   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2002 ősz – Erőszak rovat Szilády Szilvia – Baranyai Eszter A kiskorúak védelme és a televízió (3/8)Szabályozás A magyar médiatörvény a kiskorúak szempontjából ártalmas tartalmakra vonatkozóan három rendelkezést tartalmaz. Ezek egyrészt az erőszakos magatartás követendő példaként való bemutatásának tilalmára, másrészt a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas tartalmakra vonatkoznak.3 1999. március 15-tól az országos televíziók egyhangúlag elfogadott önkorlátozó intézkedésében a szabályozás egy új kezdeményezése tűnt fel a gyermek- és ifjúságvédelem terén. Eszerint a műsorszolgáltatók este nyolc óra előtt nem sugároznak életkori korlátozást igénylő filmeket, este nyolc után pedig az ilyen jellegűműsor számokat olyan jelzéssel látják el, mint: kék ▲ – 14 éven aluliaknak nem ajánlott piros ● – csak 18 éven felülieknek ajánlott A műsorszolgáltató maga minősíti a műsorszámokat a két kategória szerint. A jelzést az adott műsorszám elején, valamint a megszakító reklámblokkok, illetve műsorelőzetesek után is megjelenteti. Ha a televízió bemondót alkalmaz, a figyelmet szóban is felhívja. Emellett a korhatár alá eső műsorszámoknál a megadott jelzést a műsorújságokban is feltüntetik. A kiskorú védelme Első lépésben arra a kérdésre kerestük a választ: mindenekelőtt kinek a feladata, hogy a gyermekeket a televízió okozta nemkívánatos hatásoktól megóvja? Tízből hat megkérdezett egyértelműen azon az állásponton volt, hogy elsősorban a szülő felelőssége arról gondoskodni, hogy gyermeke megfelelő műsorszámokat nézzen. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a szülők többsége úgy véli, egyáltalán nincs szükség gyermekeket védő szabályok kialakítására, de sokak szerint a legszigorúbb törvényi előírások sem képesek a szülői odafigyelést helyettesíteni. Fele-fele arányban osztotta meg a feladatokat a szülők és a műsorszolgáltatók között további 36 százalékuk, és csupán négy százalékuk hárította a felelősséget magáról teljes mértékben a műsorszolgáltatóra. Többek között a primer szülői felelősségre vonatkozó magyarázatot látszik alátámasztani az 1. táblázat, hiszen mindössze a szülők tíz százaléka gondolta úgy: a kiskorúak védelmében a televíziók műsorkínálatát nem fontos jogilag szabályozni. Ezzel szemben 37 százalékuk tartotta a jogi szabályozást nagyon fontosnak, további 46 százalék pedig fontosnak. A megkérdezettek hét százaléka nem kívánt vagy nem tudott a kérdésben állást foglalni. A két klasszikus médium – a televízió és a mozi – összehasonlítása során tíz százakkal voltak többen a tévé regulációja mellett, míg a szabályozás szükségességét elvetők tábora összességében közel fele akkora volt. 1. táblázat. Véleménye szerint fontos-e a kiskorúak védelmében a televíziók műsorkínálatát, valamint a mozikban bemutatott filmeket jogilag szabályozni? (%)
Hatból öt megkérdezett annak a véleményének adott hangot, hogy szükség van a televíziók műsorkínálatára vonatkozó szabályozásra. A mozik esetében ez az arány három a négyhez. Az egyházi iskolában tanuló gyermekek szülei sokkal magasabb arányban gondolják azt, hogy a szabályozás mindkét médium esetében nagyon fontos, mint azok a szülők, akik gyermekeiket önkormányzati iskolákba járatják (lásd az 1. ábrát). Ez utóbbiak csoportjában az átlagnál valamivel magasabb arányban tartják szükségtelennek a televíziók szabályozását. Az egyházi iskolákban tanuló gyermekek szülei közül mindenki számára fontos a szabályozás. 1. ábra. A jogi szabályozással kapcsolatos vélemények az iskolatípusok megoszlásában
