Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Dányi Endre – Altorjai Szilvia

A kritikus tömeg és a kritikusok tömege (4/7)

4. A kritikusok tömege: a politikai hatásosság-érzet szerepe az e-demokrata-attitűdben

A World Internet Projekt 2002-es magyar adatbázisán végzett kutatásunk arra a kérdésre keres választ, hogy mitől függ Magyarországon az internet politikai participációt növelő erejébe vetett hit. Ez a kérdés azért lényeges, mert ez a meggyőződés, azaz az e-demokrata-attitűd (részletes leírását lásd a függelékben) a jövőben jelentős mértékben meghatározhatja, hogy milyen internetes alkalmazások, szolgáltatások számíthatnak kedvező fogadtatásra akár a kormány, akár más társadalmi, politikai szereplők részéről. A dolgozat első részében három elméleti megközelítést mutattunk be. Azt állítottuk, hogy a stratifikációs és a normalizációs modellel szemben a felerősítés-modell az, amelyik alkalmas az internet politikai szerepének árnyalt megragadására. Kutatásunkban ezeket a megközelítéseket teszteljük.

4.1. Alkalmazott módszerek

Kutatási kérdésünk természete és változóink magas mérési szintje a lineáris regresszió módszerének használatát igényelték. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a lehetőségekhez mérten operacionalizált elméleti megközelítések (a normalizációs, a stratifikációs, valamint a felerősítés-modellek) hogyan „működnek”. Ezért olyan módszert kellett választanunk, amelyben a bevont független változókat mintegy „versenyeztetve” próbáljuk megmondani, melyek azok a változócsoportok, amelyek a leginkább meghatározzák az e-demokrata-attitűdöt (azaz az internet politikai participáció észlelésére gyakorolt hatását).

Az SPSS programcsomag „backward” módszere egy „telített” modellből indul ki, ahol az összes általunk vizsgálni kívánt változó szerepel. Ezután a modellek illeszkedését figyelembe véve több lépésben mindig elhagyja a leggyengébb parciális magyarázatot produkáló változót egészen addig, míg a modellben maradó összes független változóról el nem mondható, hogy magyarázata szignifikáns12. A lépések során az a változó kerülhet ki a modellből, amelynek elhagyása nem csökkenti jelentősen a megmagyarázott hányadot. Ennek eredményeképpen a program egy még illeszkedő, úgynevezett „takarékos modellt” állít elő. A takarékos modell a minimálisan szükséges hatásokat tartalmazza. Eszerint tehát, ha a megadottnál kevesebb hatást vennénk be a modellbe, az már nem illeszkedne szignifikánsan az adatokra. Ennek értelmében azt várjuk, hogy az utolsó lépésben bennmaradt független változók segítségünkre lehetnek a tanulmány elején vázolt elméleti megközelítések analitikus tesztelésére.

4.2. Operacionalizálás

Az elemzés függő változója olyan főkomponens volt, amellyel az internet politikai participációra gyakorolt hatását kívántuk mérni az attitűdök szintjén (leírását lásd a függelékben). Független változóinkkal az internet társadalmi, politikai hatásaira kidolgozott – a tanulmány elején részletesen ismertetett – elméleti megközelítéseket igyekeztük operacionalizálni. Kiindulópontunk az, hogy a diffúziós modellek (stratifikációs és normalizációs modellek) helyett a felerősítés-modell segíthet abban, hogy az internet politikai szerepét megértsük. Ennek lényege, hogy az információs és kommunikációs technológiákat gyakorlatilag már létező, a társadalomban hangsúlyos folyamatokat felerősítő eszközként kezeli.

