Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tél – Új média rovat

Bayer Judit

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze (3/8)

A Yahoo!-ügy

A jogi probléma egyik oka, hogy a gyermekekre káros tartalom nem jogellenes, hiszen felnőttek számára nem tilos sem az előállítása, sem a „fogyasztása”, és hivatalosan nem tekintik társadalmilag károsnak. Akármilyen is az erkölcsi megítélése, stabil és jelentős igény mutatkozik rá, és tény, hogy a szexuális jellegű vizuális és más tartalomipar virágzik. Emiatt úgy kellene gyermekek számára korlátozni az érintett tartalmakat, hogy azok a felnőttek számára továbbra is hátrányok nélkül hozzáférhető maradjanak, és az eljárás a tartalomszolgáltatóra se rójon túlzott terhet, hiszen alkotmányosan védett tartalmakról van szó.

A másik probléma az, hogy az internet határokon átívelő jellege miatt a jogellenesség tartalma országonként más és más. Ami az egyik országban jogellenes, nem szükségszerűen az a másikban, ezt szemlélteti a Yahoo!-ügy. 2000 májusában a francia Rasszizmus és Antiszemitizmus-ellenes Liga (LICRA) és a Francia Zsidó Diákok Szövetsége (UEJF) eljárást kezdeményezett a Yahoo! Inc és annak francia leányvállalata, a Yahoo France ellen, mivel náci emléktárgyakat kínáltak megvételre aukciós weboldalukon. A francia bíróság megállapította, hogy francia állampolgárok jogsértést követnek el, amikor hozzáférnek a weboldalhoz, megsértik az ország „kollektív emlékezetét”, s hogy a hasonló tárgyaknak már a bemutatása is a francia büntető törvénykönyvbe ütközik. Ezért a bíróság elrendelte, hogy a Yahoo! tegyen meg minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy ne lehessen ilyen oldalakhoz hozzáférni. Ezenkívül arra kötelezte a Yahoo France vállalatot, hogy az oldal meglátogatása előtt figyelmeztesse a felhasználókat a veszélyekre. A Yahoo! azonban nem ismerte el a francia bíróság joghatóságát, mivel az Egyesült Államokban végzi tevékenységét, ott vannak a szerverei, és tartalmát elsősorban amerikai állampolgároknak szánja. Kijelentette, hogy a francia bíróság határozatát egyébként sem lehetne az Egyesült Államokban végrehajtani, mert a szólás szabadságot védő első alkotmány-kiegészítésbe ütközik. A szakértői vélemény megállapította, hogy a francia felhasználók 30 százalékáról nem állapítható meg, hogy Franciaországból csatlakoznak-e a webre. A francia bíróság azonban nem fogadta el a Yahoo! kifogását, és kötelezte, hogy három hónapon belül hajtsa végre a határozatot, különben napi 100 000 frank bírságot kell fizetnie. Végül a Yahoo! bejelentette, hogy a jövőben nem fogja hagyni, hogy náci és Ku-Klux-Klan emléktárgyakat jelenítsenek meg a weboldalain, és erőteljesebben fogja szűrni és ellenőrizni oldalait. Egyúttal azonban arra kért egy amerikai bíróságot, hogy mondja ki: a francia döntés ellentétes az amerikai alkotmánnyal, és hogy a francia bíróságnak nincs joghatósága egy amerikai vállalat felett. 2002 májusában az ACLU vezetésével egy sor civil szervezet, valamint az internet szabadságában érdekelt gazdasági társaságok egy csoportja külön-külön a bíróság elé terjesztette álláspontját (az Egyesült Államokban bevett úgynevezett amid curiae, azaz önkéntes szakvélemény formájában). Ebben a civil szervezetek kifejtik, hogy míg az Egyesült Államok letette a garast az internet szabadsága mellett, bizonyos államok korlátozzák azt saját területükön. Egyes iszlám országokban a szexuális jellegű tartalom jogellenes, és ennek címén állami filtert szerelnek fel az országos központokra. Ezeket a filterek azután nemcsak a szexuális tartalom szűrésére alkalmazzák, hanem politikai cenzúrára is. Kína politikai jellegű tartalmakat is illegálissá nyilvánított. Ha precedens teremtődik arra, hogy országhatárukon kívül is saját szájuk íze szerint korlátozzák a máshol közzétett tartalmat, annak beláthatatlan következményei lennének.¹⁷