A szabályozással kapcsolatban az egyik lényeges kérdés az, hogy a leginkább érintettek körében megvan-e a korlátozáshoz ajánlatos társadalmi konszenzus. A másik fontos tényező a szabályozás szükséges mértékéről alkotott álláspontok megismerése. Ennek megállapításához arról is megkérdeztük a mintában szereplőket, hogy „véleményük szerint hány éves korig fontos a kiskorúak védelmével kapcsolatos jogi szabályozás a televíziók, illetve a mozik esetében?” A súlyozott alapmegoszlást vizsgálva mind a tévé, mind a mozi esetében a válaszok többsége a három hagyományos korhatár között oszlik meg (lásd a 2. ábrát). Ezen belül közel azonos azoknak a válaszoknak az aránya, amelyek a két klasszikus médium jogi szabályozásának szükséges felső korhatárára vonatkoznak. A megkérdezettek 31 százaléka a tévé műsorkínálatának szabályozását 14 éves korig tartja szükségesnek, a filmszínházakban bemutatott filmek esetében pedig ez az arány 28 százalékos. Valamivel magasabb arányban, 29-30 százaléknyian voltak azok, akik mindkét médiumra vonatkozóan a 16 éves felső korhatárt tartanák megfelelőnek. A tévé esetében a megkérdezettek 23 százaléka, a mozinál 26 százalékuka teljes nagykorúságig kiterjesztené a korlátozásokat. Ugyanakkor a válaszok megoszlását az iskolatípusok bontásában vizsgálva kitűnik, hogy az egyházi iskolákban tanuló gyermekek szülei mind a televízió, mind a mozi esetében a szabályozás életkori kiterjesztését tekintve az átlaghoz képest jóval szigorúbb állásponton vannak. Minden második megkérdezett a 18 éves korhatárt vélte megfelelőnek, szemben az önkormányzati iskolákba járó gyermekek szüleivel, akik közül csupán minden ötödik, illetve negyedik volt ugyanezen a véleményen. 2. ábra. „Az Ön véleménye szerint hány éves korig fontos a kiskorúak védelmével kapcsolatos jogi szabályozás a televíziók, illetve a mozik esetében?”
Bár a szabályozás fontosságának megítélése kapcsán a megkérdezettek a két klasszikus médium közül a televízió szabályozásának némileg nagyobb fontosságot tulajdonítottak, nem mondható el ugyanez a szabályozás mértékéről. A továbbiakban kizárólag azon szülők korhatárra vonatkozó válaszait dolgoztuk fel, akik a szabályozást előzőleg nagyon fontosnak, illetve fontosnak ítélték. A 3. ábra – a „nem tudom” válaszok kizárásával – ezek megoszlását szemlélteti. 3. ábra. A kiskorúak védelmével kapcsolatos jogi szabályozás felső korhatára a televíziók, illetve a mozik esetében a jogi szabályozást nagyon fontosnak/fontosnak megítélők megoszlásában
Amint a 3. ábra is mutatja, a szülők véleménye a három tradicionális korosztály között ez esetben is erősen megoszlik. Csupán a televíziónál állapítható meg, hogy a szabályozást nagyon fontosnak tartó szülők magasabb arányban tartják a korlátozásokat egészen a teljes nagykorúságig szükségesnek. A mozik esetében ilyen összefüggés nem állapítható meg. Bár a mozikban bemutatott filmeknél valamivel többen gondolják úgy, hogy a szabályozás kapcsán kiszabható felső korhatárként a 18 év (34,7 %) lenne megfelelő – szemben a televízióknál adott válaszok arányával (29,1 %) –, a kapott értékek közötti differencia meglehetősen alacsony, alig haladja meg az öt százalékot. Ezzel szemben a televízióra és a mozira vonatkozó vélemények közötti átfedés – a kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozás felső életkori határát illetően – itt a legmagasabb: 95,4 százalékos. A fenti eredményekből az állapítható meg, hogy a szülői vélekedéseket nem befolyásolja a recepció formája, a megkérdezettek általában nem tulajdonítanak a tévének a gyermekek szempontjából nagyobb potenciális veszélyt, mint a mozinak. Mivel a megkérdezett szülők nem tartják szükségesnek a két médium valamelyikének szigorúbb szabályozását, célszerűnek látszik a mozikban bemutatott filmek korhatári megállapításait, valamint ezek televíziós sugárzásával kapcsolatos törvényi korlátozásokat a nemzetközi tapasztalatokat és példákat4 is figyelembe véve valamiképp összehangolni.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Új média Flammich Mariann: Terror Rita D. Jacobs: Dessewffy Tibor – Dányi Endre: A beomló idő és a tecnológia szövedéke Választás Angelusz Róbert: Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája Választási kampány a magyar sajtóban Kisebbség Margit Patrícia: Jog Polyák Gábor: Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához Erőszak Szilády Szilvia – Baranyai Eszter: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