  • A felerősítés-modell empirikus megragadására olyan főkomponenst hoztunk létre, amelyik a politikai hatásosság-érzetet mérte. Ha az elemzés azt mutatja, hogy a takarékos modell utolsó lépésében az e-demokrata-attitűdért a politikai hatásosság-érzet tekinthető felelősnek, akkor az internettel kapcsolatos politikai attitűdök értelmezése esetében igazoltnak látjuk a felerősítés-modell alkalmazását.
  • „Az internet fontos információforrás” állítással való egyetértés-változóval az internet iránti bizalmat konkrétan tudtuk megragadni.
  • A „Szokott bárhol internetet használni?” kérdés dichotóm változójának beépítésével gondoltuk megragadni a normalizációs elméletet. Ha a takarékos modell utolsó lépésében az e-demokrata-attitűdért az internethasználat a felelős, akkor az internettel kapcsolatos politikai attitűdök értelmezése esetében igazoltnak látjuk a normalizációs modell alkalmazását. Mindez azért ésszerű, mert a normalizációs modell azt sugallja, hogy maga az internetezés az a tényező, amelyik alkalmas a politikai participáció, a politikai tartalmak iránti érdeklődés növelésére.
  • A stratifikációs modell vizsgálatához független változókként emeltük be a „Nem”, a „Lakóhely típusa”, az „Életkor”, az „Iskolai végzettség”, valamint a „Személyes havi nettó jövedelem” változókat. Az „Anyagilag hogyan élnek?” kérdéssel mért szubjektív jólét változót szintén a stratifikációs modellt tesztelő változócsoport részeként tekintettük. Mivel a stratifikációs modell azt sugallja, hogy az internet társadalmi diffúziója során a meglevő egyenlőtlenségek hangsúlyosabbá, fenyegetőbbé válnak, úgy véljük, hogy ezek a kemény szociológiai változók alkalmasak a modell tesztelésére. Ha a takarékos modell utolsó lépésében az e-demokrata-attitűdért ezen változók valamelyike/bármelyike/mindegyike a felelős, akkor az internettel kapcsolatos politikai attitűdök értelmezése esetében igazoltnak látjuk a stratifikációs modell alkalmazását.

 

3. tábla: Korrelációs együtthatók az elemzésbe bevont változók között

** 0,01-es szignifikanciaszint mellett.

* 0,05-ös szignifikanciaszint mellett.

4. tábla: Az e-demokrata-attitűd belső szerkezete

4.3. Interpretálás

Az első lépésben valamennyi független változó szerepelt a modellben, jóllehet legtöbbjük nem járult hozzá szignifikánsan az e-demokrata-attitűd magyarázatához. A második lépésben a személyes havi nettó jövedelem, míg a harmadik lépésben a szubjektív jólét került ki a modellből. A következő lépésekben az életkor, a nem, a lakóhely típusa és az iskolai végzettség esett ki. Mivel a fenti változók parciális magyarázata egyik esetben sem volt szignifikáns, a változószelektálások következményeivel nem foglalkozunk.

A 4. táblából látható, hogy a hetedik lépésre rendre kiszóródott a stratifikációs megközelítést operacionalizáló változók teljes köre. Az általunk normalizációs megközelítésként operacionalizált „internetezik-e vagy sem” változó viselkedése már harciasabb volt. Egészen a hetedik lépésig gyenge negatív hatással volt az e-demokrata-attitűdre, ami 0,1-es szignifikanciaszinten szignifikánsnak mondható. A hetedik lépésben az „internet mint információforrás” és a „politikai hatásosság-érzet” változók társaságában már átlépte a bűvös 0,05-ös szignifikanciaszintet, és hatása – noha igen gyenge – megtartotta negatív előjelét. Félénken megfogalmazható, hogy az e-demokrata-attitűd belső szerkezete független az internet használatától. A modell utolsó lépésében az „internet mint információforrás” és a „politikai hatásosságérzet” változók maradtak talpon. Ezek parciális magyarázó ereje a hetedik lépésig alig-alig változott. A hetedik lépésben is csak az „internet mint információforrás” magyarázó ereje csökkent 0,164-ről 0,160-ra. Az „internetezik-e vagy sem” változó kikerülésével viszont erőteljesebben csökkent az „internet mint információforrás” parciális magyarázó ereje (0,160-ról 0,125-re). Az egyetlen olyan független változó, amely töretlenül rendkívül erős hatással bírt az e-demokrata-attitűdre, a „politikai hatásosság-érzet” változócsomag volt.

Eredményeinkből arra a következtetésre jutottunk, hogy az e-demokrata- attitűdért leginkább a politikai hatásosság-érzet és az internet iránti bizalom („internet mint információforrás” fontossága) a felelős.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.