   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 nyár – Politika rovat Robert L. Stevenson az iraki háború médiareprezentációjáról (5/5)Médiakutató: A CNN egyik vezető szerkesztője a közelmúltban nyilvánosságra hozta, hogy a hírcsatorna újságírói az elmúlt 12 évben számos iraki rossz hírről nem számoltak be, attól tartva, hogy riportereiket kiutasítják az országból. Van-e elfogadható magyarázat erre az eljárásra?/p> Stevenson: Az egyik oka annak, hogy korábban nem láttunk az iraki rezsimről elég képet, az volt, hogy szinte valamennyi nyugati újságírót kiutasították az országból, és csak keveseket engedtek be, köztük annak az arab al-Dzsazírának a munkatársait, amelynek hitelességét sokan vitatják. A médiumok és a lapok azokról a helyszínekről küldenek jelentéseket, ahol vannak újságíróik, akik rögzíteni tudják a történteket. Ha nincsenek ott az újságírók, nem tudnak beszámolni róluk. Itt a megfélemlítés egy példájával állunk szemben. A CNN-nek nagyon óvatosan kellett eljárnia, mert itt életekről volt szó – talán nem a saját riportereik életéről, de azokéról, akikkel a CNN tudósítói együtt dolgoztak. Médiakutató: Összességében hogyan értékelné a háború médiareprezentációját? Stevenson: A rossz lehetőségek közül a szabad sajtó a legjobbat választotta. Azért a legjobbat, mert a technológiának és a politikának – a Pentagon döntéseinek – köszönhetően több újságíró több helyszínről küldhetett független jelentéseket, mint korábban bármikor. A nyugati sajtószabadságnak az a miltoni elve, hogy az igazság a különböző eszmék – az eszmék piacán fellelhető nézetek – ütközése során bontakozik ki, működött ebben az esetben. Az internettel, az élő televíziós közvetítéssel a hibák sokkal korábban kiderültek, mint korábban bármikor. Ez a jó oldala a történetnek. A történet rossz oldala: akkora kereskedelmi nyomás nehezedett az újságírókra, hogy kérdésessé vált, lehet-e színvonalas újságírást művelni úgy, hogy az újságírók mögött álló szervezetek legfontosabb szempontja az, hogy a lehető legtöbb pénzt termeljék. Szükség van valamilyen közintézményre – olyanra, mint a BBC vagy a mi PBS-ünk –, amely független az efféle kereskedelmi nyomástól. A CNN és a Fox egyes híradásai a legroszszabb példái annak, hogy mi történik, ha a hírműsorok a verseny – a gazdasági verseny – hatására szórakoztató műsorokká válnak. Az azonban mindenképpen jól működik, ha sok újságíró dolgozik a terepen, egymással versenyezve, és az egészből valamilyen összkép bontakozik ki. Lehet, hogy a Pentagon évi 400 milliárd dollárt költ, de az, hogy lóvá tudna tenni ezer, különböző országból származó újságírót, aki az események valamennyi aspektusáról beszámol, nekem irreálisnak tűnik.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Politika Bajomi-Lázár Péter: Robert L. Stevenson az iraki háború médiareprezentációjáról Bajomi-Lázár Péter: Az objektivitás-doktrína nyomában Kisebbség Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919–1920 Messing Vera: Jog Pertti Näränen: Az európai digitális televíziózás: a jövő szabályozási dilemmái Valóság Fehér Katalin: A virtuális valóság elmélete és gyakorlata Térkép Andrej Tušer – Svetlana Hlavčáková – Elena Hradiská – Jozef Vatrál – Imrich Jenča: Kritika Szilágyi-Gál Mihály: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
