Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Bayer Judit, dr.

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás? (5/10)

Az Európa Tanács helyreigazítást ajánló politikája

Az Európa Tanács 2003. június 23-án fogadta el a válaszadás jogát garantáló ajánlásának legújabb változatát. Ez egy újabb joganyag lesz abban a sorozatban, amely az Európa Tanács pálfordulását jelzi: az eredetileg az emberi jogok védelmére létrejött nemzetközi szervezet újabban mintha az emberi jogok ellen indítana támadást. Ezt jelezte a Számítógépes bűnözés elleni egyezmény, amely széles jogköröket biztosított a nyomozó hatóságoknak, ezt követte a Rasszizmus és idegengyűlölet elleni kiegészítő jegyzőkönyv, és most a válaszadás jogának a szólásszabadságot korlátozó tervezete. Érthető ugyan, hogy az utóbbi két esetben a személyiségi jogok és az emberi méltóság védelmében igyekeztek korlátozni a szólást, azonban eddig a korlátozások számítottak kivételnek a szólásszabadság főszabályával szemben. Az Európa Tanács deklarálta és védelmezte a szólásszabadságot, amellyel szemben az államok korlátokat állapíthattak meg a szükséges és arányos mértékben, az Emberi Jogok Európai Egyezményében felsorolt célokból. Ami történt, felér egy szerepcserével: az Európa Tanács írja elő a korlátozást. A Számítógépes bűnözés elleni egyezmény védelmére még azt sem hozhatjuk fel, hogy valamilyen alapjog védelmében született volna. Bár a bűncselekmények szankcionálásának nemzetközi harmonizációja indokolt, a bűnüldözés homályos érdekei nem indokolják, hogy egy emberi jogok védelmére specializálódott nemzetközi szervezet a hatóság nyomozati, kifürkészési jogkörei tágítása érdekében lépjen fel. Természetesen tényként kell kezelnünk, hogy ez egy új világtendencia egyik szegmense, amelyben a „biztonságnak”, a kiszámíthatóságnak és az ellenőrzésnek nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint a szabadságnak. A Számítógépes bűnözés elleni egyezmény 2001. november 23-án született, alig másfél hónappal a szeptember 11-i események után, hathatós amerikai segítséggel, és lényegében átveszi az internetforgalom amerikai megfigyelésének gyakorlatát15. Ilyen tendencia mellett azonban még nagyobb szükség lenne az emberi jogok zászlóvivőjére, hogy az érthető szorongás következtében hozott intézkedések ne okozzanak a szükségesnél nagyobb pusztítást az emberi és polgári jogokra épülő demokratikus rendben. Az Internetes kommunikációszabadságról16 szóló nyilatkozat sem tekinthető éppen forradalmian liberálisnak. Kimondja ugyan, hogy kerülendő az internet egészének szűrése, de kivételt tesz az iskolákkal és könyvtárakkal. Amennyiben a nemzeti hatóságok ideiglenes vagy végleges (jogerős) döntést hoznak róla, egyes oldalak blokkolhatóságát is javasolja.

Az Európa Tanács ajánlástervezete szerint a válaszadás azokra a valótlan tényállításokra korlátozódna, amelyek valamely természetes vagy jogi személy személyiségi jogait érintik, a vélemények pedig kívül esnének ezen a körön. Kérdés, hogy miként értelmezendő az inaccurate kifejezés, amely nem csupán valótlant, hanem pontatlant is jelenthet. Tehát ha az információ nem téves, csak nem teljesen kimerítő, akkor is lehetne kiegészítést tenni?

Az eredeti tervezet a professzionális (professional) honlapokra terjesztette volna ki a válaszadás kötelezettségét, az új azonban precízebben írja körül: eszerint kívül esnek a válaszadás kötelezettségén azok a honlapok, amelyeket magánszemélyek üzemeltetnek, és nem tartalmaznak gyakran frissített és szerkesztett, a közérdeklődésre számot tartó információt. A köztes verzió „rendszeresen frissített, aktuális ügyekre vonatkozó” információról szólt. A rendszereshez képest a „gyakran” nyilvánvaló szűkítés, azonban a „közérdeklődésre számot tartó” inkább tágítás az „aktuális ügyek”-hez képest.

Érdekes módon azonban az ajánlás, amely címében az „új médiát” jelöli meg, nem csupán az internetre terjed ki, hanem minden olyan kommunikációs eszközre, amelyet a nyilvánosság számára rendszeres időközökben, ugyanabban a formátumban közzétesznek, akárcsak az újságok, folyóiratok, rádió, televízió vagy bármi más olyan szolgáltatás, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető, gyakran frissített és szerkesztett, közérdeklődésre számot tartó információt tartalmaz.

Annak érdekében, hogy a válaszadás jogával élni lehessen, közzé kell tenni annak a személynek a nevét és elérhetőségét, akinek a kérést címezni kell. Ez kizárja, hogy névtelenül lehessen például blogot17 vagy más, közérdeklődésre számot tartó információkat közzétenni, holott az Európa Tanács Internetes kommunikációszabadságról szóló nyilatkozata szerint az államoknak tiszteletben kell tartaniuk az anonimitást, és csak a bűnüldözés érdekében szabad korlátozniuk azt.

Ez az előírás tulajdonképpen a magyar sajtótermék impresszumközlési kötelezettségével tekinthető egyenlőnek, bár az impresszum mind a kiadó, mind a szerkesztő megjelölését megköveteli, valamint a „a sokszorosító szerv megnevezését, továbbá a sokszorosításért felelős személy nevét, a sokszorosítás helyét, idejét és a megrendelés sorszámát”. Érthető, hogy az internet esetében a sokszorosítás, esetleg még a kiadás sem értelmezhető kategória, bár a kiadó-tartalomszolgáltató és a szerkesztő adott esetben elválhat egymástól.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.