Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 ősz – Erőszak rovat

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter

A kiskorúak védelme és a televízió (7/8)

Összegzés

Jelen kutatásunk Magyarországon – tudomásunk szerint – először kísérelte meg a kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakkal kapcsolatos szülői vélemények feltérképezését. Eredményeink azt mutatják, hogy a budapesti általános iskolások szüleinek körében a műsorkínálatban bekövetkezett változások nyomán jelentősen felértékelődött a kiskorúak védelmének problematikája. A szülők döntő többsége tisztában van azzal, a televíziók műsorkínálatában előforduló erőszak, szexualitás, valamint trágár, durva beszéd a műsorszolgáltatók nézőkért folytatott kiélezett harcának a következménye azért, hogy a kínálatot minél izgalmasabbá, meghökkentőbbé tegyék. Ugyanakkor a kiskorúakra feltételezhetően káros befolyást gyakorló televíziós tartalmak közül egyértelműen az erőszakot ítélték a gyermekek szempontjából a leginkább ártalmasnak, sőt, a probléma nagysága kapcsán a többség annak a véleményének adott hangot, hogy az már társadalmi méreteket öltött. Kevésbé gondolták azt, hogy az erőszak hatása a társadalomban generalizáltan jelentkezik, sokkal inkább egyetértettek azzal, hogy az elsősorban a gyermekekre ártalmas. A lehetséges konkrét ártalmakkal összefüggésben a szülők körében az a leginkább elfogadott nézet (55 %), hogy az erőszak gyakori látványa az embereket arra tanítja: az erőszak a konfliktusok megoldásának elfogadható és hatékony eszköze. Ezzel szemben szinte elenyésző arányban (6 %) voltak azok, akik az erőszaknak pozitív hatást tulajdonítottak.

Bár a megkérdezetteknél a szülői kontrollt elősegítő eszközök megítélése egyértelműen pozitív attitűdökről árulkodott, a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozások ismertségében jelentős deficitet lehetett felfedezni. Nagyobb tájékozottságot mutattak az országos médiumok által bevezetett önkorlátozó intézkedéseket illetően, mint az a törvényi szabályozás kapcsán tapasztalható. Igaz, arról nem kérdeztük a szülőket, vajon tudják-e, a figyelmeztető jelzések használatát érintő panaszaikkal kihez fordulhatnak, de – mivel a minősítést végző kilétével csak kevesen vannak tisztában – valószínűleg a kérdés további hiányokat tárt volna fel.

A műsorszolgáltatók önszabályozásra irányuló törekvései mindenképpen dicséretesek, ugyanakkor hiányzik egy lényeges elem, mégpedig a kritikával élők visszajelzésének lehetősége, miután az önként vállalt korlátok betartását hatósági eszközzel nem lehet biztosítani. A műsorszolgáltató önszabályozásának természetesen helye van a médiaszabályozásban, de működése elsősorban a nyilvánosság kényszerítő erején múlik. Amíg a tévénézők nem kapnak kellő tájékoztatást és felvilágosítást a gyermekek és szülők érdekeit szolgáló jogi rendelkezésekről, illetve a különböző participációs lehetőségekről, továbbra is a felülről jövő jogi lépések jelentik a megoldást számukra.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Nézői szokások
• Szabályozás
• Vélemények a jelzésekről
• A sugárzási időponton alapuló tartalmi korlátozások
• Törvényi szabályozás
• Összegzés
• Irodalom

Új média

Flammich Mariann:

Hackerek

Terror

Rita D. Jacobs:

Szüntelen zaj

Dessewffy Tibor – Dányi Endre:

A beomló idő és a tecnológia szövedéke

Választás

Angelusz Róbert:

Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

Választási kampány a magyar sajtóban

Kisebbség

Margit Patrícia:

A nők reprezentációja

Jog

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Erőszak

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter:

A kiskorúak védelme és a televízió