Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tél – Új média rovat

Bayer Judit

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze (2/8)

Gyermekvédelem a neten

Leslie Haddon tanulmánya szerint a szülők nem aggódnak, amikor kiskorú gyermekeiket hagyják a saját szobájában tévézni, mert értelmes és válogatni képes médiafogyasztóknak tartják őket.4 Egy izraeli felmérés szerint a szülők 67 százaléka teljesen megbízik abban, hogy a gyermek helyesen viselkedik internetezés során. Az internettel kapcsolatos félelmek 60 százalékát képezi, hogy a felnőttek kihasználják a gyermeket, 30 százalékát, hogy a gyermek elmagányosodik, és csupán 27 százalék a szexuális ábrázolások miatti aggodalom. A szülők a beszélgetést kétszer olyan gyakran alkalmazzák a gyermek médiafogyasztási szokásainak alakítására, mint a közvetlen tiltást – úgy gondolják, hogy a gyermek hallgat rájuk a tekintetben, hogy mi a helyes és mi nem.5

Ugyanakkor a tanulmány megemlíti azt a folyamatos „gerillaháborút” is, amelynek során a gyermekek a tiltások ellenére is folyamatosan igyekeznek saját döntéseiket érvényesíteni a szülőéivel szemben. A gyermekek kortársaik körében társadalmi elismertséget nyernek tiltott cselekedetek megvalósítása révén.

Természetesen az internetet rosszindulatú emberek is használják, és az ezek elleni védekezésre ugyanúgy fel kell készíteni a gyermeket, mint arra, hogyan viselkedjen, ha idegen felnőtt közeledik hozzá. Jim Hopper kutató szerint viszont hiába készítjük fel a gyermeket arra, hogyan kezelje tudatosan az internetet, hiszen váratlanul – akár reklám formájában is – feltűnhet zavarba ejtő tartalom, például „A szex, ahogy a férfiak igazán szeretik” című, felnőtteknek szóló ismeretterjesztő irodalom.6

A politikai okokból ellentmondásos vagy jogellenes tartalom is utat találhat a gyermeki tudatlanság felé: megtörtént eset, hogy a Holocaustról szóló házi dolgozathoz a gyermek Holocaustot tagadó oldal tartalmából merített forrást.7

Az Internet Tartalom Osztályozó Egyesület (Internet Content Rating Association, ICRA) saját honlapjának szinte minden egyes oldalán felhívja a figyelmet arra, hogy a filter nem pótolja a szülői irányítást. Ezen kívül közzétesz egy gyermekeknek szóló Chartát/ Alkotmányt, amely rövid és érthető formában tartalmazza a szörfölő gyermek jogait; ezek között a legfontosabb az, hogy „jogom van biztonságban lenni és biztonságban érezni magam a neten”. 8

Az amerikai törvényhozás törvényi úton kívánta megoldani a helyzetet, sikertelenül. A Kommunikációs Illemtörvény (Communication Decency Act, CDA) szankcionálni kívánta mindazokat, akik annak tudatában, hogy a felhasználó gyermek, mégis hozzáférhetővé teszik számára az illetlen tartalmat. Az Európai Unió jogalkotása inkább az önszabályozást és a filterek alkalmazását ösztönzi. 9

Az illetlenség nem bűncselekmény

A Kommunikációs Illemtörvény az 1996-ban elfogadott telekommunikációs törvénycsomag részét képezte. Célja az volt, hogy megvédje a kiskorúakat az illetlen közlésektől. Az obszcén tartalom tilalma alkotmányos keretek között elfogadott az Egyesült Államokban, ahol az obszcenitást egy egzakt, négy lépésből álló teszt alapján állapítják meg,10 de az „illetlen” (indecent) kifejezés nincs meghatározva. A törvény szerint mindenki, aki illetlen tartalmú információt küld olyan személynek, akiről tudja, hogy kiskorú, büntetést érdemelt volna. A törvény azonban nem lépett életbe, a következők miatt.

Mivel az illetlenség fogalma definiálatlan, a törvényi tényállás nyitott marad. Az egyes államokban a kiskorúság korhatára is változhat. A törvény csak az amerikai tartalomszolgáltatókra és az amerikai kiskorúakra vonatkozna – azt azonban nem lehet biztosan meghatározni, hogy honnan jelentkezik be a felhasználó. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság az Amerikai Szabadságjogi Társaság (American Civil Liberties Union, ACLU) indítványára hatályon kívül helyezte a törvényt.11 Egyhangú határozatának indokolásában kifejtette, hogy az internet olyan egyedi és új médium, amely teljes alkotmányos védelmet érdemel, és hogy a kérdéses jogszabály az internet alkotmányos tartalmát leszűkítené arra, ami csak gyermekek részére alkalmas. Mivel a zónák elkülönítését az interneten nem lehetett megoldani, különösen mert a felhasználóról nem lehet biztosan megállapítani, hogy gyermek-e vagy sem, a jogszabály következményeképpen az egész internetet a gyermekek szempontjai szerint kellett volna alakítani, ezzel viszont a médium sokszínűsége drámaian csorbult volna. Hozzátette, hogy az eddigi médiumoktól eltérően az internet nem olyan mértékben tolakodó, mint a televízió, véletlenül csak ritkán tűnik fel tartalom, és lehetséges a felhasználót figyelmeztetni, mielőtt illetlen tartalom tárul fel előtte, ezért a jogszabály szigorúbb lenne, mint bármely eddigi szóláskorlátozás.12

