Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Dányi Endre – Altorjai Szilvia

A kritikus tömeg és a kritikusok tömege (1/7)

Az e-demokrata-attitűd vizsgálata Magyarországon1

Az információs és kommunikációs technológiák politikai szerepe csak úgy érthető meg, ha a társadalomban zajló változásokra és az átalakuló politikai rendszerről alkotott elképzelésekre/elvárásokra egyszerre összpontosítunk. A World Internet Projekt 2002-es adatbázisán végzett kutatásunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy mitől függ Magyarországon az internet politikai participációt növelő erejébe vetett hit. Az elemzésből kiderült, hogy az e-demokrata-attitűdért elsősorban a politikai hatásosságérzet és az internet iránti bizalom a felelős. Ez alapján megfogalmazhatjuk, hogy az információs kor politikai folyamatait kutatóknak a diffúziós modellek által hangsúlyozott kritikus tömeg (azaz az internet elterjedtsége) helyett a kritikusok tömegére (vagyis a hangjukat hallatni akaró és tudó állampolgárokra) érdemes összpontosítaniuk.

1. Bevezetés

Az információs és kommunikációs technológiák politikai szerepéről való gondolkodás jól tükrözi egy adott társadalom reményeit és félelmeit. Ha valaki meg van győződve arról, hogy az internet széles körű használata növeli a politikai participációt (Lévy, 2001), csökkenti a fontos információkhoz való hozzáférés költségeit (Katz & Rice, 2002) vagy egyszerűen rengeteg időt és pénzt lehet segítségével megspórolni, az minden bizonnyal talál is feltevéseit támogató adatokat. Ha viszont valaki biztosra veszi, hogy az új kommunikációs eszközök használata a meglevő emberi kapcsolatok rovására megy (Nie et al., 2002), felgyorsítja a nyilvános szféra szétaprózódását (Sunstein, 2001) és a személyes adatok áramlásának átláthatatlanná válását (Marx, 2002), annak nem kell sokat keresnie, hogy borús elképzeléseihez meggyőző példákat vagy statisztikákat találjon. A baj ezekkel a megközelítésekkel nem csupán az, hogy a történések kis szeletére összpontosítanak, figyelmen kívül hagyva rengeteg – normatív szempontból hirtelen nem is értelmezhető – jelenséget. Sokkal komolyabb probléma, hogy önbeteljesítő jóslatként valóban befolyásolják az új kommunikációs technológiák adott közösségen belüli használatát. Ahogy William Thomas és Florian Znaniecki, A lengyel paraszt Európában és Amerikában szerzői 1918-ban írták:

„Ha az emberek egy helyzetet valósnak érzékelnek, akkor az következményeiben is valós lesz” (Thomast & Znanieckit idézi Rogers, 1995: 209)2.

Ezért a megalapozatlanul derűs elvárások éppen olyan veszélyesek, mint a kitartóan negatív álláspontok, hiszen a sikerek elmaradása könnyen a további befektetések vagy kísérletezések rovására mehet.

Caroline Haythornthwaite és Barry Wellman (2002) szerint az internetvarázslók világából lassanként átlépünk az olyan átlagemberek világába, akik mindennapi életük részeként rutinszerűen használják az internetet. Ez Magyarországra is egyre inkább igaz, annak ellenére, hogy az internethasználók aránya még messze elmarad a legtöbb nyugat európai országétól. Mégis, mind többek számára válik természetessé, hogy munkahelyükön e-mailben küldjék el/kapják meg a fontos dokumentumokat; hogy sürgős információkat inkább internetes keresők segítségével hajtsanak fel; vagy hogy előbb nézzék meg egy vállalat honlapját, mint hívják fel őket telefonon. Mindebből az következik, hogy az internetet a mindennapi élet részeként, a meglevő viszonyrendszer kontextusában kell vizsgálni.

Tanulmányunk célja kettős. Az első részben röviden bemutatjuk az új kommunikációs technológiák politikai szerepével kapcsolatos megközelítéseket (és elvárásokat), megalkotva ezzel azt a fogalmi keretet, amelyen belül az információs kor politikai folyamatai megragadhatóvá válnak. Azt állítjuk, hogy a gyakran hivatkozott diffúziós modellek nem a megfelelő kérdéseket teszik fel, amikor az internet politikai szerepét próbálják értelmezni. Olyan feltevésekkel és leegyszerűsítésekkel élnek, amelyek megnehezítik a valódi, jelenleg is zajló társadalmi és politikai folyamatok elemzését. Ezért egy másik megközelítést, a felerősítés-modellt tekintjük a World Internet Project (WIP) 2002-es adatbázisán végzett kutatásunk kiindulópontjának.

Tanulmányunk második része arra a kérdésre keres választ, hogy mitől függ Magyarországon az internet politikai participációt növelő erejébe vetett hit. A felerősítés-modell alapján (némileg Thomas és Znaniecki kijelentése nyomán) abból a feltevésből indulunk ki, hogy ha egy közösségben sokan gondolják úgy, hogy az új kommunikációs technológiák fokozottan alkalmasak az érdekérvényesítésre, a demokratikus intézményrendszer megismerésére, a politikai vitákra stb., akkor előbb vagy utóbb valóban megjelennek azok az alkalmazások és szolgáltatások, amelyek megfelelnek ezeknek a várakozásoknak. Nem azt vizsgáljuk tehát, hogy az internet és más információs és kommunikációs technológiák alkalmasak-e racionális politikai vitákra, szavazásra, döntés-előkészítésben való részvételre vagy államigazgatási feladatok ellátására. Rengeteg tanulmány keresi ezekre a kérdésekre a választ – nem kívánjuk a példák és az ellenpéldák sorát szaporítani3. Sokkal inkább az áll érdeklődésünk középpontjában, hogy – az internet tényleges használatától függetlenül – milyen tényezők felelősek az e-demokrata-attitűdért. A WIP-kérdőív alapján az e-demokrata attitűdöt úgy definiáljuk, mint azt a meggyőződést, hogy az internet használatával nagyobb politikai befolyásra, a kormány tevékenységébe való beleszólás lehetőségére, a politika hatékonyabb megértésére, valamint a köztisztviselők fokozott figyelmének kivívására lehet szert tenni. Kutatásunk eredményeként azt állítjuk, hogy az információs kor politikai folyamatait kutatóknak az e-demokrata-attitűd tanulmányozásakor a kritikus tömeg (azaz az internet elterjedtsége) helyett a kritikusok tömegére (vagyis a hangjukat hallatni akaró és tudó állampolgárokra) érdemes összpontosítaniuk.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.