   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 ősz – Kisebbség rovat Beszélgetések a prostitúcióról (3/5)3. Néhány gondolat a személyes tapasztalat hatásáról David Morley Televízió, közönségek és a kritikai kultúrakutatás című művében felhívja a figyelmet a személyes tapasztalat és a médiaüzenetek értelmezése közötti összefüggésre (1992). Ebből kiindulva kutatásunk során mi is megvizsgáltuk, mennyiben beszélnek másképp a prostituáltakról a „tapasztalattal rendelkezők”, tehát azok, akiknek lakó- vagy munkahelyük környékén prostituáltak dolgoznak, illetve azok, akik nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal: nem laknak vagy dolgoznak ilyen környéken. Azt tapasztaltuk, hogy a két fókuszcsoport résztvevői hasonló fogalmi keretben beszéltek a prostitúcióról, de a megoldási javaslatokban és az indoklásokban találtunk különbségeket. Mindkét csoportban úgy gondolták, hogy a prostituáltakat szeparálni kell. A tapasztalat nélküli csoport tagjai azonban nem tudták világosan elmagyarázni, miért tartják szükségesnek az elkülönítést. A tapasztalattal rendelkezők ugyanakkor konkrét okokat sorakoztattak fel, és személyes élményekre alapozott példákkal támasztották alá nézeteiket. Számukra, akik folyamatosan szembesülnek a prostituáltak látványával, az „eltüntetés” fontosabb volt. Azt javasolták, hogy a prostituáltak egy-egy hatalmas, zárt, erődszerű, de nem túlságosan feltűnő épületben fogadják vendégeiket. Egyikük úgy vélte, hogy például az új bevásárlóközpont, a Mammut-II. épülete ideális helyszín lehetne. A tapasztalat nélküli csoport tagjai nem akarják zárt térbe száműzni a prostituáltakat, számukra az optimális megoldást inkább egyfajta vigalmi negyed kiépítése jelentené. A másik csoport tagjaihoz képest a tapasztalattal rendelkezők hangsúlyozták a prostituáltak agresszivitását is. Ezeket az állításaikat saját élménybeszámolókkal támasztották alá. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen információforrásra hivatkozva beszélnek a résztvevők a prostituáltakról, és mennyiben hivatkoznak eltérő információforrásra a tapasztalattal rendelkező és a tapasztalat nélküli csoport tagjai. A résztvevők általában négyféle kijelentést használtak a fókuszcsoportok során: (1) „a média mint forrás” típusú kijelentések – amikor a médiát nevezték meg információforrásként; (2) „a tapasztalat mint forrás” típusú kijelentések – amikor saját tapasztalataikat nevezték meg információforrásként; (3) „más emberek mint forrás” típusú kijelentések – amikor másoktól hallott információkra hivatkoztak; végül (4) „forrás nélküli kijelentések” – amikor nem jelölték meg az információ forrását. Mindkét csoportban a forrás megjelölése nélküli kijelentések voltak a legjellemzőbbek. Ugyanakkor a tapasztalattal rendelkezők között a tapasztalat mint forrás típusú kijelentések is gyakran felbukkantak, tehát a résztvevők sokszor hivatkoztak saját élményeikre, benyomásaikra. Ez igaz volt rögtön az első, a prostituáltak belső és külső tulajdonságaira vonatkozó általános kérdés megválaszolásakor. Feltűnően ritkán hivatkoztak információforrásként a médiára, míg a tapasztalat nélküli csoportban többen utaltak a televízióban látottakra és újságcikkekre. A tapasztalattal nem rendelkezők szintén fontosnak tartották, hogy beszámoljanak a témával kapcsolatos saját élményeikről. Minthogy prostituáltakkal kapcsolatban nem igazán voltak tapasztalataik, ezért – saját tapasztalatokra hivatkozva – a nem prostituált nők „kurvás” viselkedéséről beszéltek. Végül mindkét csoport utalt a személyes beszélgetések során hallomásból szerzett információkra. Úgy tűnt, hogy amikor nem neveztek meg konkrét információforrást, mindkét csoport tagjai a médiából, illetve szóbeszédből szerezték értesüléseiket. Ezt annak alapján feltételezzük, hogy gyakran fogalmaztak így akkor, amikor olyan eseményekre és emberekre utaltak, amelyeket/akiket nem ismerhettek személyesen. Ez a tapasztalattal rendelkezőknél a szállodai, míg a másik csoport tagjainál a szállodai és részben az utcai prostitúcióról tett kijelentésekre volt jellemző. Forrás megjelölése nélkül például azt mondták: „A hotelbeliek magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, több nyelven beszélnek, magasabb színvonalúak”. A résztvevők tudni vélték, hogy Amszterdamban a hatóságok jól kezelik a prostitúciót, miközben a többségük valószínűleg sosem járt még Hollandiában. A személyes tapasztalat nem befolyásolta a vélemények határozottságát: a forrás nélküli megállapításokat ugyanolyan magabiztosan fogalmazták meg, mint azokat, amelyeket saját benyomásaik alapján tettek. A csoporttagok csak ritkán zárkóztak el a véleménynyilvánítástól arra hivatkozva, hogy a kérdéssel kapcsolatban nincsenek személyes tapasztalataik. Mindössze egyetlen olyan résztvevő volt, aki elismerte, hogy fogalma sincs arról, milyenek a stricik, mert még sosem látta őket. A tapasztalattal rendelkezők úgy érezték, hogy a média által a prostitúcióról festett kép „közhelyes” és sztereotípiás, ráadásul hamis és nem eléggé lényegre törő:
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Kisebbség Mátay Mónika: Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző Margit Patrícia: Vicsek Lilla: Beszélgetések a prostitúcióról Új média Mark Deuze: A web és a webes újságírás típusai Dányi Endre – Altorjai Szilvia: A kritikus tömeg és a kritikusok tömege Bayer Judit, dr.: Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás? Gyakorlat Kardos Zoltán: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
