Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tél – Történelem rovat

Sipos Balázs

Irodalom és újságírás viszonya a 20. század első felében Magyarországon (6/7)

Összegzés

A magyar sajtó történetével foglalkozók között mindenkor voltak, akik amellett érveltek, hogy már a sajtó létrejötte is azt mutatja: semmi kapcsolata sincs az irodalommal. Működésében ugyanis nem az irodalolmnak, hanem már kezdettől a tájékoztatásnak, a befolyásolásnak az igénye ragadható meg (Dezsény 1946). Ez persze igaz, hiszen már az első magyarországi újságlevél készítője is tájékoztatni kívánt (egy Konstantinápoly felett feltűnt üstökösről), Rákóczi udvari újságja pedig valóban befolyásolni akart. A folyó-írás azonban csak a tömegsajtó korában „szakadt el” a könyvtől, akkor, amikor a történeteket már iparszerűen állították elő.

Az irodalom és az újságírás kapcsolata, kapcsolatának változása nem csupán elméleti problémaként lényeges. Mert amennyiben azt gondoljuk: e két tevékenység valójában egy, akkor az újságírás professzionalizálódását másként kell elképzelnünk, mint akkor, ha elfogadjuk Thienemann Tivadar álláspontját az idő-sajtó„különvaló természetét” -éről.

Miről is van szó? Egy-egy tevékenység űzőinek laikusból profivá válása egy olyan történeti folyamat, amelynek során különböző és egyre több jellegzetesség „rakódik rá” az adott szakmára. A kiindulópont a munkavégzés valamilyen differenciálódása, például az a pillanat, amikor a nyomdászok, a postamesterek „elkülönülnek” azoktól, akik a tartalmat előállítják. A professzionalizálódás folyamata során kialakul a tevékenységet űzők csoporttudata, felismerik, hogy (szakmai) érdekeik és problémáik közösek, megalakítják érdekvédelmi szervezeteiket. Ennek, illetve a képzésért felelős intézménynek két alapvető funkciója is lesz: kialakítják a szakmai viselkedési kódokat és – ezek alapján – minőségi szűrőként múködnek (Lauk & Hoyer 1995).

Az újságírás professzionalizálódása annyiban tűnik sajátosnak, hogy van két olyan tevékenység, amelytől csak későn különült el: a politizálástól és a prózaírástól. Az újságírás határai ebben a két irányban sokáig elmosódottak voltak. Magyarországon nagyjából egy időben, a századfordulón-századelőn történt meg a változás, amikor a lapkiadás üzleti szempontjai miatt elvált egymástól a politika, az irodalom és az újságírás. Igaz, csak ideiglenesen…

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Hír és aktualitás
• Írók a redakciókban
• A leköpni való hírlapírói munka
• Az életmódközösség
• Összegzés
• Irodalom

Valóság

Szigeti Péter:

Big Brothel

Zsolt Péter:

A „Big Brother” szociálpszichológiája

Jenei Ágnes:

Több, mint kukkolás

Térkép

Törőcsik Ferenc:

Szerbiai sajtópropaganda az 1990-es évek elején és közepén

Pásztor Gyöngyi – Péter László:

A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási szokásai

Történelem

Sipos Balázs:

Irodalom és újságírás viszonya a 20. század első felében Magyarországon

Kádár Judit:

„Otthonod az uradé”

Új média

Bayer Judit:

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze

F. Tóth Krisztina:

Könyv, szöveg, dokumentun, e-könyv

Közszolgálat

Domány András – Mádl András:

A Kossuth téri tüntetés és a magyar rádió