Az internet területfelettisége által felvetett kérdések

Egyrészről fennáll az igény az internet teljes információtömegéhez való korlátlan hozzáférésre. A fejlett demokráciákban érvényben lévő emberi jogok szerint a kifejezés szabadságát csak mások jogainak védelmében szabad korlátozni. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény tesztje szerint csak akkor, ha a sérelmet szenvedő emberi jog az adott esetben fontosabb, mint a korlátozott, ha a korlátozás arányos a sérelemmel, szükséges egy demokratikus társadalomban, és hatékonyan képes megvédeni a védett emberi jogot.¹⁸

Másrészt viszont a felhasználók részéről megjelent az igény arra, hogy gyermekeiket úgy engedjék az internet áldásos hatásaiból részesülni, hogy biztonságban tudják őket a személyiségfejlődésükre ártalmas tartalmakról. További igény merül fel az államok részéről is arra, hogy nemzeti joguknak érvényt szerezzenek, és szankcionálják a felségterületükön megjelenő illegális tevékenységet, amelybe a tiltott tartalom közlése is beletartozik. Ennek egyik megoldását bonyolult jogsegélyrendszerek kifejlesztése jelenti. A számítógépes bűncselekmények üldözésének és büntetésének harmonizálása céljából alkotta meg az Európa Tanács a Számítógépes Bűnözés Elleni Egyezményt (Cybercrime Convention), amelyet 2001 novemberében fogadtak el Budapesten. Az egyezmény akkor lép életbe, ha öt állam, közülük legalább az Európa Tanács három tagállama ratifikálta. Bár szinte az öszszes tagállam, valamint Kanada, Japán, Dél-Afrika, és az Egyesült Államok is aláírta, csupán Albánia és Horvátország ratifikálta, ezért az egyezmény még nem lépett életbe.¹⁹ A szabadságjogokért küzdő amerikai szervezet, az American Civil Liberties Union (ACLU) súlyosan kifogásolta az Egyesült Államoknak az egyezményhez való csatlakozást, mert az nem tartalmazza a duális jogellenesség feltételét.²⁰ Értelmezésük szerint az Egyezményben a tagállamok vállalják a kiadatást akkor is, ha a cselekmény csak az egyik országban jogellenes. Tehát egy amerikai állampolgár kiadható, ha olyan cselekményt követ el, amely egy tagországban bűncselekmény, azonban az Egyesült Államokban nem az. Nem is beszélve arról, milyen beláthatatlan következményei lennének ennek, ha elnyomó rendszerű országok is csatlakoznának az egyezményhez.²¹ Mivel az egyezménynek éppen az a célja, hogy harmonizálja a bűncselekményi tényállásokat, tehát ugyanazok a cselekmények minősüljenek bűncselekménynek az egyes tagállamokban, az aggodalom nem tűnik indokoltnak.

A nem jogellenes, csupán gyermekekre káros tartalmak esetében a szolgáltatókra terhelt bonyolult ellenőrzési mechanizmus helyett a felhasználó – ez esetben a szülő – általi szűrés mutatkozik a legkedvezőbb megoldásnak.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezetés
• Gyermekvédelem a neten
• A Yahoo!-ügy
• A filterek típusai
• Címkézés
• Kötelező szűrés
• Következtetések
• Irodalom

Valóság

Szigeti Péter:

Big Brothel

Zsolt Péter:

A „Big Brother” szociálpszichológiája

Jenei Ágnes:

Több, mint kukkolás

Térkép

Törőcsik Ferenc:

Szerbiai sajtópropaganda az 1990-es évek elején és közepén

Pásztor Gyöngyi – Péter László:

A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási szokásai

Történelem

Sipos Balázs:

Irodalom és újságírás viszonya a 20. század első felében Magyarországon

Kádár Judit:

„Otthonod az uradé”

Új média

Bayer Judit:

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze

F. Tóth Krisztina:

Könyv, szöveg, dokumentun, e-könyv

Közszolgálat

Domány András – Mádl András:

A Kossuth téri tüntetés és a magyar rádió