Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Bayer Judit, dr.

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás? (4/10)

Ki legyen a helyreigazításra kötelezett?

Az internetes válaszadás jogának gyenge pontja, hogy az internet példátlanul rugalmas természete miatt problematikus definiálni, mi tekinthető újságnak, azaz olyan professzionális médiumnak, amelyet helyreigazításra lehet kötelezni. Az internetes válaszadás további kérdéseket is felvet: a helyreigazítást magát kelljen a weboldalon közzétenni, vagy elegendő legyen egy linket elhelyezni hozzá? Milyen okból lehessen helyreigazítást kérni? Az utolsó kérdésre egyértelmű a válasz: kizárólag valótlan tények miatt, személyes érintettség esetén, ahogyan a jelenlegi polgári jogi szabályozás is szól11.

Azt már nehezebb eldönteni, hogy mely weboldalnak van ilyen kötelezettsége. A Polgári Törvénykönyv szerint a napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó esik a helyreigazításra kötelezhető médiumok körébe. Az interneten azonban számos magántermészetű közlés is található. Mi több, ezek nem is mindig különülnek el élesen a közérdeklődésre számot tartó közlésektől. A nyilvánosság kérdése ma már nem lehet mérce, hiszen a belépési jelszóval védett oldalakat kivéve az internet egésze nyilvános. Azonban attól, hogy egy oldal nyilvános, még nem biztos, hogy valóban a hagyományos értelemben vett széles nyilvánosság számára szánták: lehet, hogy egy szűk szakmai közönségnek vagy egy baráti társaságnak szól. Az, hogy belépési jelszóval nem védett, mindössze annyit jelent, hogy nem okoz hátrányt, ha bárki elolvassa, esetleg beleír. Mivel a tartalom valószínűleg úgyis csak azok számára érdekes, és eleve csak azok találnak rá, akik a megcélzott közönségbe beletartoznak, természetes szelekció érvényesül.

Ezért felvetődik a kérdés, hogy mi a teendő azokkal a tartalmakkal, amelyek nem e széles nyilvánosság számára szólnak, mégis bárki számára hozzáférhetőek. Továbbá: mi legyen azokkal a tartalmakkal, amelyek közérdeklődésre számot tartó témákat tárgyalnak, de szerkesztetlenül, és nem szánva neki hírértéket? Például ha a Népszabadság Online „Fórum” rovatába ír be egy olvasó/felhasználó, akkor lehessen-e a Népszabadság Online-t helyreigazításra kötelezni? Nyilvánvalóan nem, hiszen a fórum rovat tartalmát az újság nem ellenőrzi, nem szerkeszti. Vajon legyen-e válaszadási kötelezettsége Kovács úr családi weboldalának? És egy irodalmi-színházi szalon weboldalának?

Egy link elhelyezése nem jelent túlzott terhet, de más a helyzet, ha a válaszadónak kell a válasz számára tárhelyet biztosítani. Ha egy ismert napilap valótlan tényt állít valakiről, elvárható, hogy közölje a helyreigazítást saját weblapján. Elképzelhető, hogy nem ugyanazon az oldalon, hanem úgy, hogy a támadott tartalom mellett egy linkkel mutasson ugyanazon lap egy másik oldalára, ahol a helyreigazítás olvasható. A másik oldalnak viszont szintén ugyanazon napilap honlapján belül kell lennie, mert a választ az ő költségükön kell közzétenni. De vajon egy magánszemély kötelezhető-e arra, hogy a választ saját költségén jelentesse meg? Például ha Kovács úr újszülött kisbabájának fényképeit tartalmazó weboldalon többek között leírják a szülés körülményeit is, és ez kritikus észrevételeket tartalmaz egy megnevezett kórházról vagy orvosról, akkor vajon megilleti-e a kórházat, illetve az orvost a helyreigazítás joga Kovács úr költségén? Ez ahhoz vezetne, hogy magánszemélyek nem mernék leírni például termékekkel, szolgáltató cégekkel, áruházakkal kapcsolatos tapasztalataikat. Az Egyesült Államokban máris kiterjedt gyakorlatuk van a vállalatok által magánszemélyek ellen, jóhírnév sérelme miatt indított pereknek12.

Még ha egy definíció magában is foglalná, hogy a weboldal rendszeres időközönként frissített legyen, potenciálisan bárki számára releváns, azaz közérdeklődésre számot tartó információt hordozzon, vagy azzal a céllal létesüljön, hogy a nyilvánosság abból információkat szerezzen, akkor sincs tisztázva a fórumok, csevegőszobák, newsgroupok helyzete.