A gyermekvédelmi törvény (Child Online Protection Act, COPA)

Az amerikai kormány 1998-ban tett második kísérlete nem sokban különbözött az első, szerencsétlen sorsú próbálkozástól, de valamivel kifinomultabb szabályozást igyekezett megvalósítani: életkor-igazoló program felállítását követelte.13 A törvény előírása szerint az a személy, aki kiskorúak számára rájuk nézve káros információt tesz elérhetővé, bűncselekményt követ el, és napi 150 000 dollár bírsággal sújtható minden egyes nap jogsértésért, illetve hat hónap szabadságvesztéssel bűntethető.14 A jogszabály javaslatokat is tett arra, hogyan bizonyosodjanak meg arról, hogy az illető, aki a hálózaton keresztül kéri az információt, nem kiskorú: (a) hitelkártya vagy (b) azonosító szám használatával, illetve (c) más alkalmas módon – tehát végül nyitva hagyta az erre fennálló lehetőségeket. A kormány szerint a jogszabály csak a kereskedelmi céllal pornográfiát terjesztő szolgáltatókra vonatkozott volna, a bíróság szerint azonban nem tartalmazott olyan kitételt, amely ennek megfelelően leszűkítette volna a hatáskörét. A törvényt ebben az esetben is az ACLU támadta meg, akárcsak a CDA-t. Érvelése szerint a törvény betartása különös terhet helyezett volna a tartalomszolgáltatókra, mivel életkor-igazoló programok telepítésére kényszerítette volna őket. Ezek után viszont egy adatvédelmi rendszer létrehozására lett volna szükség, hogy az így nyert adatok védelmét biztosítsák. A felnőtt ügyfelek esetleg inzultusként élték volna meg azonosításukat, és ez a forgalom csökkenését okozhatta volna. Továbbá túlságosan tág körben korlátozta volna az információáramlást, mivel elég lett volna az, ha az információ bármi olyat tartalmaz, ami kiskorúak számára káros, ennél tágabb fogalmat pedig nehezen lehetne találni. Az ACLU által képviselt szervezetek szerint honlapjaikon orvosi, szexológiai és művészi témájú tartalom található, továbbá melegeknek és leszbikusoknak szóló információk, amelyeket a törvény alapján el kellett volna látni az említett védelmi rendszerrel.

Ezen kívül a rendszer nem nyújtott volna hatékony védelmet a felnőttek hitelkártyájával visszaélő gyermekek számára sem. Sőt, a bíróság arra is rámutatott, hogy minden hasonló próbálkozás csak az Egyesült Államokban készített oldalak ellen nyújt védelmet, mivel a jogszabályok csak az állam területén hatályosak. Minden más országban feltett káros tartalom azonban továbbra is akadálytalanul hozzáférhető lenne. Ennek következtében tehát a korlátozás még csak hatékonynak sem volt tekinthető.

1999-ben egy philadelphiai bíróság ideiglenes intézkedésében megtiltotta a jogszabály alkalmazását, elfogadva az ACLU érvelését. 2000 júniusában egy másik bíróság kimondta a jogszabály alkotmányellenességét, mondván, hogy az a földrajzilag létező legszigorúbb normákhoz igazítaná az internet tartalmát. Az Igazságügyi Minisztérium azonban fellebbezett a döntés ellen, az ACLU, az Electronic Frontier Foundation (Elektronikus Határ Alapítvány, EFF) és az Electronic Privacy Information Center (Elektronikus Magánélet Információs Központ, EPIC) nevű szabadságjogokért küzdő civil szervezetek pedig közös ellenkérelmükben annak fenntartását kérték. A Legfelsőbb Bíróság 2002 májusában fenntartotta a korlátozást, de nem tárgyalta az ügyet érdemben, hanem alsóbb bíróságot utasított erre. 15

A szövetségi eljárást megelőzte több helyi, egyes államok által kibocsátott hasonló tartalmú jogszabály sikeres megtámadása. Az ACLU szerint e perek sikerének fő oka az volt, hogy lehetetlen a felhasználó életkorát hitelesen meghatározni, akárcsak a felhasználó tartózkodási helyét.16

E második sikertelen próbálkozás után a Kongresszust még azzal is megvádolták, hogy a gyermekvédelmi szabályozás kvótáját akarják csupán betölteni, nem törődve az eredmény szakmai helyességével.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.