Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Kisebbség rovat

Vicsek Lilla

Beszélgetések a prostitúcióról (4/5)

4. Következtetések

Két fókuszcsoport alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az eredményeket azonban tekinthetjük hipotéziseknek, amelyeket további kutatások során vizsgálhatunk.

A csoportokban a(z) (utcai) prostitúcióval kapcsolatban a résztvevők a gender, deviancia, kirekesztés, patológia, kulturálatlanság, underclass, rasszizmus és bűnözés diskurzusait használták. Jellemző volt a téma tárgyalására az ellentmondásosság. Jó példa erre Sándor esete, aki azt teljesen normális dolognak tartotta, ha egy férfi szexuális aktusban vesz részt prostituálttal azért, hogy kíváncsiságát kielégítse; ő maga is ezt tette. Azt állította magáról, hogy elfogadja a prostitúciót, ugyanakkor ennek ellenére úgy vélte, hogy a prostitúció valami „piszkos” dolog, amit a gyerekek, illetve a „normális” társadalom elől el kell rejteni. Véleménye szerint nem megengedhető, hogy kint legyen a nyílt utcán. A legkonzervatívabb résztvevő kivételével a többiek azt az álláspontot képviselték, hogy a prostitúciót legalizálni kellene, és hogy önmagában nem lehet bűnnek tekinteni. Mégis, a többség úgy gondolta, hogy a prostituáltakat el kell különíteni másoktól. Megfigyelhető volt az is, hogy a résztvevők egyrészt áldozatoknak tartották az utcai prostituáltakat, másrészt viszont hibáztatták őket. Figyelemreméltó, hogy épp azokat a prostituáltakat – az utcai prostituáltakat – ítélték el jobban, akik szerintük legalábbis részben maguk is áldozatok, és nem teljesen szabad akaratukból lettek prostituáltak. Ugyanakkor a hotelbeli prostituáltak megítélése sokkal pozitívabb volt, pedig róluk inkább gondolták úgy, hogy ők választják tevékenységüket, és élvezik is azt. Megdöbbentő, hogy a különböző csoportok megítélését mennyire tükrözni az a címke, amivel illetik őket: a szállodai prostituáltakat gyakran titulálták „hölgynek” és „nőnek”, az utcai prostituáltakat egyszer sem; az ő megjelölésükre leggyakrabban a vulgáris „kurva” vagy a lekicsinylő „lány” kifejezést használták.

A fókuszcsoportos vizsgálat alapján megfogalmazható egyik fontos hipotézisünk, hogy az utcai prostituáltakkal kapcsolatos negatív vélemények mögött elsősorban nem a test eladásának negatív megítélése áll, nem is pusztán a bűnözéssel való összefonódás feltételezése, hanem egyrészt a kulturálatlannak és tisztátalannak bélyegzett underclass negatív megítélése, másrészt rasszista diskurzus.

További hipotézisünk, hogy az állandó személyes tapasztalat nem feltétlenül eredményez több toleranciát, mintha valaki csak a médiából vagy szóbeszéd útján hall a prostituáltakról. Bár az a tény, hogy valaki lakóhelyének vagy munkahelyének környékén prostituáltak dolgoznak, csökkentheti egyes sztereotípiák elfogadottságát – mint azt láttuk például a veszélyesség sztereotípiájával kapcsolatban – ugyanakkor az elzárkózás higiéniai, szociális és etnikai okokra hivatkozva ugyanolyan erős maradhat.

A prostitúcióval kapcsolatban mindkét csoport résztvevői ugyanolyan magabiztossággal beszéltek olyan dolgokról, amelyeket személyesen nem láthattak, és ahol az egyetlen információforrásuk a média lehetett (esetleg ismerőseik beszámolói), mint amelyeket személyesen is tapasztaltak. A beszélgetések során gyakran nem tüntették fel állításaik forrását. Ez a beszédmód annak a veszélyét hordozza, hogy ezeket az állításokat megkérdőjelezhetetlen tényeknek tekintsék a beszélgetőpartnerek, hiszen a forrás megnevezése hiányában ellenőrizhetetlen az információ.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Bevezetés
• 2. Diskurzusok a fókuszcsoportokban
• 3. Néhány gondolat a személyes tapasztalat hatásáról
• 4. Következtetések
• Irodalom

Kisebbség

Mátay Mónika:

Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző

Margit Patrícia:

Megalázó szavak fogságában

Vicsek Lilla:

Beszélgetések a prostitúcióról

Új média

Mark Deuze:

A web és a webes újságírás típusai

Dányi Endre – Altorjai Szilvia:

A kritikus tömeg és a kritikusok tömege

Bayer Judit, dr.:

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás?

Gyakorlat

Kardos Zoltán:

Közérthetőség a rádiós hírekben