Jelenleg a magyar tartalomszolgáltatók közül néhányan regisztráltatják magukat a sajtótörvény alapján, ezáltal időszaki lapnak minősülnek. Érdekes módon a magyar sajtótörvényben a sajtótermék fogalma oly tágan van meghatározva, hogy abba tulajdonképpen minden nyilvános közlésre szánt tartalom beletartozik. Az 1986. évi II. törvény, 20. § b) szerint ugyanis „[s]ajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány – ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt –, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz”.

A definíció utolsó tagmondata, a már-már „egyéb” kategória szerepét betöltő „bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz” kitétel akár az internetes honlapra is vonatkoztatható lehet. Annak azonban, hogy egy anyag sajtóterméknek minősül, csak annyi jogi következménye van, hogy fel kell tüntetni az impresszumot, hacsak jogszabály nem ad ez alól felmentést.

Az időszaki lap definíciójának példálózás („napilap, folyóirat és egyéb lap, valamint ezek melléklete”) utáni része, amely szerint „egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel és tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, és akár eredeti szerzői alkotásként, akár átvett fordításként az újságírói, az írói vagy a tudományos műfaj körébe tartozó írásművet (hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt, verset, elbeszélést stb.), fényképet, grafikát, karikatúrát vagy rejtvényt közöl” használható lenne az online újság meghatározására is13. Az időszaki lapként történő minősítéshez csupán egy bejelentést szükséges, amely azonban megalapozza a sajtóhelyreigazítási kötelezettséget. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető.

Véleményem szerint csak a tartalomszolgáltatónak van joga magát valamilyen kategóriába besorolni, szolgáltatásának célját meghatározni. Minden definíció ellentétben áll az internet határok közé semmilyen tekintetben nem szorítható természetével, annak spontaneitásával, a magán- és a közszféra összefonódásával. Amennyiben az állami szabályozás nem lenne elégedett azzal a helyzettel, ahogyan az internetes információszolgáltatók időszaki lapként regisztrálják magukat, ösztönözhetné a regisztrációs kedvet bizonyos kedvezmények biztosításával, amelyeket időszaki lapok számára tesznek elérhetővé, például kedvezményes tárhelybiztosítással. Az online időszaki lapok is létrehozhatnak egy olyan önszabályozó szervezetet, amely bizonyos szolgáltatásokat biztosít számukra, ezzel téve őket érdekeltté a bejelentkezésben. Számos olyan, rugalmasabb megoldás lenne, amely a törvényi definíciónál alkalmasabban jelölné ki azt a réteget, amelynek a sajtóhelyreigazítás kötelezettségének meg kell felelnie.

A szubszidiaritás elvét lehetőleg az internetes önszabályozó mechanizmusok figyelembevételénél is alkalmazni kellene: ami megoldható önszabályozás útján, azaz a lokálisnak tekinthető szakmai szinten, ahhoz nem szükséges törvényi szabályozás. Véleményem szerint a sajtótörvénynek az internetre történő kiterjesztése nem járna egyértelmű előnyökkel. A magukat újságnak tekintő internetoldalak ma is bejelentkeznek időszaki lapként (Index, Origo), és a bejelentkezés a nyomtatott sajtóban is voltaképpen önkéntes. A különbség az, hogy a nyomtatott sajtóban nyilvánvalóan elválasztható, mi felel meg az időszaki lap definíciójának, míg az internetes oldalak között sokkal változatosabb az átmeneti típusok sora. Amelyek nem jelentkeznek be időszaki lapként, azokra a helyreigazítási kötelezettség nem vonatkozik, holott lehetséges, hogy bizonyos esetekben kevés különbség van köztük és egy online napilap között. Viszont a helyreigazítás kötelezettségét a sajtótermékekre is kiterjeszteni nyilvánvalóan káros beavatkozás lenne a közlés szabadságába. Az Európa Tanács nemrégiben tervezett ajánlása körülírja a helyreigazításra kötelezettek körét: bár már eddig is több verzió került az asztalra, a legutóbbi szerint a gyakran frissített, szerkesztett, közérdeklődésre számot tartó információt tartalmazó oldalak tartoznának e körbe14. Ez a definíció sokkal tágabb és homályosabb, mint az időszaki lap sajtótörvény szerinti definíciója, ahol csak a sorszám és a keltezés az, ami internetes környezetben újraértelmezendő. Véleményem szerint a helyreigazítás saját költségen történő közzétételére kötelezendők körét szűken és egyértelműen kell meghatározni.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.