji-tartalmi típusok alkották, amelyeknek cselekményétől általában nem áll távol a naturalisztikusan ábrázolt erőszak.

Ugyancsak az ORTT megbízásából 1998 nyarán végzett tartalomelemzés szerint a nem-zenei-fikciós műsorszámok (filmek, sorozatok, rajz- és bábfilmek, színházi közvetítések) 65,9 százalékában, azaz közel kétharmadában legalább egyszer valamilyen formában előfordult erőszak (Szilády 1999). A legtöbb erőszak időarányosan (az agresszió időtartamát tekintve) a többnyire gyermekek által nézett animációs filmekben volt jelen, és az erőszakot tartalmazó műsorszámok 28,5 százaléka kifejezetten a gyermekeknek szólt. Ami a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának összehasonlítását illeti, az is kiderült, hogy a vizsgált műsorszámokban előforduló erőszak mért idejének arányát tekintve egy hét alatt kétszer annyi erőszak fordult elő a kereskedelmi csatornákon, mint a közszolgálatiakon. Ez az arány a hétvégi műsorkínálatban már négy és félszer volt magasabb.

Az ORTT kizárólag a két országos kereskedelmi csatorna műsorkínálatára szorítkozó 2000-ben készült tartalomelemzése, amely a nyári és az őszi időszakban is vizsgálta a nem-zenei-fikciós műsorszámok erőszaktartalmát, arra az eredményre jutott, hogy a tv2 műsorszámainak 59 százalékában, az RTL Klub műsorszámainak pedig 69 százalékában fordul elő valamilyen formában erőszak. Mindkét csatornán az erőszakos cselekményt ábrázoló műsorszámok mindössze egynegyede volt figyelmeztető jelzéssel ellátva. A vizsgálat során „durva” erőszaknak minősített jeleneteket tartalmazó műsorszámok 56 (tv 2), illetve 41 százaléka (RTL Klub) került az egyezményes jelölés feltüntetésével adásba. Emellett a tv2 vizsgált műsorszámainak 23 százalékában volt jelen úgynevezett „lágy” szexuális tartalom, valamint 22 százalékában voltak trágár kifejezések hallhatók. Az RTL Klub nem-zenei-fikciós műsorkínálatában a szexuális képsorokat tartalmazó műsorszámok aránya 12 százalékos volt, trágár nyelvezet pedig 11 százalékukban fordult elő (ORTT 2001b).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Nézői szokások
• Szabályozás
• Vélemények a jelzésekről
• A sugárzási időponton alapuló tartalmi korlátozások
• Törvényi szabályozás
• Összegzés
• Irodalom

Új média

Flammich Mariann:

Hackerek

Terror

Rita D. Jacobs:

Szüntelen zaj

Dessewffy Tibor – Dányi Endre:

A beomló idő és a tecnológia szövedéke

Választás

Angelusz Róbert:

Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

Választási kampány a magyar sajtóban

Kisebbség

Margit Patrícia:

A nők reprezentációja

Jog

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Erőszak

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter:

A kiskorúak védelme és a televízió