Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tél – Új média rovat

Bayer Judit

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze (6/8)

Kötelező szűrés a közkönyvtárban, iskolában

Az Egyesült Államok megkísérelt bevezetni egy jogszabályt, amely szerint azok a könyvtárak, amelyek állami támogatást kapnak, kötelesek szűrőrendszert múködtetni a köz számára rendelkezésre álló számítógépeken. A bíróság azonban 2002. május 31-én megsemmisítette ezt a jogszabályt a könyvtárszövetség, az ACLU és számos egyéni felperes indítványára. A kilenc napig tartó érvelés során felvonultattak számos olyan oktatási, orvosi, művészi célú weboldalt, amelyet a könyvtárak által használandó szűrőrendszerek indokolatlanul blokkoltak. A bíróság végül több, mint száz oldalra rúgó indokolásában kimondta, hogy legalább tízezer oldalt szükségtelenül blokkolnának a szűrőrendszerek, és ezzel indokolatlanul korlátoznák a kifejezési szabadságot. A Multnomah megyei könyvtár igazgatója szerint más eszközökkel kell megakadályozni azt, hogy a gyermekek pornográf tartalommal találkozzanak az interneten. E célból ismertetőket, tájékoztatókat kellene rendelkezésre bocsátani, tréningeket szervezni, megfelelő weboldalakat ajánlani a könyvtárlátogatóknak, és segíteni nekik a böngészésben, valamint lehetővé tenni az önkéntes szűrőprogram-használatot a kötelező helyett.44 A szakértői anyagok felsorolnak számos oldalt, amelyet a szűrőprogramok indokolatlanul szűrnek, például egy örmény ételküldő-szolgálatot, gyermekpornográfia ellen küzdő szervezetet, egy angol nyelvű arab online újságot stb. A kormány azonban megtámadta a bírósági határozatot, ezért még nincs végleges döntés az ügyben.45

2002 szeptemberében az amerikai kormány kötelezővé tette a szűrőprogram használatát az iskolai számítógépeken azon iskolákban, amelyek állami támogatást, vagy internet-szolgáltatási kedvezményeket kapnak. Az ACLU a Fiatalok Szólásszabadság Hálózatával (Youth Free Expression Network, YFEN), valamint diákokkal, szülőkkel és oktatókkal együtt követeli, hogy töröljék el a szabályt. Érvelésük szerint az intézkedés növeli a digitális szakadékot azok között a diákok között, akiknek otthon is van lehetőségük szabadabban hozzáférni az internethez, és hátrányos helyzetbe hozza a támogatásra rászoruló iskolákat. A szűrőt készítő magánvállalkozásokra bízza annak eldöntését, hogy mit olvasson vagy tanuljon a diák – kifogásolja a Szólásszabadság Projekt (Free Expression Policy Project) vezetője. Például egy diák nem talált anyagot házi dolgozatához a terrorizmusról, mert a szűrő blokkolta az erről szóló oldalakat.46

Egy jó szűrőprogram követelményei

Milyen legyen egy szűrőprogram? Az első, szókeresésen alapuló program óta eltelt fejlődés után ma még mindig azt kell mondanunk, hogy a szűrés ideologikus, elfogult, és viszonylag érzéketlen a kontextusra. Valószínűleg sosem lesz elég komplex vagy bonyolult ahhoz, hogy e jellemzők mindegyikétől megszabaduljon. Az Ausztrál Médiahatóság (Australian Broadcasting Authority) megrendelésére készült filterelemző tanulmány röviden „lehetetlennek” nevezi a tökéletes szűrést.47

A Free Expression Policy Project 200l-ben végzett egy felmérést, amelyben tizenkilenc általánosan használt szűrőt értékelt.48 Terjedelmes jelentésében többek között a hibásan blokkolt oldalak közül is megemlíti a jelentősebbeket. Ilyen például az ENSZ AIDS-jelentése, fotógalériák, Hiroshima város oldala, Van Gogh oldalak, egy monogámiát hirdető oldal, valamint a meleg és leszbikus oldalak többsége. De ide tartozik az Amnesty International egyik oldala is, amelyen a „legalább 21”49 kifejezés szerepel, amelyet a CYBERsitter szűrőprogram gyanúsnak talált.

Mégis mit lehet azért tenni, hogy a szűrő hatékonyan végezze feladatát, de ne korlátozza a kifejezés szabadságát a kelleténél jobban?

1. Alapvető igény, hogy közvetlen végfelhasználó (end-user) legyen jogosult azt kezelni. Aki a filter felett ellenőrzést gyakorol, mások információhoz való hozzáférésének jogát korlátozza. Egyes magánintézmények azonban, mint például a munkahelyek, meghatározott céllal nyújtanak internet-hozzáférést, és nem kívánják megengedni, hogy a számítógépeiket a felhasználók más célra használják, mint amire ők szánták, vagy hogy a használók az idejüket más dologgal töltsék, mint ami a munkájukkal van összefüggésben. Ez nem tartalom-alapú korlátozás, hanem az anyagi forrásokkal és az idővel való rendelkezés, ezért nem ütközik az alkotmányba, amíg a felhasználónak más lehetősége is marad arra, hogy információt szerezzen.

2. A második követelmény az, hogy a szűrő működése átlátható legyen, tehát információt adjon arról, mikor és miért blokkolt egy oldalhoz való hozzáférést. Ellenkező esetben a felhasználó tényleges információhiányba kerül, a filter félrevezeti őt, mert azt hiszi, hogy a keresett tartalom nem is létezik. Ehelyett a filternek tájékoztatást kell adni arról, hogy melyik szűrő milyen szempontja miatt nem enged hozzáférést az oldalhoz, és fel kell kínálnia a lehetőséget a szűrés kikapcsolására.

3. Mivel nap mint nap számtalan új oldal keletkezik, számolni kell azzal, hogy mindig nagyszámú címkézetlen oldal lesz. Ezért a programnak nem szabad kiszűrni a címkézetlen oldalakat, hacsak a felhasználó kifejezetten nem kéri. Különösen kellemetlen, ha egy ország szerverén elhelyezett filterprogram szűri a címkézetlen oldalakat.

Ha egy filter megfelel e néhány alapvető követelménynek, elősegítheti a szólásszabadság érvényesülését. Ugyanis lehetővé teszi mindenki számára, hogy bármilyen tartalmat büntetlenül közzétegyen, amennyiben megfelelő osztályozással figyelmezteti a többi felhasználót annak természetére. Azáltal pedig, hogy lehetővéteszi a felhasználónak, hogy kiszűrje az általa nem kívánt oldalakat, a felhasználók érdekét szolgálja.

A filter azonban antidemokratikus célokat is szolgálhat. Ha az országos hálózat kapujánál helyezik el, akkor az egész ország felhasználóit „óvja” a nem kívánatos olvasmányoktól, például ellenséges ideológiától vagy szexuális tartalmú oldalaktól. Az amerikai Yale Egyetem kutatóinak támadt egy ötlete, amellyel esetleg meg lehet akadályozni az országos szűrést: a szűréshez szükséges információt kódolni kell egy nagyon egyszerű kulcs segítségével, amelynek megnyitása szinte semmibe sem kerül a felhasználónak. Ha az országos szerver szűrni akar, akkor a kódolt információcsomagokat ki kell nyitnia, az átáramló oldalak nagy száma miatt viszont ez a feladat meghaladja erejét, és a szerver leblokkol.50 Sajnos ha az ország feketelistás szűrést alkalmaz, ez nem működik.

A Yahoo!-t egyes internetes körökben erkölcsileg elítélik azért, mert Kína kérésére kínai oldalait megtisztítja a kormány által kifogásolt tartalmaktól, miközben a francia bíróságnak harciasan ellenállt.51 Tény, hogy egy-egy országos szűrőrendszer kiépítésére szóló megrendelés busás haszonnal kecsegtet, ezért a vállalatok annak ellenére, hogy alapelveik között a szólásszabadság elősegítését említik az elsők között – egymással versengenek az elnyomó országok által kínált megrendelésekért. 52

Az osztályozás jogi problémái

Az internet átível az országhatárok felett, az emberek mint alkotók és mint felhasználók azonban továbbra is saját földrajzi és kulturális közegükben, saját államuk joghatósága alatt fognak tevékenykedni. Valószínűleg nem minden államban fogják egyformán használni a címkézés módszerét, holott ez lenne az ideális helyzet. Emiatt pedig mindenféle szankció értelmetlen és hatástalan, hacsak az egész világon érvényessé nem válik a szabályozás.

A legnagyobb probléma kétségtelenül az osztályozás mikéntje, és valószínűleg az is marad. Mivel értékítéletekről van szó, valójában nem beszélhetünk objektivitásról. Történtek ugyan kísérletek arra, hogy egyes kategóriákat így fogalmazzanak meg: „több ember megölése mérsékelt mennyiségű vérrel”. Ezen elv követése esetén azonban túl sok kategóriát kellene szabni, és annak megítélésében, hogy a kiontott vér kevés, mérsékelt mennyiségű avagy sok, ugyancsak eltérhetnek a vélemények. Világszerte terjed a félelem, hogy az ilyen és más kategóriák elterjedése a kultúrák standardizálását fogja eredményezni. A szűrőgyártó cégek valóban ráerőltetik világnézetüket a közösségre. Ma ugyan számos más oka és útja van annak, hogy a kultúrák miért és hogyan közelednek egymáshoz, itt azonban az a gond, hogy a szűrőgyártó társaságnak semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy kategóriákat alkosson, és mások által alkotott tartalmat saját elképzelése szerint osztályozzon. Ha azonban a felhasználók csak önkéntesen használják azokat, és szabadon választhatnak több gyártó között, akkor ez elvileg nem okozhat alkotmányos problémát.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.